2019. november 10., 18:32

Kalkutta, Káli istennő városa

Kalkutta, mai nevén Kolkata India Nyugat-Bengália államának fővárosa, az első pillanatban beszippantja az odalátogatót. Az emberáradattól, a reklámtábláktól és az utcán lakók összetákolt hajlékaitól sokszor alig látni a várost, melynek a lüktetése, az ezer színben, illatban ránk zúduló hatása mégis lenyűgöző.

Kalkutta
Galéria
+10 kép a galériában
Fotó: Bokor Klára

Tíz perc alatt megváltozik az időjárás, és villámlásokkal kísért heves nyári zápor zúdul a városra. Ennek ellenére Kalkutta emblematikus épületét, a Viktória-emlékművet indulunk meglátogatni, ahol sorban állnak, főleg a helyi turisták. Kedvesek, közvetlenek, érdeklődnek országunkról, fényképezkednek velünk, a szerelmesek a padokon üldögélnek. Itt aztán az időjárás tényleg nem rontja el az emberek kedvét. A márványépület a brit birodalom hagyatéka, kupoláján öt méter magas bronzangyallal. Termeiben 25 galéria mutatja be a gyarmati időket. Egyébként Kalkuttának, amely 1911-ig volt a brit gyarmatbirodalom fővárosa, sok szép neoklasszikus középülete van, nem egy angliai épületek másolata.

Amikor mindenki Durga Púdzsa-lázban ég

Ez az egyik legnépszerűbb fesztivál Indiában, Durga istennő győzelmét testesíti meg a bölényfejű démon, Mahisaszura fölött. Minden utcasarkon ideiglenes szentélyt és emelvényt ácsolnak, a művészetek utcájában most születnek az istenek, Ganésák és Hanumanok tucatjai, de a legtöbb mégis a legyőzhetetlen Durga istennőt formázza, aki a hindu anyaistennőnek, Mahádévinek egy népszerű, vad formája. A gyönyörű nőt több mint 18 fegyverrel, 10 karral ábrázolják hátasállatán, a vad oroszlánon ülve, vagy egy tigris társaságában. A város hamarosan egy többnapos vallásos mulatozásban tör ki. 

Kalighat templomában a szülők és rokonok bemutatták a csecsemőt
Kalighat templomában a szülők és rokonok bemutatták a csecsemőt
Fotó:  Bokor Klára

Kalighat templomegyüttese Káli istennőnek van szentelve. Káli és Durga is Siva feleségének, Párvatinak egy-egy megnyilvánulási formája. Kétszáz éve áll ugyanitt, és kétszáz éve áldoznak minden reggel kecskét az istennőnek. Ő szimbolizálja a folyamatos körforgást, amely szerint ahhoz, hogy valami új keletkezzen, a réginek el kell pusztulnia. A szentélyben tilos a fotózás, de egy családot a beleegyezésükkel azért megörökítek. Pár hónapos csecsemőjüket hozták bemutatni, virágfüzérekkel díszítették az istennő szobrát, a templomnak pedig pénzadományt hoztak.

Ahol még lehet gyalogriksákkal közlekedni

Az autók és buszok mellett rengeteg riksa közlekedik a városban. Zárt terű, nyitott, elektromotorra működő, biciklivel hajtott, ember által húzott riksa is akad. A riksák kicsit drágábbak, mint a tömegközlekedés, de a sűrű forgalomban ezekkel lehet a leggyorsabban eljutni a kívánt helyre. Európai embernek nehezére esik felülnie a gyalogriksára, mert megalázónak érzi embertársával szemben, hiába magyarázza a helyi vezető, hogy ezek az emberek versengenek a munkáért, mert ez a megélhetésük. 

