2019. augusztus 31., 21:27

Hogyan kezdődött a legvéresebb háború?

A történelemkönyvekben az áll, hogy a II. világháborút a hitleri Németország robbantotta ki 1939. szeptember 1-jén. Ez formálisan akár igaz is lehetne, hiszen a német hadsereg azzal támadta meg Lengyelországot, hogy lengyel „hazafiak” 1939. augusztus 31-én elfoglalták az akkor Németországhoz tartozó Gleiwitz (ma Gliwice) városának rádióállomását és este 8 órakor nyilatkozatot olvastak be (lengyelül és németül) a következő szöveggel: „Figyelem! Figyelem! Itt Gliwice beszél. Az adó lengyel kézben van. ... Elérkezett a szabadság órája...”.

geliwici-radiotorony.jpg
Galéria
+7 kép a galériában
Fotó: Archívum

A németek feltételezték, hogy az angolok és a franciák is rendszeresen figyelik a határ menti rádióadókat és értesülnek majd a lengyelek „provokációjáról”. Azzal viszont nem számoltak, hogy a gleiwitzi rádióállomás csak átjátszásra szolgált, kis távolságra volt képes eljuttatni a hangot, amelyet ráadásul rendszeresen túlharsogtak a nagyobb teljesítményű adók. Így a mintegy 5 percesre tervezett nyilatkozatból csak az első néhány mondat volt tisztán hallható. Mindenesetre ez a „lengyelek által elkövetett támadás” szolgált ürügyként a német invázióra. A németek semmit sem akartak a véletlenre bízni. Néhány köztörvényes bűnözőt lengyelnek öltöztettek be, akik géppisztollyal megfenyegették az állomás személyzetét és a pincébe zárták őket. A „kommandósok” vezetőjének egy német származású lengyel hazafit, egy bizonyos Frantiszek Honiokot tettek meg, akit néhány nappal korábban lengyel területen fogtak el, lengyel egyenruhát adtak rá, majd német területre hurcolták. Méreginjekcióval megölték és utólag 4-5 golyót eresztettek belé és az adó előtt hagyták. Sokak szerint ő volt a II. világháború első halálos áldozata. Az akció szervezője és végrehajtója Alfred Naujocks (1911–1966) volt (róla itt olvashatnak bővebben), akinek Reinhard Heydrich volt a felettese. A világ egészen a nürnbergi perig azt hitte, hogy valóban volt egy ilyen kétségbeesett akció, amely – bár mondva csinált – ürügyként szolgálhatott Hitler számára a támadás elindítására. Naujocksot Nürnbergben tanúként hallgatták meg és akkor mondta el, hogy mi is történt 1939. augusztus 31-én Gleiwitzben.

 

Fotó:  Archívum

A német támadás, szlovák közreműködéssel

1939. szeptember 1-jén a német hadsereg: sok száz páncélos, a tüzérséggel megtámogatott gyalogos hadosztályok és a Luftwaffe harcigépei összehangoltan támadást indítottak a több mint 1500 km hosszú német-lengyel határ három szakaszán is. Szemtanúk elmondása szerint ezek az egységek napok óta csak a kellő pillanatra vártak, hogy elinduljanak Lengyelországba. Kevésbé ismert tény, hogy a német csapatok mellett szlovák alakulatok is részt vettek a támadásban, ennek köszönhetően a Tiso-féle Szlovákia nemcsak „társkirobbantója volt” a világégésnek, hanem jutalmul lengyel területeket is kapott. Hitler Magyarországot is felszólította, hogy csapataival vonuljon Lengyelország ellen, de a Teleki-kormány a hagyományos lengyel-magyar barátságra hivatkozva nemet mondott, sőt a két ország akkori közös határán (amely ma Kárpát-Ukrajnában található) több mint 150 ezer lengyel katonának és polgári személynek tette lehetővé, hogy biztonságos országba meneküljenek. A lengyel hadsereg, amely műszakilag sokkal szerényebb fegyverekkel volt felszerelve, a katonák, a tankok és a vadászgépek számáról már nem is szólva, egyre kétségbeesettebben igyekezett ellenállni a túlerőnek, abban bizakodva, hogy azok a szövetséges hatalmak - elsősorban az Egyesült Királyság és Franciaország –, amelyek erre egy szerződésben ígéretet tettek, nyugatról támadást indítanak Hitler ellen. A két említett ország 1939. szeptember 3-án hadat is üzent Németországnak, de hadseregeit csak készenlétben tartotta és arra várt, hogy a lengyeleknek sikerül még egy ideig ellenállniuk és ők majd váratlanul hátba támadják Hitlert.

