Influenza régen és ma
Az őszi-téli hónapok beköszöntével menetrendszerűen érkezik az influenzaszezon is. Felvidéken gyakran használja a köznyelv a „chrípka” kifejezést a nátha, megfázás szinonimájaként. A „chrípka” tulajdonképpen egy átvett szlovák szó, ami influenzát jelent, de hogy is van ez tulajdonképpen? Járjunk kicsit utána.
Az influenza egy vírus okozta megbetegedés. Sokan azt hiszik, csak egy kis megfázás vagy nátha, de sajnos nem így van. A megfázás egy gyűjtőfogalom, amit többfelé vírus okozhat. Ezek egyike a rhinovírus, ami a nátha kórokozója.
A nátha tehát szintén egy vírusfertőzés, de nem az influenza vírus okozza.
A hidegtől viszont nem leszünk betegek, sőt kifejezetten jót tesz az egészségnek a napi rendszeres séta akár hóban, fagyban is. Télvíz idején azonban túl sok időt töltünk zárt terekben. A túlfűtött helyiségekben könnyen kiszárad a légutak nyálkahártyája, amelyen keresztül könnyedén bejutnak a vírusok, elindítva ezzel a szervezet természetes védekezési mechanizmusát. Az orrfolyás, tüsszögés megpróbálja kitakarítani a vírust a szervezetünkből – így talán érthető, miért érdemes zsebkendőt használni, rendszeresen kezet mosni, gyakran szellőztetni – a torokfájás, hőemelkedés pedig az immunrendszerünk válaszreakciója, amely már a vírus leküzdésére hivatott. Télen könnyebben terjednek a vírusok, ezért kapcsoljuk a „megfázást” a hideghez.
A megfázás, a nátha tehát egy vírusfertőzés, amit a szervezet válaszreakciója kísér enyhe tünetek formájában. Lábon kihordható, és nagymami finom mézes-citromos teája vagy egyéb házi praktikája gyógyír minden tünetére.
Ezzel szemben az influenza vírus okozta megbetegedés hirtelen kezdődik, magas lázzal (39-40°C), erős fej- és izomfájdalommal, kimerültséggel, köhögéssel és gyakran étvágytalansággal jár. A láz akár 5-7 napig is elhúzódhat, gyakori a hányás, hasmenés, így gyermekeknél leginkább a kiszáradás megelőzésére fontos odafigyelni. Súlyos lefolyás esetén sajnos komoly komplikációk is kialakulhatnak, mint a vírusos tüdőgyulladás, a hörgőgyulladás; nem ritkák a bakteriális felülfertőződések sem, amelyek közül leggyakoribb a középfülgyulladás; alapbetegség megléte esetén (asztma, szív- és érrendszeri betegségek) azok súlyosbodása is előfordulhat. Ritka, de rettegett szövődmény az influenzavírus okozta agykárosodás, az ún. influenza-asszociált encephalopathia (IAE), ami tudatzavarral, görcsökkel, kómával jár és az elhalálozás esélye sajnos igen magas.
A betegség korai szakaszában vírusellenes készítmények enyhíthetik a lefolyást, ám leggyakrabban csak tüneti és támogató kezelésre van lehetőség, antibiotikum csak bakteriális felülfertőződés esetén jelent segítséget, a vírusfertőzésre sajnos nincs hatással.
Maga az „inflenza” szó olasz eredetű, jelentése hatás, befolyás. Eredetileg Olaszországban terjedt el az 1500-as évek környékén, amikor még az éghajlat és a csillagok állásának hatását feltételezték a járványok okozójakén, például az „influenza di freddo” jelentése: a hideg hatása.
A vírus fogalma még több száz éven keresztül nem létezett, de már korábban is tudták vizsgálni hatásukat, szaporodásukat, mint ahogy ki is mutatták őket. A 20. század eleje azonban nagy fordulatot hozott. 1918–1919-ben a háborús helyzet mellett hatalmas járvány söpört végig Európán, amely spanyolnáthaként vonult be a történelembe több tízmillió ember halálát okozva – többet, mint amekkora emberáldozatot követelt az első világháború.
Ez intenzív kutatásokat indított, s az 1930-as években sikerült végre először kimutatni az influenza vírusát.
Az influenzavírusnak három típusa ismert. Az influenza A a legváltozékonyabb, ezáltal a legveszélyesebb típus is. Embert, madarat és sertést egyaránt megfertőzhet. Az influenza B azonban csak embereket fertőz, kevésbé változékony, de időnként súlyos megbetegedéseket okozhat, az influenza C pedig általában csak enyhe megbetegedést okoz, mely ritkán igényel kórházi kezelést.
