Kilencven éve született Buddy Holly
A rock and roll korai korszakának legnagyobb hőse, Buddy Holly, akinek csak másfél éves pályafutás adatott, kilencven éve, 1936. szeptember 7-én született - mindössze 23 éves volt, amikor repülőszerencsétlenség áldozata lett.
Charles Hardin Holley - mert ez volt polgári neve - a texasi Lubbock városában született, négy gyermek közül a legkisebbként, anyja ezért szólította Buddynak, ami rajta ragadt. Alkata korántsem predesztinálta sztárságra: félszeg és esetlen volt, arcát ormótlan szemüveg takarta, de zenélni nagyon tudott és a lázadás vágya sem hiányzott belőle.
A legenda szerint amikor a helyi templomban a lelkész megkérdezte tőle, mit tenne, ha lenne tíz dollárja, azt válaszolta: akkor nem lennék itt.
Már tizenöt évesen kiválóan zongorázott, hegedült, pengette a bendzsót, a mandolint és persze a gitárt egy country duóban, de a gospelt, a bluest és a rhythm and bluest is magába szívta. A középiskola után együttest alapított, amellyel a helyi rádióban szerepeltek, és 1955-ben a pályakezdő Elvis Presley előtt is felléphettek. Ez fordulópontnak bizonyult az életében, Buddy azonnal tudta, hogy a country helyett rock and rollt akar játszani.
Crickets névre hallgató kísérőegyüttesével készített egyik demofelvételük eljutott a tehetségekre vadászó Decca kiadóhoz is, amely 1956-ban szerződtette őket (vezetéknevét a dokumentumban elírták, ekkor lett Holley helyett Holly). A lemezcég két kislemez után sem látott benne fantáziát (akárcsak később a Beatlesben), akadt viszont egy független menedzser, aki szárnyai alá vette. A következő évben ki is jött az első "igazi" Buddy Holly-sláger, a That'll Be The Day, de a borítón csak a Crickets nevét tüntették fel, hogy elkerüljék a pereskedést a Deccával, ahová az énekest elvileg még szerződés kötötte.
Hank Marvin, a Shadows gitárosa Holly hatására vette első gitárját, John Lennon és Paul McCartney is sokat tanult tőle, nálunk a kezdő Szörényi Leventére hatott erősen. Az énekes 1958 végén újabb hangzásokkal kezdett kísérletezni, ami a lemezeladások csökkenéséhez vezetett. Holly mindenben váltani akart: megnősült, New Yorkba költözött, szakított együttesével és menedzserével, aki azonban visszatartotta a neki járó jogdíjakat. A pénzszűkében szenvedő Holly 1958 végén kénytelen-kelletlen elvállalt egy téli turnét, de egy idő után elege lett abból, hogy a dermesztő hidegben egy fűtetlen, többször is lerobbanó buszban utazzon napokig.
1959. február 3-án az előző esti fellépés után, éjjel egy órakor Richie Valens és J.P. "The Big Bopper" Richardson társaságában kisrepülőgéppel indult a következő helyszínre, de soha nem érkeztek meg. A gép a rossz időjárási viszonyok között néhány perccel a felszállás után lezuhant, utasai valamennyien életüket veszítették. Hollyt szülővárosában temették el, sírkövén a Buddy Holley felirat és Fender Stratocaster gitárja látható. Ez volt az első tragédia, amellyel a rock and rollért őrjöngő fiatalok szembesültek - a nap, amikor meghalt a zene, ahogy Don McLean énekelte American Pie című dalának refrénjében.
A végzetes balesetet követően Buddy Holly újabb és újabb lemezei, demofelvételei, válogatások jelentek meg. Dalainak kiadási jogát ádáz licitálás után 1975-ben Sir Paul McCartney szerezte meg, így az ő egyébként sem sovány zsebe duzzad néhány centtel, valahányszor felcsendül Buddy Holly egy dala. Holly - akit halála után az a megtiszteltetés ért, hogy a rocksztárok közül elsőként jelent meg egész karrierjét átfogó lemezgyűjteménye - 1986-ban az első körben került be a Rock and Roll Halhatatlanjai közé. Szülővárosában szobra áll és múzeuma van, csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek Sétányát és természetesen több film is készült életéről.
