Kacsingatott az ősz a Bakony világában
A négy évszak közül az ősz a legnagyobb piktor. A tájat és az erdőket színkavalkád módján alkotja meg. Bár mindegyik évszakban lehet taposni a kilométereket, de én úgy gondolom, a hulló falevelek havában, azaz az októberi hónapban lehet a legprímább természetjárás programokat összehozni. Adva van a kellemes hűvös idő, a színpompás természet, mindez megtolva az adott helyszín misztikumával. A Bakony világa az őszi időszak idején ezeket mind biztosítja, ráadásul különböző programpontokat is leabszolválhatunk nála. Adok máris az olvasónak tippeket.
Adott egy teljes nap a Bakonyban. Mi a következőképpen állítottuk össze. Kezdtük a vizitünket a Cseszneki várnál, innen Bakonybél településén bóklásztunk, majd sikeres természetjárásra adtuk fejünket a Hubertlaki-tóhoz. Ősszel amúgy sem érdemes túl szoros programot készíteni. Rövidebbek a nappalok, az erdőben pedig könnyű megállni egy-egy érdekesebb helyen. Az év másik felében már ne siessünk.
Utazási listánk első helyén a Cseszneki vár szerepelt. Méreteivel már messziről mutatja magát, vár minket a sziklán, sőt, a parkolással sem szükséges sokat bíbelődni, mivel jut hely mindenkinek. A Cseszneki vár a Bakony egyik legismertebb történelmi emléke. A várat a tatárjárást követő nagy magyarországi várépítési korszakban emelték. Első írásos említése a 13. század végéről származik, később pedig több jelentős főúri család birtokába került. A Garaiak idején komolyabb építkezések zajlottak, a török korban pedig végvárként is fontos szerepet töltött be. Később az Esterházy családhoz került.
Persze amikor az ember ma felmegy a várba, nem ezeket az évszámokat kezdi el fejben ismételgetni. Mi is párommal inkább nézelődtünk és a kötelező képeket kattingattuk össze. A megmaradt falak között sétálva azért jól látszik, ez egykor komoly erődítmény lehetett. A mai romos állapot mögött ott van az egykori vár alaprajza, a különböző épületrészek és a falak elhelyezkedése és persze adott a kilátás. A Bakony erdői ilyenkor lassan elveszítik a nyári zöldet, és előkerülnek a sárgák, vörösesbarna és rozsdaszínek. A vár szürke kövei és a mögöttük húzódó őszi erdő elég jó párost alkotnak.
Csesznek után Bakonybél következett. Az út már önmagában kellemes változás volt. Ahogy beljebb jutottunk a Bakonyban, egyre inkább az erdő vált meghatározóvá. A Bakonybél környéki táj egészen más karakterű, mint Csesznek vidéke. Itt nem annyira a nyitott panorámák dominálnak, inkább az erdő és a völgyek közé szoruló utak.
Bakonybél története természetesen szorosan összekapcsolódik a bencésekkel. A település egyik legfontosabb történelmi emléke a Szent Mauríciusz Monostor, amely évszázadokon keresztül meghatározta a hely életét. A mi programunk azonban most nem a monostor részletes felfedezése volt. Bakonybél környékén több olyan hely is akad, ahol az ember néhány kilométer után teljesen elfelejti, hogy valójában nincs messze a civilizációtól. A Szent-kút, vagyis a Borostyán-kút ilyen.
Az erdőben megbújó kápolna nem monumentális épület és valószínűleg nem is azért marad meg az ember emlékezetében, mert különösebben nagy vagy díszes lenne. A helyhez régi remetehagyomány kapcsolódik. A hagyomány szerint Szent Günther és Szent Gellért is ezen a környéken élt remeteként. A források és a hozzájuk kapcsolódó kegyhely évszázadokon keresztül vonzották az embereket. A mai kápolna mellett ott vannak a források, a stációk és a kálvária.
Bakonybél településén nem volt tervben a tájház megnézése, de az udvarában sündörgött a jónép. Bekukkantottuk mi is és mint utólag kiderült, szabadtéri kézműves piacozás zajlott. Tettünk egy kört az udvarban, de nem szerettünk volna elidőzni, mert várt ránk kiadós séta a Hubertlaki-tóhoz.
A fák egy része még tartotta a leveleit, máshol már teljesen kopaszak voltak az ágak. Az ösvényt helyenként vastagon borította az avar, néhol száraz levelek ropogtak a lábunk alatt, máshol viszont nedvesebb volt a talaj. Efféle kompozíciók közepette bukkantunk rá a tóra. Nem véletlenül nevezik Bakonyi Gyilkos-tónak is. A név természetesen a jóval ismertebb erdélyi Gyilkos-tóval való hasonlóságra utal, de azért ne várjunk ugyanakkora tavat vagy ugyanolyan léptékű tájat. Itt minden sokkal kisebb és csendesebb, viszont ettől még nagyon hangulatos. Körbejártuk a tavat, fényképeztünk, sőt, mielőtt indultunk volna vissza a parkolóhoz, ismerőssel is találkoztunk. A négyes diskurzus után ők maradtak, de a párommal indultunk vissza a négykerekű vasparipánkhoz.
Miért jó ősszel a Bakony? Talán azért, mert ilyenkor nem akar mindenáron turistaparadicsom lenni. Nyáron sok helyen ott a tömeg, a meleg, a parkolóhely keresése, a zaj. Ősszel viszont sokkal könnyebb észrevenni magát a tájat. Csesznek várát természetesen bármelyik évszakban érdemes megnézni, de az őszi erdővel a háttérben egészen különleges látvány. Bakonybél környékén már tényleg az erdő kerül előtérbe. A Szent-kút kis kápolnája és a Hubertlaki-tó pedig éppen azok a helyek, amelyekhez nem kell különösebb magyarázat.
Ez csak három helyszín, ettől függetlenül látnivaló akad bőven. El kell menni és megnézni, majd megtöltve élményputtonyunkat hazaérkezni. Ilyen egyszerű az egész.
