Hol fekszik Macaristan?
Fodor Gábor turkológus, történész hosszabb időt, nyolc évet töltött Isztambulban, ahol a Liszt Intézetet, vagyis a magyar kulturális központot vezette. Kétszeresen, történészként és intézményvezetőként is indokolt tehát, hogy nála érdeklődjünk arról, a mai török társadalomban hogyan ágyazódott be a mohácsi csata emléke, illetve egyáltalán, a török nemzeti emlékezet számontartja-e a törökök nagy diadalát?
A történész elmondta, hogy tanulmányt is írt szerzőtársával közösen Mohács szerepéről a török történetírásban, s ennek során nyilvánvalóvá vált számára, hogy Mohács témája nem igazán érinti meg a mai törököket. Általánosságban annyit tudnak Magyarországról és az oszmán hódoltság időszakáról, hogy az a legfényesebb korszakuk része, amely során Hódító Mehmedtől Szulejmán szultánon át egészen az 1600-as évek végéig a birodalom fénykoráról lehet beszélni.
– mondta Fodor Gábor hozzáfűzve, hogy a 19. század végétől, amikor a török társadalomban is felbukkan a nemzeti kérdés, a magyarok már egy messzire szakadt török népként jelennek meg, s hogy a velük való együttélés kölcsönösen jó volt mindkét félnek. A magyar felfogás persze gyökeresen ellentétes ezzel – jegyzi meg a turkológus.
A mohácsi csata, illetve a nagy győzelem tényét ismerik a törökök, de többet nem. Ennél jóval kiemelkedőbben foglalkoznak más harci eseményekkel, például Konstantinápoly meghódításával, amire május 29-én emlékeztek Isztambulban. Ezen kívül nagyobb vereségekről is meg szoktak emlékezni, illetve az egyes első világháborús frontokról. Ezek sokkal kiemelkedőbben szerepelnek a török közbeszédben, mint Mohács – állapítja meg beszélgetőpartnerünk.
– magyarázta a turkológus, Fodor Gábor. (A török szemléletváltozásról beszélgetést találnak lapunk 35. számában, amelyben a szemléletváltást megnyitó Ferdun M. Emecen török történésszel beszélgettünk).
Azt, hogy mennyit tud napjainkban egy török polgár Magyarországról, talán ahhoz is hasonlíthatjuk, hogy egy magyar ember milyen ismeretekkel rendelkezik Törökországról és a török történelmről. Közismert, hogy a magyar történelemkönyvek kiemelten kezelik a hódoltság korát, de a törökök számára fontos egyéb történésekről nem sok információ jelenik meg, például sem a késői oszmán korról vagy akár a török köztársaság megalakulásáról sem.
– Elmondható azonban, hogy van egy általánosságban pozitív szemlélet Magyarországgal és a magyarokkal kapcsolatban – jelenti ki Fodor Gábor. A 20. századi történések eredményeképpen a törökök a környékbeli népeket, a magyarokat, a bolgárokat és a közép-ázsiai népeket előszeretettel török gyökerűeknek mutatják be.
Külön kitérve a török hódoltság korára a történész elmondja, hogy a török emlékezet hajlamos elfelejteni a 150 éves folyamatos küzdelmet. Ami a török emlékezetben megmaradt, hogy békés időszak volt és szomorú, hogy véget ért. Ezzel szemben persze folyamatosan voltak harcok és vérengzések, és a hódoltság éveit nem az eseménytelenség jellemezte.
A magyar közösségek próbálták igazgatni a saját dolgaikat, ám amikor megjelentek vagy átvonultak a seregek, jó eséllyel elpusztultak vagy elmenekültek az emberek, így ez nem nevezhető felhőtlen időszaknak – jegyzi meg a történész, majd azzal zárja gondolatait, hogy a török barátainknak mindezt nehéz megmagyarázni. A törököknek nyilvánvalóan ez a legfényesebb időszakot jelenti, még ha ezek a háborúk iszonyatos terhet is jelentettek az oszmán birodalomnak, ami aztán hosszútávon az összeomlásukat és a Balkánról való teljes kiszorulásukat is okozta. Nem sikerült ugyanis finanszírozniuk az óriási megszállt területet, ahol folyamatos harcok dúltak.
Beszélgetésünk végén Fodor Gábor turkológus megjegyzi, hogy a magyar történésztársadalom folyamatosan foglalkozik Mohács témájával, így újabb és újabb ismeretekkel bővül a tudásunk, ami egyben néhány korábbi felfogás meghaladottságát is a felszínre hozta. A török történészek fáziskésében vannak, mert van, hogy korábbi magyar történészi munkák török fordításait kezelik aktuális forrásként. Végezetül megemlíti a Magyar Nemzeti Múzeum Mohács megértése az 500. évfordulón című augusztusi konferenciáját amelyen viszont már közösen vettek részt magyar és törökországi történészek is.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/36. számában.