Az influenza egy RNS-t tartalmazó, lipidburokkal körülvett parányi vírus. A lipidburkon két fehérje található, amelyek segítségével villámgyorsan terjed. Az egyik segíti bejutni a sejtekbe, ahol az RNS segítségével át is veszi a hatalmat a sejt felett, „influenza-vírusgyárrá” alakítva azt, a másik pedig az újonnan termelt vírusok kijutását segíti a sejtből, ezáltal a sejt pusztulását okozva. Ez a két fehérje azon túl, hogy segíti a vírus gyors terjedését és szaporodását, nagyon változékony is. Kisebb változások okozzák a járványok szezonális eltéréseit, nagyobb változások esetén pedig kialakulhatnak világjárványok is. E két fehérje alapján kapják a nevüket az egyes törzsek, például H1N1 – spanyolnátha és a 2009-es sertésinfluenza okozója, H5N1 – madárinfluenza okozója, H3N2 – gyakori szezonális influenza okozója. A vírus nagyfokú változékonysága miatt az immunrendszer nem ismeri fel azt, ezért ismételt fertőzések előfordulhatnak, akár egy szezonon belül is.
1918–1919-ben a már említett influenza A (H1N1) állt a spanyolnáthának nevezett világjárvány hátterében.
A spanyolnátha azért volt annyira pusztító, mert háborús körülmények között (katonák összezártsága, szegénység, éhezés, legyengült immunrendszer) egy új, agresszív influenzavírus jelent meg, amit a 20-40 éves korosztály immunrendszere gyakran túlreagált, sok volt a súlyos lefolyás, még nem létezett modern orvosi ellátás. A bakteriális szövődményekre még nem volt antibiotikum, ahogy a megelőzésre védőoltás sem. Nem egyetlen ok miatt volt ennyire halálos, hanem a vírus, az emberi szervezet és a történelmi helyzet szerencsétlen „együttállása” miatt.
Az 1960-as évekig a spanyolnátha leszármazott törzsei keringtek szezonálisan a népesség körében, sajnos magasabb gyermekhalandósággal. 1957–1958-ban egy új törzs, az ázsiai influenza (H2N2) okozott világjárványt. Ez volt az első olyan modern influenzapandémia, amely megmutatta, hogy egy új vírusváltozat gyorsan globálissá válhat. Felismerték a zárt gyermekközösségek szerepét a terjedésben, ami elindította az influenza elleni oltások és megfigyelőrendszerek mai formáját. Az antibiotikumok megjelenésének köszönhetően már volt lehetőség a bakteriális szövődmények kezelésére is.
1968–1969-ben jelent meg a hongkongi influenza (H3N2), ami mérsékeltebb halálozással járt, és azóta is kering, főként időseknél, gyermekeknél okoz súlyosabb betegséget. Az 1990-es évek óta az influenzaszezonok továbbra is kiszámíthatatlanok, de már kontrollálhatóbbak. Váltakozó arányban keringenek az A (H1N1, H3N2) és a B vírusok, szezononként eltérő súlyossággal. Továbbra is a gyermekek a fő terjesztők, de már megjelentek az antivirális gyógyszerek és az éves vakcinafrissítés.
A 2009–2010-es ún. sertésinfluenza pandémiában egy új H1N1 variáns megmutatta, hogy egy enyhébb vírus is okozhat súlyos szövődményeket, előtérbe hozva a gyermekek és fiatal felnőttek körében kialakult komoly neurológiai és légzőszervi szövődményeket. Az ezt követő éveket a H3N2 és B vírusok dominálták változó intenzitással, mígnem 2019-től csökkenni kezdett az előfordulásuk. Ennek hátterében egy teljesen új vírus – amelynek semmi köze az influenzához –, a COVID–19 okozta világjárvány rengette meg alapjaiban világunkat. A bevezetett közegészségügyi intézkedések, mint a maszkviselés, a távolságtartás és a karantén miatt szinte eltűnt az influenza, ám most újult erővel tér vissza, hiszen a gyermekek immunológiailag naivabbak, ritkábban találkoztak az influenzavírussal. A tavalyi 2024–2025-ös influenzajárvány sajnos az elmúlt évtizedekben nem látott módon okozott súlyos megbetegedéseket a gyermekek körében, köztük számos gyermek halálát okozva a rettegett neurológiai szövődmény egyik igen súlyos formájában, az akut nekrotizáló encephalopáthiában.
A jelenlegi 2025–2026-os járványban egyelőre az influenza A (H3N2) dominál, melynek egy új altípusa jelent meg. Ezt a köznyelv szuperinfluenzának nevezi, gyorsabban terjed és igen kifejezett tüneteket okoz.
Szerencsére az alapvető higiéniai szabályok betartásával csökkenthető a vírus terjedése. Az egészséges életmód jótékony hatással bír az immunrendszerre, szóval a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, a kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozás, a megfelelő folyadékbevitel és az aktív életmód többet ér bármilyen csodaszernél.
A legbiztosabb védelmet azonban az évenként ismételt védőoltással tudjuk elérni, hisz így tudjuk megfelelő módon felkészíteni, megerősíteni immunrendszerünket egy esetleges megbetegedéssel szemben.
Féléves kortól lehet oltani, a 2-18 éves korosztály számára tűmentes változatban is elérhető az oltás. Rizikócsoportok, a 2-5 éves korosztály, a várandósok és az alapbetegséggel küzdők számára erősen ajánlott.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/3. számában.
