Kassa bombázása – egy mai napig megoldatlan rejtély - I. rész
Kassa bombázásának jelentős szakirodalma van, így a történészek, a szemtanúk és a szakértők más-más szempontból közelítettek az eseményhez. Eddigi ismereteink szerint, amit Kassa bombázásáról biztosan állíthatunk, a támadást három ismeretlen felségjelzésű bombázó hajtotta végre. A hangsúly az ismeretlen felségjelzésen van.
Az egyik szempont szerint, amit több történész is átvett és tényként fogadott el, a bombázók feltehetően szovjet gépek voltak, amelyek az eperjesi német rádióállomást akarták lebombázni. Ezt a szempontot támasztja alá a Percy Ernst Schramm százados magánnaplójában található bejegyzés is. A százados 1941. április elejétől a Budapesten működő Magyar Királyi Honvédség Fővezérségéhez beosztott német összekötő törzs tagja volt. A törzs feladata volt, hogy katonai, illetve katonapolitikai kérdésekben képviselje a német vezetés érdekeit, és gondoskodjon a két ország közti szoros kapcsolat fenntartásáról.
Kassa bombázásával és Eperjessel kapcsolatban a naplójában a következő feljegyzés olvasható 1941. június 26-án.
Amennyiben a bejegyzésben leírtak igazak, akkor június 26-án és a bombázást megelőző napokban több bombatámadásnak is érnie kellett Szlovákiát, egyben Eperjes városát, legalább is eleinte ezt feltételeztem. Esetleg így történhetett a téves bombázás is. Elhatároztam, hogy megvizsgálom hány berepülés történt Szlovákia légterébe és a szovjet gépek hányszor és milyen útvonalon támadhattak. Felkerestem a Szlovák Hadtörténeti Intézet Levéltárát, ahol megtaláltam a Légierő Parancsnokságnak, Hadműveleti naplók és jelentések cím alatt vezetett 203 oldalas szlovák nyelvű naplóját.
A naplót 1941. június 24-én kezdték el vezetni, vagyis egy nappal előbb, ahogy a Tiso-féle Szlovákia a Német Birodalom oldalán belépett a Szovjetunió elleni háborúba. (…) A június 24-e és július 30-a közötti időszakot részletesen áttanulmányoztam, mert a szlovák légtérben és Eperjes környékén ez alatt a néhány hét alatt jelentős szovjet aktivitást feltételeztem. A napló szerint az adott időszakban sem Eperjest, sem Szlovákia területét egyetlenegy szovjet bombatámadás sem érte, de még a Szovjetunió ellen felvonuló szlovák légierőt sem.
A hadműveleti naplóba 1941. június 28-án a következőt jegyezték be:
A hadműveleti napló következő bejegyzése említést tesz egy rövid ideig tartó légtérsértésről, s ez már összefüggésbe hozható a kassai eseménnyel. Az első bejegyzés, mely ellenséges gépek megjelenésére utal, június 28-án került a naplóba. A jelentés szövege szó szerint a következőt tartalmazza: „26-án légiriadót rendeltek el 13:30 órakor a Központi Parancsnokság utasítására. Ellenséges repülők jelentek meg Márkusfalva felett. A készenléti vadászok azonnal felszálltak és várakozó állásba helyezkedtek, várták az ellenséges gépeket. 15 percet tartott a riadó, miután észleltük, hogy a repülők más irányba távoztak. Több mint valószínű, azok a gépek lehettek, amelyek Kassát bombázták és a bombázás után hazafelé tartottak. A területünk felett nem jelentek meg.”
A június 26-án végrehajtott bombázással kapcsolatban a külügyminisztériumi iratok között is találhatók feljegyzések.
A szlovák állambiztonság a kassai bombázással kapcsolatban a külügyminisztériumnak 1941. július 9-én a következő levelet küldte:
„Tárgy: Idegen gépek átrepülése Szlovákia területén
Jelentem, hogy 1941. július 26-án 13:10 órakor Nagymihály-Kassa vonalon, Szlovákia légterén átrepült, 1300-1500 méter magasban három ismeretlen felségjelzésű hárommotoros bombázó. Kassa felett csökkentették a magasságukat és talán 8-10 bombát dobtak le. Ezután három perccel később, dél felé Kassa-Miskolc vonalán hagyták el az országot. Szlovák területen Benyék, Rás, Rozgony, Alsóolcsvár, Felsőolcsvár és az Eperjesi járás területén nem dobtak le bombákat. A kassai bombatámadás után a város felett füst volt megfigyelhető. Magyar állampolgároktól kapott információk szerint, akik a határ közelében dolgoztak, másnap a bombák a kassai posta épületét a volt Štefánik-kaszárnyát, a főpályaudvart és lakóházakat találtak el, valamint támadás érte a Miskolc-Kassa vonalon közlekedő gyorsvonatot. Kassán néhányan meghaltak és páran megsebesültek. A keletkezett károkat nem tudtuk megállapítani. A magyar légvédelem erősen tüzelt az ágyúkkal és gépfegyverekkel. A szlovák lakosság a határ mellett passzívan viselkedik a kassai lakosok nagyon fegyelmezettek.”
A jelentés szövegét olvasva egyértelműsíthető, hogy a Kassát bombázó gépek kelet felől a Nagymihály–Kassa vonalon közelítették meg célpontjukat, és a magyar határtól számítva mintegy 8-13 kilométer mélyen repülhettek a szlovák légtérben. Mivel a rozgonyi csendőrállomás ezen a vonalon fekszik, így a szolgálatban lévő csendőrök a repülők irányáról, mozgásáról viszonylag pontos leírást adtak. Vagyis a gépek Kassa fölé nem délkeletről, hanem keletről érkeztek. Szabó János földmérő, aki az említett időszakban Kassaújfalu határában tartózkodott szintén azt állította, hogy a gépek keletről érkeztek.