Gyalogriksa
Gyalogriksa
Fotó:  Bokor Klára

Mindennap hatalmas a forgalom a Howrah hídon, amely Kalkutta jelképe. Akárcsak a magyarok Lánchídja, két várost köt össze: Howrah-t és Kalkuttát. Különlegessége, hogy a híd nem rendelkezik alátámasztó pillérekkel, mégis kiemelkedő a teherbíró képessége. Naponta több mint százezer közlekedési eszköz halad át rajta, és ettől is több gyalogos.            

Vasárnap lévén „üres” piactér
Vasárnap lévén „üres” piactér
Fotó:  Bokor Klára

Teréz anya képével lépten-nyomon találkozhatunk a házak falán, szobrával a parkokban. Gandhi és Nehru mellett ő a legismertebb személy Kalkuttában. Szülőházához, ahol a sírja is található, a főutcáról fordulunk be egy szűk sikátorba. Ide már alig szűrődik be a nagyváros zaja, a béke szigetére érkezünk. Az emeleten megnézzük puritán szobáját, ahol a legszükségesebb bútorokon és eszközökön kívül valóban nincs semmi. Nekem kicsit nyomasztónak tűnik. A ház nővérei csendben teszik a dolgukat, éppen főznek. Rendjüket Teréz anya 1950-ben alapította, azzal a céllal, hogy segítsék a legszegényebbeket, a kitaszítottakat, a nemkívánatos embereket, akiket mindenki elkerül. Azóta is rendületlenül végzik a nemes feladatot. Teréz anya fehér márványkoporsója az épület földszintjén található, amihez egy kis kápolna is kapcsolódik.

Teréz anya síremléke
Teréz anya síremléke
Fotó:  Bokor Klára

Sírjánál mindig imádkozik legalább egy nővér és természetesen a látogatók. Sírfelirata János evangéliumából való: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” Elidőzünk a kis múzeumban is, ahol a nővér használati és ajándéktárgyai, fényképei vannak kiállítva, sőt egy fiolában felfogott pár csepp vére is.

Az emberek az utcán élnek

Kalkuttában minden utcában van egy-két kicsempézett fülke fürdésre, mosásra. Vasárnap a férfiak többsége ott mosakszik, de aki teheti, lemegy a szent Húgli folyó partjára. Egyébként szinte minden az utcán zajlik, ott főznek, üldögélnek, dolgoznak a nyitott műhelyekben, sokan a boltjuk előtt alszanak. Még az elmélyedést kívánó imádságokat is sokszor az utcán végzik, a nyilvánosság előtt. Bizony kevés az intimitás Indiában.

Reggeli tisztálkodás az utcán
Reggeli tisztálkodás az utcán
Fotó:  Bokor Klára

Mielőtt végleg búcsút vennénk a várostól, meglátogatjuk még az 1867-ben alapított és a közelmúltban felújított templomot, a dzsainizmus kalkuttai fellegvárát. A dzsainizmus ősi aszketikus eredetű vallás és filozófia, amely már az Indus-völgyi civilizációban is létezett. A vallásfilozófia követői eleinte mezítelenül jártak és söpörték maguk előtt az utat, hogy még véletlenül se lépjenek semmiféle élőlényre. Később felsőruhát viselhettek, de kezdettől fogva erőszakmentességet hirdetnek. Mivel vallásuk révén sok foglalkozástól el vannak tiltva, többnyire kereskedőként vagy bankárként tevékenykednek, és ez meg is látszik anyagi helyzetükön. Befolyásos csoportot alkotnak Indiában.

Dzsain-templom
Dzsain-templom
Fotó:  Bokor Klára

A jó anyagi háttér meglátszik mind a szentély pompáján, mind az odalátogatók öltözetén. Maga a templom, de a környékének minden négyzetcentimétere meg van tervezve. Már-már giccsbe hajló, de szerintem inkább mesés. Feltöltődve hagyjuk el a minden porcikájában lüktető várost, hogy Bangladesben folytassuk felfedező utunkat.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/45. számában.

 

Kalkutta
Galéria
+10 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.