Keveset gondolunk rájuk, mégis ők teszik a legtöbbet értünk
Hányszor köszönjük meg egy évben nagymamáknak, nagypapáknak fáradtságos munkáját, amit csupán szeretetből tesznek, értünk, unokákért? Nos, itt a remek alkalom, szeptember 1-e ugyanis a nagyszülők világnapja.
A nagyszülők világnapja legelőször Lengyelországban került megrendezésre 1965-ben, de még a Nagymamák világnapjaként. Számos ország a mai napig külön ünnepli a nagypapákat és nagymamákat. Amerikában és Angliában 1978-ban ünnepelték meg először a nagyszülőket Marian McQuade nyugat-virginiai szenátor kezdeményezésére aki Jennings Randolph szenátor 1973-as ötlete alapján dolgozta ki a célokat. McQuade arra törekedett, hogy a közösség fiataljait megismertessék az idősek által a történelem során elért fontos tetteikről.
Szeptember első vasárnapja egy jelképes megemlékezés, viszont elengedhetetlen, hogy ne csupán ekkor, hanem egész évben figyeljünk oda idősebb felmenőinkre,
és segítsük őket, ahol, amiben csak tudjuk. Elképzelni is nehéz, hány meg hány napot és éjszakát áldoztak ránk, amikor iskolába vittek minket, amikor egész nap a konyhában robotoltak csak azért, hogy megsüssék a kedvenc sütinket, vagy amikor lebetegedtünk, de a szüleinknek dolgoznia kellett. A legtöbbjüknek nem volt könnyű élete, mégis, amikor belenézünk a szemükbe, nem az átélt borzalmakat és fájdalmat látjuk viszont, hanem azt a végtelen szeretetet és odaadást, azt a tekintetet, amely csak egy szerető nagyszülő szemében csillog.
A nagyszülők vilagnapja hivatalos virága a nefelejcs.