A téma egyik kiváló ismerője és kutatója a hadtörténész Borsányi Julián tagadja, hogy a gépek kelet felől jöttek, szerinte csakis délkelet felől érkezhettek, mivel a bombázás iránya ezt támasztja alá. Ebben az esetben a szlovák légtérben tartózkodó három gép Kassa előtt a keleti irányt ereszkedés közben egy enyhe fordulóval délkeletire változtatta. Véleményem szerint Szabó János akkor láthatta a gépeket, mikor ezt a manővert végrehajtották.
A Tőketerebesi Állami Levéltárban Kassa bombázásával kapcsolatban érdekes dokumentum keltette fel a figyelmemet. A tőketerebesi jegyző 1941. július 3-án a Tőketerebesi Járási Hivatalnak felháborodva jelentette, hogy amikor ellenséges gépek repültek át a község felett a Civil Légvédelmi Központ ezeket az átrepüléseket nem jelentette, mert a helyi parancsnok, vagy a légvédelem vezetése nem volt benne biztos, hogy ellenséges vagy baráti gépek voltak-e. Ez a bizonytalanság a jegyző szerint a község lakossága számára végzetes is lehetett volna, mivel a légvédelmi központ több esetben nem rendelt el riadót. Csak a szerencsének volt köszönhető, hogy náluk nem bombáztak. Jelentésében Kassa bombázására hivatkozik: „Példaként említeném azokat a gépeket, amelyek Kassát bombázták. Tőketerebes felett köröztek úgy 20-30 percet, magasan repültek nem lehetett őket felismerni még távcsövön keresztül sem, mivel szép napos idő volt és a napsugarak nagyon vakítottak. Ezek a gépek teljesen elpusztíthatták volna a községet. Ugyanígy történt 2 napra rá, amikor a település felett nem is olyan magasan 18 bombázó repült el. A gépek nemzetiségét ismét nem tudtuk felismerni. Több mint valószínű ellenséges gépek lehettek, mert miután elhagyták a légterünket Magyarország irányából detonációt és erős tüzérségi párbajt lehetett hallani.”
Ez egy érdekes jelentés, csakhogy ezekről a légtérsértésekről bejegyzést, vagy legalább utalást az eseményre, sem a Katonai Történeti Levéltárban, sem a légierő fondjai között, sem a Nemzeti Levéltárban nem találtam.
Úgy tűnik, mintha a hadügyminisztériumban ezeket a gépeket teljesen figyelmen kívül hagyták volna. Eddig végzett kutatásaim során erre a jelentésre nem találtam visszacsatolást. Az meg egy másik kérdés, hogy a szlovák és a német légvédelem miért volt ennyire inaktív. Hogyhogy senkinek nem keltette fel a figyelmét, hogy azok a „szovjet gépek”, melyek később Kassát bombázták 30 percen keresztül, Tőketerebes felett köröztek.
Felmerül a kérdés, vajon 1941. június 26-án ellenséges légtérben megengedhette-e magának egy támadó szovjet légi egység, hogy csak úgy észrevétlenül körözgessen, majd később tévedésből Eperjes helyett lebombázza Kassát. Érdekes és megválaszolásra váró kérdés, hogy június 26-án és 29-én a Magyarországot célba vett gépek miért mindig szlovák légtérből támadtak. Miért nem iktatták a tőketerebesi jegyző jelentését, miért nem jelentett egyetlen légvédelem sem? Több, mint valószínű felsőbb parancsot teljesítettek, de ennek bizonyításához még több eddig ismeretlen dokumentumot kell feltárni.
A következő június 29-én történt.
A magyar légierő gépei a szlovák légteret két alkalommal sértették meg. Először a Tőketerebesi járásban Vécse község mellett kényszerleszállást hajtott végre az F–278-as gyártási számú WM-21 Sólyom kétfedelű közelfelderítő gép. A felderítő gépen tartózkodó két pilóta tájékozódási hiba miatt került a szlovák légtérbe, s miután elfogyott az üzemanyaguk kénytelenek voltak leszállni.
A külügyminisztériumi iratok szerint hasonló okokra hivatkozva 8 óra 25 perckor Poprád mellett, egy négyszemélyes magyar felségjelzésű Junkers JU 86 B 139-es bombázó szállt le. A legénység beszámolója szerint Debrecenből hajnali 3 órakor szálltak fel, úticéljuk a szovjet Sztrij bombázása volt. Feladatuk végrehajtása után bázisukra akartak visszatérni, de a ködös időben eltévedtek, és kénytelenek voltak Szlovákiában leszállni. A legénységet Nyárády Lajos főhadnagy, Markovics István hadnagy és két altiszt alkotta. A magyar nagykövetség azonnal felvette a kapcsolatot a szlovák féllel, s miután az iglói szlovák repülőbázis ellátta őket üzemanyaggal a két gép még aznap 18:15-kor hazarepült. A szlovák légtér megsértésére utaló feljegyzést 1941 júniusa és júliusa között nem találtam. A Sambor környékén állomásozó szlovák légierővel kapcsolatban a hadműveleti naplóban egy említésre méltó bejegyzés található: „a repülőrajaink harci tevékenysége eddig felderítő repülésekből állt Sambor környékén, csapataink felfejlődését fedeztük és figyeltük. Napról napra új repülőtérre kell áttelepülnünk, ami nagyon kimeríti az erőinket és a készleteinket.”
Július 13-án a naplóban ez olvasható:
