Irány a Felvidék – megjelent a MAGYAR7 31-32. duplaszáma
Kedves Olvasóink! Csodás felvidéki tájakat, történelem áztatta helyszíneket, ismert és kevésbé ismert természeti kincseket mutatunk be összevont, 31-32. számunkban. Célunk, hogy kedvet csináljunk a hazai turizmushoz, hiszen tudjuk, azt szereti, azt tartja a magáénak az ember, amit ismer.
Ismerjük hát meg szűkebb pátriánkat! Erre biztat Értékeink gazdái című vezércikkében Molnár Judit főszerkesztő is, hiszen „kisebbségi létben megtanultuk, az emlékhelyeinkhez való viszonyunk identitásunk meghatározója, amelyre zsinórmértékként kell tekintenünk, hiszen a falakba zárt emlékezetet, a bennük rejlő üzenetet, sok évszázados történeteinket hitelesen kell átadni a jövő generációinak. Enélkül megmaradásunk is csak vágyálom lenne, mert gyökerek nélkül nincs se kapaszkodónk, se jövőnk.”
Persze az elmúlt hét sem telt el politikai események nélkül, hiszen Tusványoson megtartotta beszédét Orbán Viktor, idehaza pedig egy félreértés okozott sűrű magyarázathullámot, hogy akkor végül is belépett-e Szlovákia a tettrekészek koalíciójába, vagy mégsem. A lények azonban a címben van: Zászlót bontott a Magyar Szövetség, írja Kocur László.
Szárnyal a pozsonyi reptér és éppen ez a probléma. A korábban a bécsi Schwechat árnyékában, jórészt az állami dotációkra utalva és a veszteségeket menedzselve működő szlovákiai légikikötő az elmúlt tizenhét év legjobb gazdasági mutatóit produkálta, miközben az utasszámok olyan exponenciális növekedésnek indultak, amely már rövidtávon is elkerülhetetlenné teszi a meglévő infrastruktúra drasztikus bővítését, olvasható a Piac rovatban Rajkovics Péter tollából.
Hogyan lett idegenvezető? Hogyan lett a fő működési területe az egykori Monarchia? Milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy idegenvezetőnek? Hogyan szervezi az életét, munkáját? Szokott-e kedvtelésből utazgani? Ezekre a kérdésekre is válaszolt az ismert idegenvezető, Brogyányi Mihály. Somogyi Szilrd beszélgetett vele és az interjúnal azt a címet adta, hogy Egy autóbusznyi idegenből autóbusznyi jóbarát.
Az idegenvezetővel készült interjú után tehát nyakunkba vesszük a Felvidéket és Zoboralján, az Esterházy János Zarándokközpontban kezdjük a sétánkat, Ahol Esterházy öröksége él tovább címmel. Hajtman Gábor szerint aki a mindennapok zajából kiszakadva csendre, lelki feltöltődésre és elmélyülésre vágyik, annak mindenképpen érdemes ellátogatnia Alsóbodokra.
Folytatva utunkat a lelki feltöltődés felé, Gömör eldugott gyöngyszemeit ajánlja lapunk főmunkatársa, Kövesdi Károly, elmerülve a karaszkói vagy a süvetei csaknem ezeréves falfestményekben. S miközben a Piéta szépségén mélázik az ember, azon is elgondolkodhat, mekkora bűn, hogy hagyták lerobbanni a rotundát.
A szakrális emlékek után a természeti csodák felé fordulva B. Vida Júlia Miről mesélnek a dunai ágvizek? című írásában a csallóközi vízi túrázás lehetőségeiről ír. „A bősi vízerőmű megépítése után sokakban felmerült a kérdés, mi lesz most ezzel, a Kis-Csallóköznek nevezett, ezer titkot rejtő, mesébe illő területtel? Végleg elfelejtik, vagy kap egy második esélyt?“
A víz nemcsak lélek, a test gyógyulását is segíti, különösen, ha gyógyvízről beszélünk. Pöstyén a leghíresebb hazai gyógyfürdő, amelynek történetét Mankótörő Pöstyén című írásában Kolek Zsolt foglalta össze. A fürdőtörténet egyben az alapító Winter Gyula tragikussá forduló sorsának a története is.
Biztosan látott már olvasónk régi, vöröstéglás, díszes ablakú gyárépületet, magtárat, amely a falu szélén áll és jobb sorsára vár. Vannak fontos ipari emlékeink, amelyekre nem igazán figyelnek oda. Erről ír a Semmihez sem fogható gépzsírszag című cikkében Kocur László, és felhozza a keszegfalui jó példát.
Múltunk rovatunkban találják Lacza Tihamér írását Az első magyarországi turistaegyesület megalakulása címmel. 1873. augusztus 10-én tartották a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) alakuló közgyűlését Ótátrafüreden.
A múlt után pedig jöjjön a jelen, nyugatról keleti irányba haladva. Pozsonyi képeslap Dunajszky Éva cikkének a címe, s mint írja, „gazdag történelmi múlt, hamisítatlan közép-európai hangulat és sokszínű természeti kincsek tökéletes kombinációja várja a látogatót“.
