Imádkozó kezeket formálnak a minden vásárban felbukkanó perecek
Alexander Hellemans és Bryan Bunch nagy sikerű könyvében, a tudomány és techika történetét összefoglaló The History of Science and Technologyban tényként közli, hogy a perec egy VII. század hajnalán élt itáliai szerzetes szüleménye, aki 610-ben találta fel a kenyértésztából készülő, pretiolának (=kis jutalom) nevezett süteményeket, melyek mellkason összefont karokat formáztak. A férfi nem saját szórakoztatására alkotta meg a pékárut, hanem az imádságokat helyesen megtanult gyerekeket jutalmazta vele.
Más kutatók szerint a dél-franciaországi kolostorokat jelölik meg születési helyként, annyi azonban biztos, hogy egy, a Lestines-i zsinat folyamán, 743-ban született feljegyzés szerint a perecet már számos kolostorban készítették, illetve fogyasztották.
A kereszténység aztán szép lassan újabb rétegekkel gazdagította a perec jelentéstartalmát: a XVI. században tagoltsága miatt a Szentháromság jelképeként (is) tekintettek rá, sőt, a húsvét előtti negyven napos nagyböjt egyik legfőbb táplálékaként tekintettek rá.
Köszönhető ez az egyszerű összetevőinek, hiszen a lisztből és vízből készült perec nem tartalmazott az ebben az időszakban a keresztény szokások szerint nélkülözendő tojást, túrót, vajat, tojást, vagy bármiféle tejterméket.
A XII. században például már egészen biztosan a német pékek jelképévé vált, majdnem egyre több céh helyezte azt a címerébe.
A kereszténységgel való, minimum másfél évezrede tartó kapcsolata ellenére azonban esélyes, hogy az egyszerű összetevőkből készülő perec mediterrán, sőt, antik görög gyökerekkel rendelkezik: a modern bagelekre hasonlító, sokszor szezámmaggal meghintett lyukas pékárut ugyanis a szerzetesek is sokáig fogyasztották, sőt, a szentáldozáson is ezt osztották a híveknek.
A modern kor évszázadai szép lassan azonban elkoptatták az egykori böjti kedvenc valódi jelentését, melyet egy amerikai mozgalom, a Pretzels for God (Perecet Istennek) próbált visszahozni a köztudatba.
Az 1973-ban, az arizonai Phoenixben megszületett csoport alapítóinak egyáltalán nem tetszett, hogy a miniatűr, ropogós perecek kocsmai nassolnivalóvá váltak, de próbálkozásaikat nem koronázta siker.
