Karikaturistának született
A magyar sport számos kiválóságának voltak felvidéki gyökerei. Ha csak az atlétikára gondolunk, mindenképpen meg kell említenünk a Kisgaramon született és Ipolyságon felnőtt Szokoly Alajost (1871–1932), aki az 1896-os athéni olimpián bronzérmes lett 100 méteres síkfutásban. A kassai születésű Németh Imre (1917–1989) és a szenci származású Csermák József (1932–2001) kalapácsvetésben lett olimpiai bajnok.
Van egy további dobóatlétánk, aki az 1928-as amszterdami olimpián 65,26 méteres hajításával második lett gerelyvetésben. Őt Szepes Bélának hívták, és 1903. szeptember 5-én Iglón látta meg a napvilágot Strauch Bélaként. Apai ágon felmenői cipszer értelmiségiek voltak, édesapja tanár, akit 1909-ben a budapesti tanítóképzőbe helyeztek, így került Béla a magyar fővárosba.
A Toldi Reálgimnáziumban érettségizett, és már diákként síelt a budai hegyekben, nyaranta pedig atletizált. Többedmagával megépítette Magyarország első síugró sáncát, és természetesen ezt a sportágat is kipróbálta. A gerelyvetésben hétszeres magyar és háromszoros angol bajnok volt, de a síelésben is remekelt, négyszer volt az északi összetett verseny magyar bajnoka, és síugrásban is ott volt az élmezőnyben. Mivel remek rajztehetsége volt, elvégezte az Iparművészeti Iskola grafika szakát, és élete végéig sportkarikaturistaként (is) tevékenykedett.
Amikor egyszer megkérdezték tőle, hogyan lesz valakiből karikaturista, azt felelte, hogy annak születni kell, azt nem lehet megtanulni. Magam is kedveltem a Képes Sportban közölt rajzait, amelyeken az ismert sportolók feje dominált néhány egyszerű, de mégis olyan kifejező vonással megrajzolva, hogy azonnal tudni lehetett, kiről van szó. A sportújságírás volt a kenyérkereső foglalkozása, néhány évig Berlinből is tudósította a magyarországi lapokat, s amikor hazatért, sportedzőként és sportvezetőként is jeleskedett. 1938–1941 között ő volt a Magyar Atlétikai Szövetség szövetségi kapitánya, az ötvenes évek végéig pedig edző.
1930 karácsonyán nősült, felesége (róla itt olvashatnak) ekkor felvette a Szepes Mária nevet, és így vált híres írónővé, aki gyermekkönyveket (Pöttyös Panni-sorozat), tudományos-fantasztikus történeteket és filozófiai ihletésű regényeket egyaránt írt, de nevelőapja filmvállalata jóvoltából férjével együtt filmforgatókönyveket és betétdalszövegeket is papírra vetett. A negyvenes években Karády Katalinnak is több dalszöveget szerzett. Szepes Béla a világháború után napi- és hetilapokba karikatúrákat rajzolt, ezekből később könyvei is megjelentek.
Egyidőben szilenciumra kényszerült, miután a Képes Sport szerkesztősége 1956 októberében őt választotta meg főszerkesztőnek egy pártmegbízott helyére, amit a szabadságharc leverését követően bűnéül róttak fel neki. Sportolóként számtalan alkalommal vehetett át olyan díjakat, amelyek az adott sportág művelőit örökítették meg szobrocskák formájában. Képzőművészként ezeket eléggé primitíveknek találta, és a hatvanas évektől elkezdett kisplasztikákat is készíteni.
Ezekből a világ számos helyén kiállítást rendeztek. Az 1972-es müncheni olimpia idején a bajor nagyvárosban bemutatták rajzait, kisplasztikáit és a különböző nemzetközi versenyekre készült serlegeit és trófeáit. Szepes Béla 1986. június 26-án hunyt el Budapesten.
