Jövő héten tartják a szakácsverseny világdöntőjét
Huszonnégy nemzet csapatainak részvételével rendezik meg a világ legrangosabb szakácsversenye, a Bocuse d’Or világdöntőjét január 29-30-án Lyonban; Magyarországot Pohner Ádám képviseli.
Európából 10 csapat kvalifikálta magát, Ázsiából és az összamerikai térségből 5-5 csapat jutott be, Afrikát 2 versenyző képviseli, további két csapat (Olaszország és Kína) pedig szabadkártyával indulhat az idei finálén.
A magyar csapat elnöke ezúttal is Hamvas Zoltán, a Magyar Bocuse d’Or Akadémia elnöke. Az idei versenyző Pohner Ádám, akit Csillag Richárd commis segít, coachként pedig Segal Viktor vesz részt a munkában. A magyar csapat felkészülését két nemzetközi kiválóság, a korábban aranyérmes Orjan Johannessen és a versenyzőként bronz-, coachként pedig aranyérmet nyert Odd Ivar Solvold is segíti.
Magyarország először 2013-ban képviseltette magát a lyoni finálén, abban az évben Széll Tamás és csapata a 10. helyet szerezték meg. 2015-ben Molnár Gábor - és mellette commis-ként Pohner Ádám - a 13. helyen végzett, majd 2017-ben Széll Tamás az európai kontinensdöntő megnyerése után a 4. helyen futott be a világdöntőben.
A csapatoknak minden évben két ételt kell elkészíteniük. A versenytémák ezúttal két tavaly elhunyt, legendás séf, Paul Bocuse és Joel Robuchon munkásságának állítanak emléket.
Az idei tányértéma egy francia klasszikus, a zöldség chartreuse lesz, amelyet meghatározott kagylófélékkel kell elkészíteni. Az ételhez csak a hivatalos versenypiacon elérhető zöldségek használhatók fel.
A Chartreuse egy130 gyógynövényből készült erős likőr. Kölni Szent Brúnó 1084-ben alapította meg a kartauzi rendet, és hat társával bevonult La Chartreuse-be, egy egyedülálló hegységbe a franciaországi Grenoble mellett. Évszázadokkal később, 1605-ben már egy népes, köztiszteletben álló rendet képeztek, amikor IV. Henrik francia király tüzérségi marsallja egy ősi alkímiai kéziratot adott át nekik, amely egy, az életet meghosszabbító elixír receptjét tartalmazta. A dokumentum ugyanakkor még a legtanultabb szerzeteseket is komoly feladat elé állította. A recept elkészítéséhez 130 különböző növényre volt szükség, amelyeket speciális desztillációs, infúziós és macerációs technikákkal kellett feldolgozni. Az írást 1737-ig senki nem tudta dekódolni, amikor a kolostor gyógyszertára végre elkészítette a likőrt a megadott utasítások szerint. Az első gyógyitalos palackokat – amelyek alkoholtartalma nem kevesebb, mint 69 százalék volt – egy magányos szerzetes osztotta el a környező falvakban. A történet viszont ekkor még nem ért véget. 1764-ben a kartauziak változtattak a recepten, és megalkották a könnyedebb likőr változatát, amit Green Chartreuse névre kereszteltek. A ma elterjedt ital alkoholfoka így lett 55 százalékos. Bár a likőr után egyre növekszik a kereslet, a kartauzi rend kitart amellett, hogy csak két szerzetes felelhet az ital elkészítéséért. Napjainkban kizárólag Dom Benoit és Jean-Jacques testvér ismeri az összes összetevőt és azt, miként kell azokkal bánni, hogy a szeretett ízt kapják.
Ismert már a hústál kötelező alapanyaga, a csontos borjúkaraj is, kihívás azonban, hogy az ételt kötelező a csonttal együtt elkészíteni. A hústálat úgy kell megalkotni, hogy utána 14 adagban lehessen tálalni, és az ételhez minimum egy másik borjúrészt - lábat, vesét, mirigyet, májat vagy pacalt - is fel kell használni.
