James Cameron az óceán legmélyebb pontjára készül
WASHINGTON. James Cameron, amerikai rendező egyedülálló tengeralattjárójával az első ember lehet, aki 1960 óta eléri az óceán legmélyebb pontját. A csapat hétfőn indult el Guamból, és már csak a jó időre vár, hogy Cameron megkezdhesse merülését.
Bár minden figyelem ezen mérnöki teljesítményre fókuszál majd, az expedíciónak tudományos célja is van, méghozzá jobban megismerni a világ egyik legszélsőségesebb és legkevésbé tanulmányozott környezetét. Cameron a Nature-nek elmondta, az expedíció célja nemcsak a rekordállítás, hanem a mérnöki és tudományos ismeretek elmélyítése is.
A Challenger Deep hasadék több mint 10 900 méter mélyen fekszik a Mariana-árokban, a Fülöp-szigeteknél. Az első és eddig egyetlen csapat odalenn Jacques Piccard svájci oceanográfust és mérnököt, valamint Don Walsht, az amerikai haditengerészet hadnagyát ölelte fel. Trieszt nevű tengeralattjáró jutottak a mélybe. Azóta csak robot tengeralattjárók – 1995-ben a japán Kaiko, majd 2009-ben az amerikai Nereus – jártak odalenn.
Cameron Ausztráliában fejlesztette ki tengeralattjáróját, a DeepSee Challengert, és nem árulta el mennyi pénzt költött a konstrukcióra vagy az expedícióra. Csak egy ember számára van hely a szokatlan, 7,3 méter magas, függőleges dizájnú járműben. Ez az elrendezés áramvonalassá teszi a merülések és emelkedések során. A DeepSee Challengert felszerelték 3D-s kamerákkal, míg a gömb alakú pilótafülke felett egy sor lámpa helyezkedik el, amely megvilágítja majd a mélységet a dokumentumfilm-készítéshez, amelyet Cameron a National Geographic-kal karöltve alkot.
A pilótafülke, melyben Cameron kilencórás merülését végzi apró, vaskos fémgömb, belső átmérője csak 109 centiméter. A rendező összekuporodva kap benne helyet, nem fogja tudni kinyújtani végtagjait. A tengeralattjáró többi részét speciális tervezésű, szintaktikus habból készítették, mely hasonlít arra, amelyből a szörfdeszka áll. Ez ellensúlyozza a pilótafülke súlyát, melynek meg kell védenie a rendezőt az 1000 atmoszféra nyomástól.
A tengeralattjáró tudományos eszközei felölelik a vízminta- és üledékgyűjtőt, egy speciális készüléket az állatok befogásához és egy robotikai manipulátor kart. A csapat emellett három „landoló” egységet is alkalmaz, melyek lesüllyednek a tengerfenékre, és időzítő vagy távirányítás segítségével emelkednek fel. Az egyik készülék videokamerákat és csalival ellátott csapdákat szállít, a másik vízmintákat gyűjt, míg a harmadik – melyen még dolgoznak – üledékmintákat szed majd össze.
Cameron és csapata az utóbbi néhány napot Guamban töltötte, a kikötőben, ahol az utóbbi néhány hónapban nekik otthont adó hajó rakományát töltötték fel. Egyenesen Pápua-Új-Guineáról érkeztek, ahol a rendező sikeresen elvégezte a 8200 méteres tesztmerülést. Azonban a végső kihívás az óceán legmélyebb részének elérése lesz. Mindehhez nyugodt tengerre van szükség az induláshoz és a jármű vízből kiemeléséhez. A csoport hétfőn este hagyta el Guamot, hogy megkezdje az expedíciót.
Cameron hétfőn elmondta, abban reménykedik, hogy szerdára már a Challenger Deep mélyén lehet. Azt is reméli, hogy a közeli Sirena Deephez is lemerülhet, mely mindössze néhány méterrel sekélyebb és az amerikai Mariana-árok Tengeri Védett Terület régiójában helyezkedik el.