Ha először jár a Mátyusföldön a tisztelt olvasó, egy dolgot mindjárt az elején érzékel – ez a táj csak az értő közönségét tudja elkápráztatni. Nincsenek égbe törő hegycsúcsai, meredek szurdokai vagy egymást érő műemlékvárosai. A szépsége közelebb húzódik a földhöz. Szomolai Andrea: Reggeli kávétól az alkonyatig – mesél a Mátyusföld.
Két keréken, lubickolva, gyönyörködve, feltöltődve... A Tündérkert ma is létezik, igaz, némileg más formában, mint egykoron, és kellenek azok a helytörténészek, természetvédők, aktivisták, vállalkozók, vagy urambocsá politikusok, akiknek erkölcsi meggyőződése és szívügye, hogy Európa legnagyobb folyami szigetének tárgyi, szellemi és természeti öröksége az utókor számára is megmaradjon, közben pedig turisztikai és idegenforgalmi szempontból is versenyképes legyen a régió, írja csallóközi tudósítónk, Lacza Gergely.
Időutazás kincsvadászattal. A komáromi vártól a Spiccen keresztül a Holt-Vág térségét érintve a Duna-parti „ékszerdobozig”, Karváig kerekezett Nagy-Miskó Ildikó és székely barátnője, akit elbűvöltek a látottak.
Az Érsekújvári járás azért érdekes, mert sokféle történetből, sokféle anyagból van „összegyúrva”. Földből, amely emlékezik. Vízből, amely életben tartja. Tűzből, amely ízt ad neki. Levegőből, amely szabadságot lehel belé. Négy elem, négy lehetséges út a napsütötte déli régióban. Kaszmán Saróka Liliána: Föld, víz, tűz, levegő – utak az Érsekújvári járásban.
A zselízi Esterházy-örökség feltámadása – kastély, angolpark, mauzóleum. Évszázados kocsányos tölgyek és hatalmas platáncsoportok hűvös árnyéka, a fák levelei között a Garam menti szellő suttogása. Zselízen a múlt nem csupán a történelemkönyvek lapjain él, hanem lépten-nyomon megelevenedik, írja Kaszmán Zoltán.
A Losonci járás a történelmi Nógrád egyik legváltozatosabb vidéke, ahol néhány tíz kilométeres körzetben középkori várak, különleges vulkanikus képződmények, hangulatos kirándulóhelyek és kellemes vízpartok váltják egymást. A térség legismertebb műemléke kétségtelenül a füleki vár, amely évszázadokon keresztül meghatározó szerepet játszott a magyar végvárrendszerben, és ma is a régió egyik jelképe. Agócs Szvorák Emese: Várak, bazaltcsodák és vízparti élmények Nógrád szívében.
Aktív pihenés Gömörben. Ez a vidék hosszú ideje azok kedvelt úti célja, akik szeretik a természetet, a történelmet és a nyugodt kirándulásokat. Az utóbbi években azonban Gömör új oldalát is megmutatja: egyre több olyan fejlesztés valósult és valósul meg, amely az aktív pihenésnek kedvez, s különféle új módokat kínál a gyönyörű táj felfedezésére, írja Virsinszky Tamás.
Kevés olyan útvonal akad a Felvidéken, ahol alig száz kilométer alatt ennyi történelmi emlék, természeti csoda és kulturális örökség sorakozna egymás mellett. Kassa belvárosától a Domica-barlang föld alatti világáig egy olyan tájon vezet az út, ahol királyok, főnemesek, szerzetesek és bányászok hagyták hátra nyomaikat, ahol középkori városok, főúri kastélyok, várak, világörökségi barlangok és látványos mészkőfennsíkok váltják egymást. Fábián Gergely: Száz kilométer, ezer év történelme.
Talán akadnak, akik az ország keleti csücskébe érkezve meglepődnek, hogy helyenként különleges történelmi épületek sziluettje rajzolódik ki a magaslatokon. Másutt parkok mélyén vagy egy átlagosnak tűnő kis falu rejtekében bukkan fel egy-egy káprázatos kastély. A Bodrogköz és Ung-vidék szépségeiről szól Hudák Katalin Tájba írt történelem című írása.
Rongyos és krumplileves Nádszegről, Csallóközi omlós oldalas lilakáposztás rétessel és Hazai sütemények, hazai alapanyagokból. Ez Szarka Zsófi, Fekete Norbert és Balogh Tímea ajánlata.
Rajtol a klubfoci idény, írja a Szurkolóban Mátis Rudolf, Rajkovics Györgytől pedig az Úszó-Európa-bajnokság Párizsban címmel olvashatnak egy összefoglalót.
A MAGYAR7 31-32. számának hátoldalán a múltőrzés kiváló felvidéki harcosa, Janics Kálmán vágkirályfai szobra látható.
Keresse, olvassa hetilapunkat, de legjobb, ha megrendeli.
