Hová menekültek a pompeji túlélők?
A Vezúv 1940 évvel ezelőtti kitörése Kr. u. 79-ben csaknem kétezer ember halálát okozta a közeli Pompejiben és Herculaneumban. De sokan elmenekültek, és egy új kutatás azt derítette fel, hogy hol telepedtek le az után, hogy az otthonuk hamuvá lett.
A pusztító vulkánkitörés elől elmenekültek felkutatása nagy feladat volt, mivel a történelmi feljegyzések hiányosak és szétszórtan lelhetők fel - mondta Tuck, aki annak megállapításához, hogy hová mentek az emberek, számos kritériumot vizsgált meg, köztük dokumentumokat, feliratokat, tárgyakat és a korabeli infrastruktúrát is.
Egyebek mellett felállított egy adatbázist a pompeji és herculaneumi családnevekből, majd megvizsgálta, hogy ezek a nevek hol jelennek meg Kr. u. 79 után. Azokat a jellegzetes motívumokat is megvizsgálta, amelyek a pompeji és herculaneumi kultúrára voltak jellemzőek, mint Vulcanus, a tűz istenének vallási imádata, vagy a Pompeji védőszentje, Venus Pompeiana iránti tisztelet, és felkutatta, hogy ezek hol bukkantak fel a kitörés után a környéken.
Tuck szerint a korabeli állami infrastrukturális projektek tették lehetővé a hirtelen felbukkanó menekültáradat elhelyezését. A hamuvá lett két városban 15-20 ezer ember élhetett, túlnyomó részük túlélte a Vezúv katasztrófáját - hangoztatta.
A professzor kiderítette, hogy a túlélők egyike, Cornelius Fuscus volt, aki később a mai Románia területén egy római hadjáratban halt meg. A férfi síremlékén szereplő felirat szerint Pompejiből származott, később Nápolyban élt, majd beállt katonának - idézte Tuck.
A professzor a kutatás során bukkant rá a pompeji Sulpicius családra, amely Cumaeban telepedett le a történelmi dokumentumok szerint.
A professzor szerint kutatásai arra utalnak, hogy sokkal kevesebb római polgár menekülhetett el, mint korábban gondolta, viszont a menekültek között nagyon sok volt a más országból származó, a bevándorló és a rabszolga, akiknek a családneveit azonban nem jegyezték fel, ami rendkívül megnehezíti a felkutatásukat.