James Madison, a negyedik amerikai elnök 190 éve halt meg

Madison 1751. március 16-án született az akkor brit gyarmat Virginiában, a Port Conway ültetvényen 12 gyermek közül a legidősebbként, ősei a 17. században vándoroltak ki az Újvilágba. A College of New Jersey (a mai Princeton Egyetem) négyéves tananyagát három év alatt sajátította el, ezután ügyvédként kezdett praktizálni. Az 1775-ben kezdődött függetlenségi háború idején a virginiai törvényhozás és a Kontinentális Kongresszus tagja volt, barátságot kötött a Függetlenségi Nyilatkozatot megfogalmazó Thomas Jeffersonnal. Parlamenti munkája során a koalíciók kimunkálásának mestere lett, de mélységesen elkeserítette, hogy az egyes államok a kritikus helyzetben is egymással marakodnak, ezért a Kongresszus hatásköreinek bővítését, valamint a britek elleni francia szövetséget pártolta.

Madison 1784-ben újra Virginia törvényhozó testületének tagja lett, nagy része volt az 1787-ben Philadelphiában összeülő Alkotmányozó Konvenció előkészítésében.

Bekerült abba a bizottságba, amely a mindmáig érvényes amerikai alkotmány szövegét öntötte végső formába az általa kidolgozott "Virginiai tervezet" alapján. A ratifikálás körül zajló politikai küzdelmekben a föderalisták oldalán állt, nézeteit ragyogó és briliáns esszékben propagálta. Nagy része volt abban, hogy Virginia tizedik államként ratifikálta az alkotmányt, amely egy héttel korábban, New Hampshire állam jóváhagyása után lépett hatályba. Madison tevékenységével kiérdemelte "az alkotmány atyja" jelzőt, bár ez ellen erősen tiltakozott. 1789-ben az új Kongresszus egyik legtekintélyesebb képviselőjeként vezető szerepet játszott az adóügyi törvények megalkotásában, az első tíz alkotmánykiegészítés, a Jogok Törvénye megfogalmazásában. Ezek a kiegészítések biztosították az amerikai állampolgárok számára a vallás-, szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadságot, de kimondták azt a sokat vitatott alapelvet is, amely szerint "Nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani".

Madison szívügye mindenekfölött a vallásszabadság volt: még a "vallási tolerancia" kifejezéssel sem értett egyet, inkább javasolta, hogy hirdessék meg a "teljesen szabad vallásgyakorlás" elvét.

Az első amerikai elnök, George Washington 1794-ben külügyminiszternek kérte fel, de ő nemet mondott. 1797-ben, két évtizedes törvényhozási munka után visszavonult családi birtokára, mert nem értett egyet azzal, hogy Washington a kereskedelmi háború helyett szerződést kötött Nagy-Britanniával, és ezzel barátságuk is véget ért. A harmadik elnökké választott Thomas Jefferson kedvéért 1801-ben már elvállalta a külügyminiszterséget. Az elnökségért harmadszor nem induló Jefferson támogatásával 1808-ban ő lett a Demokrata-Republikánus Párt elnökjelöltje és a választáson elsöprő győzelmet aratott.

Elnöki időszaka két cikluson keresztül, 1809-től 1817-ig tartott, ő volt az első elnök, aki csak Amerikában készült ruhában tette le a hivatali esküt. Első ciklusa alatt kezdődött meg a második brit-amerikai háború.

A napóleoni háborúk idején a franciák és a britek is tengeri blokádot hirdettek a másik hatalom ellen, az élelmes amerikaiak pedig mindkét féllel kereskedtek, de hajóikat a franciák és a britek is folyamatosan zaklatták, a britek pedig még az amerikai bennszülötteket is az Egyesült Államok ellen tüzelték. Mivel a Londonnal folyó tárgyalások kudarcba fulladtak, Madison 1812-ben a Kongresszus nyomására hadat üzent Nagy-Britanniának. A hadi szerencse eleinte a briteknek kedvezett, akik 1814-ben elfoglalták Washingtont, felgyújtották a Fehér Házat és a Capitoliumot, és magát az elnököt is menekülésre kényszerítették.

A háború 1814 decemberében tulajdonképpen patthelyzettel ért véget (érdekesség, hogy az utolsó, katasztrofális brit vereséggel végződő New Orleans-i csatát két héttel azután vívták, hogy a felek a belgiumi Gentben aláírták a békét, mert a hír még nem érkezett meg Amerikába), mindkét félnek a korábbi határok mögé kellett visszavonulnia. Madison elnökségének utolsó két éve már nyugalmasan telt, újra létrehozták az Egyesült Államok Bankját, bevezették a Kongresszus által elfogadott, igen magas iparvédelmi vámot, nemzeti egyetem létrehozását tervezték.

Hivatali idejének leteltével, népszerűségének tetőfokán Madison elhagyta Washingtont. Montpelier nevű birtokán gazdálkodott, segédkezett Jeffersonnak a Virginia Egyetem megalapításában, barátja halála után az intézmény rektora lett. Azok közé tartozott, akik abban reménykedtek, hogy a rabszolgakérdést afrikai kitelepítéssel meg lehet oldani, ezért 1816-ban részt vett az Amerikai Gyarmatosító Társaság megalakításában, sőt később a szervezet elnöki tisztségét is vállalta. James Madison, az Egyesült Államok negyedik elnöke nem csak "az alkotmány atyja", de "a nagy kis Madison" ragadványnevet is megkapta, lévén Amerika legalacsonyabb elnöke, sovány, állandóan betegeskedő férfi, aki mindig fekete ruhát és rizsporos parókát viselt. Gyenge egészsége ellenére szép kort élt meg, nyolcvanöt éves korában, az amerikai alkotmány aláírói közül utolsóként halt meg 1836. június 28-án szívelégtelenség következtében montpelier-i birtokán, síremléke is ott található. Felesége, Dolley Madison is figyelemre méltó jelenség volt:

a férjénél sokkal népszerűbb, vonzó és intelligens asszonyt tekintik az első igazi "First Ladynek", noha ezt a kifejezést akkoriban még nem használták.

James Madisonról utcákat, tereket, településeket, intézményeket neveztek el az Egyesült Államokban, montpelier-i háza nemzeti történelmi emlékhely, Washingtonban 1980-ban nyílt meg a James Madison Emléképület (a Kongresszusi Könyvtár egyik épülete), amelynek előcsarnokában egész alakos márványszobra áll.