Kihalás fenyeget sok nagy testű növényevőt
A kutatók szerint az olyan állatok, mint a rinocérosz, a zebra, az elefánt és a tapír populációi hanyatló tendenciáról árulkodnak vagy pedig egyenesen kihalás fenyegeti őket a szavannákon, füves területeken, sivatagokban és erdőségekben.
William Ripple, az Oregoni Egyetem kutatója vezette nemzetközi csapat átfogó elemzést végzett a világ legnagyobb növényevőiről (az átlagosan száz kilogrammot meghaladó testsúlyúakról), többek között szemügyre vette fenyegetettségüket, a legfontosabb veszélyeket és a populációs hanyatlás ökológiai következményeit. A vizsgálat eredményeiről a Science Advances folyóirat számolt be.
74 nagy testű növényevőre fókuszáltak, és arra a következtetésre jutottak, hogy radikális beavatkozás nélkül eme állatok és több kisebb faj populációi is számos régióban fogyatkoznak majd meg. A vizsgálatot azt követően kezdeményezték, hogy a nagy testű ragadozók globális analízise is hanyatlást tárt fel, ami összefüggésben áll növényevő zsákmányfajaik eltűnésével.
Csoportként a szárazföldi növényevők közé mintegy 4000 ismert faj tartozik, különféle ökoszisztéma-típusokban élnek az Antarktiszt leszámítva minden kontinensen. A veszélyeztetett fajok legnagyobb száma a fejlődő országokban található, különösképpen Délkelet-Ázsiában, Indiában és Afrikában. Csak egy él közülük Európában ( az európai bölény) és egy sem Észak-Amerikában. Ez utóbbi régió a prehisztorikus vadászat és az élőhelyek változása miatt már elveszítette összes nagy testű növényevőjét.
A szerzők szerint a legnagyobb testű vadon élő növényevők közül 25 átlagosan csupán 19 százalékát birtokolja történelmi lakókörzetének. A haszonállatokkal való versengés korlátozza hozzáférésüket az erőforrásokhoz és megnövelte a betegségek terjedésének kockázatát is. Mindeközben említésre méltó vadászatuk is, amely jelenleg két fő indokkal történik: bozóthúsként emberi fogyasztásra, és az állati testrészek globális kereskedelmét kielégítendő. Becslések szerint mintegy egymilliárd ember érintett ebben.
Az eredmények szerint az ilyen növényevők eltűnése miatt a természetes ökoszisztémák egyéb területei is hanyatlásnak indulhatnak. A valószínű konzekvenciák felölelik a nagy testű ragadozók (oroszlánok és tigrisek például) zsákmányfajainak csökkenését; hanyatlásnak indul a növényi magvak szórásának mértéke; gyakoribbá és kiterjedtebbé válnak a bozóttüzek; lelassul a tápanyagok ciklusa növényzet és talaj között, ezenkívül a kisebb élőlények (úgymint halak, madarak és kétéltűek) élőhelyei módosulnak.
A kutatók szerint a fogyatkozás következményeinek feltérképezéséhez koordinált erőfeszítésre van szükség a veszélyeztetett fajok esetén a fejlődő országokban, és ebbe a helyi lakosságot is be kell vonni.