Tim Shank, a Woods Hole Oceanográfiai Intézet mélytengeri biológusa és a Nereus misszió társvezetője azon szakemberek egyike volt, akikkel Cameron konzultált a kutatási tervek előkészítéséhez. Elmondása szerint az árokból kinyert bármely minta „rendkívül értékes” lesz a szakemberek számára, mivel a Challengert és a Sirenát érintő kutatás eddig igen korlátozott volt. Azonban elképzelhető, hogy nem sok biológiai élményre számíthatnak. A Nereus csak hat állatfajt talált a Challenger Deepnél. Ezek között megtalálhatóak voltak a férgek, a tenger uborkák és a felemás-lábú rákok. A legnagyobb mélység, ahol halat észleltek mintegy 8370 méter. Piccard és Walsh lepényhalat vett észre a Challengerben, azonban 20 perces ott tartózkodásuk során, a felkavarodott iszapfelhő miatt nem tudtak fotókat készíteni.
Jeffrey Drazen, a Hawaii egyetem mélytengeri halbiológusa, aki szintén konzultált Cameronnal, erősen kétli, hogy ilyen mélységben halak élhetnek. Elmondása szerint vannak olyan fiziológiás okok, melyek miatt a halak valószínűleg nem maradnak életben jóval 8000 méter alatt. Azonban reménykedik abban, hogy az expedíció 4000 méterről tud visszahozni halakat - ez a legnagyobb mélység, melyben ő és csapata mintákat tudott gyűjteni -, így elemezni tudná azon kémiai adaptációkat, amelyek lehetővé teszik a túlélést ekkora nyomáson.
Azonban halak nélkül is rengeteg felfedeznivaló van a fenéken. A kutatóprojekt felölelte Doug Bartlettet, a Scripps Oceanográfiai Intézet tengeri mikrobiológusát is, aki genetikai elemzéseket végez majd a baktériumokon és egyéb begyűjtött organizmusokon, hogy kiderítse, hogyan bírják az odalenn uralkodó nyomást. A kérdés nemcsak az oceanográfusokat, hanem azon asztrobiológusokat is nagyon érdekli, akik az élet határait kutatják. A video elemzések további információkat szolgáltatnak majd az állatok megoszlásáról.
A Challenger Deep hasadék több mint 10 900 méter mélyen fekszik a Mariana-árokban, a Fülöp-szigeteknél. Az első és eddig egyetlen csapat odalenn Jacques Piccard svájci oceanográfust és mérnököt, valamint Don Walsht, az amerikai haditengerészet hadnagyát ölelte fel. Trieszt nevű tengeralattjáró jutottak a mélybe. Azóta csak robot tengeralattjárók – 1995-ben a japán Kaiko, majd 2009-ben az amerikai Nereus – jártak odalenn.
Cameron Ausztráliában fejlesztette ki tengeralattjáróját, a DeepSee Challengert, és nem árulta el mennyi pénzt költött a konstrukcióra vagy az expedícióra. Csak egy ember számára van hely a szokatlan, 7,3 méter magas, függőleges dizájnú járműben. Ez az elrendezés áramvonalassá teszi a merülések és emelkedések során. A DeepSee Challengert felszerelték 3D-s kamerákkal, míg a gömb alakú pilótafülke felett egy sor lámpa helyezkedik el, amely megvilágítja majd a mélységet a dokumentumfilm-készítéshez, amelyet Cameron a National Geographic-kal karöltve alkot.
A pilótafülke, melyben Cameron kilencórás merülését végzi apró, vaskos fémgömb, belső átmérője csak 109 centiméter. A rendező összekuporodva kap benne helyet, nem fogja tudni kinyújtani végtagjait. A tengeralattjáró többi részét speciális tervezésű, szintaktikus habból készítették, mely hasonlít arra, amelyből a szörfdeszka áll. Ez ellensúlyozza a pilótafülke súlyát, melynek meg kell védenie a rendezőt az 1000 atmoszféra nyomástól.
A tengeralattjáró tudományos eszközei felölelik a vízminta- és üledékgyűjtőt, egy speciális készüléket az állatok befogásához és egy robotikai manipulátor kart. A csapat emellett három „landoló” egységet is alkalmaz, melyek lesüllyednek a tengerfenékre, és időzítő vagy távirányítás segítségével emelkednek fel. Az egyik készülék videokamerákat és csalival ellátott csapdákat szállít, a másik vízmintákat gyűjt, míg a harmadik – melyen még dolgoznak – üledékmintákat szed majd össze.
Cameron és csapata az utóbbi néhány napot Guamban töltötte, a kikötőben, ahol az utóbbi néhány hónapban nekik otthont adó hajó rakományát töltötték fel. Egyenesen Pápua-Új-Guineáról érkeztek, ahol a rendező sikeresen elvégezte a 8200 méteres tesztmerülést. Azonban a végső kihívás az óceán legmélyebb részének elérése lesz. Mindehhez nyugodt tengerre van szükség az induláshoz és a jármű vízből kiemeléséhez. A csoport hétfőn este hagyta el Guamot, hogy megkezdje az expedíciót.
Cameron hétfőn elmondta, abban reménykedik, hogy szerdára már a Challenger Deep mélyén lehet. Azt is reméli, hogy a közeli Sirena Deephez is lemerülhet, mely mindössze néhány méterrel sekélyebb és az amerikai Mariana-árok Tengeri Védett Terület régiójában helyezkedik el.
Tim Shank, a Woods Hole Oceanográfiai Intézet mélytengeri biológusa és a Nereus misszió társvezetője azon szakemberek egyike volt, akikkel Cameron konzultált a kutatási tervek előkészítéséhez. Elmondása szerint az árokból kinyert bármely minta „rendkívül értékes” lesz a szakemberek számára, mivel a Challengert és a Sirenát érintő kutatás eddig igen korlátozott volt. Azonban elképzelhető, hogy nem sok biológiai élményre számíthatnak. A Nereus csak hat állatfajt talált a Challenger Deepnél. Ezek között megtalálhatóak voltak a férgek, a tenger uborkák és a felemás-lábú rákok. A legnagyobb mélység, ahol halat észleltek mintegy 8370 méter. Piccard és Walsh lepényhalat vett észre a Challengerben, azonban 20 perces ott tartózkodásuk során, a felkavarodott iszapfelhő miatt nem tudtak fotókat készíteni.
Jeffrey Drazen, a Hawaii egyetem mélytengeri halbiológusa, aki szintén konzultált Cameronnal, erősen kétli, hogy ilyen mélységben halak élhetnek. Elmondása szerint vannak olyan fiziológiás okok, melyek miatt a halak valószínűleg nem maradnak életben jóval 8000 méter alatt. Azonban reménykedik abban, hogy az expedíció 4000 méterről tud visszahozni halakat - ez a legnagyobb mélység, melyben ő és csapata mintákat tudott gyűjteni -, így elemezni tudná azon kémiai adaptációkat, amelyek lehetővé teszik a túlélést ekkora nyomáson.
Azonban halak nélkül is rengeteg felfedeznivaló van a fenéken. A kutatóprojekt felölelte Doug Bartlettet, a Scripps Oceanográfiai Intézet tengeri mikrobiológusát is, aki genetikai elemzéseket végez majd a baktériumokon és egyéb begyűjtött organizmusokon, hogy kiderítse, hogyan bírják az odalenn uralkodó nyomást. A kérdés nemcsak az oceanográfusokat, hanem azon asztrobiológusokat is nagyon érdekli, akik az élet határait kutatják. A video elemzések további információkat szolgáltatnak majd az állatok megoszlásáról.
Forrás
hirado.hu