 

Molotov és Ribbentrop
Molotov és Ribbentrop
Fotó:  Archívum

Német géppuskás repülőből lövi a menekülőket
Német géppuskás repülőből lövi a menekülőket
Fotó:  Archívum

Sztálin is belép a háborúba

A legelszántabban küzdő lengyel hadosztályok a lengyel-román határ irányába igyekeztek visszavonulni és ott bevárni a nyugati hatalmak ellentámadását. Ekkor azonban (1939. szeptember 17-én) a Szovjetunió hadserege nyomult be keletről Lengyelországba azzal a kitalált ürüggyel, hogy a litván és az ukrán kisebbség segítséget kért Moszkvától a lengyelek által sérelmükre elkövetett cselekmények miatt. Az egyébként is szétzilált lengyel haderő a két oldalról támadó hatalmas túlerőben levő ellenséggel szemben kénytelen volt kapitulálni.

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a szovjet bevonulás csak azért történt, mert a lengyelek az 1919-1920-ban legyőzték az orosz csapatokat és visszaszereztek olyan területeket, amelyek még a 17. században lengyel fennhatóság alatt álltak? Lengyelországot 1795-ben Poroszország, Ausztria és Oroszország felosztotta és államisága csak 1918 novemberében állt helyre. A két agresszív hatalom között lavírozó Lengyelország igyekezett szövetségeseket szerezni és megnemtámadási szerződést is kötött az 1930-as években a Szovjetunióval, de ezt Moszkva később felmondta.

Sztálin, aki nagy csodálója volt Hitlernek, felismerte, hogy ha összefognak, akkor elkerülhetik a kétfrontos háborút, megakadályozhatják, hogy a másik fél szövetségre lépjen a két nyugati országgal: Angliával és Franciaországgal és megosztozhatnak az Európa feletti hatalmon és legyőzhetik a kapitalizmust. A szovjet vezető tartott is Németországtól, ezért, amikor Csehszlovákia két szövetségese tétlenül nézte az ország fokozatos bekebelezését úgy gondolta, megpróbál egyeségre jutni a britekkel és a franciákkal, de az 1939 áprilisában kezdődött tárgyalások 1939. augusztus 21-én kudarcba fulladtak. Ekkor hirtelen (?) ráeszmélt, hogy talán hasznosabb lesz kiegyezni Németországgal és mindenki nagy megdöbbenésére 1939. augusztus 23-án Moszkvában megnemtámadási szerződést kötöttek, amely a két ország külügyminiszterei nyomán Molotov–Ribbentrop-paktumként vált ismertté. Ennek a dokumentumnak volt egy titkos záradéka is, amelyben tételesen kijelölték a két ország között fekvő államok, illetve Finnország feletti érdekszférákat is. Ennek értelmében Lengyelországot ismét eltörölni szándékoztak a térképről és egy részét Németország, más részét a  Szovjetunió kapta volna.

Sztálin Ribbentroppal ás Molotovval
Sztálin Ribbentroppal ás Molotovval
Fotó:  Archívum

Orosz-német kézfogás valahol Lengyelországban
Orosz-német kézfogás valahol Lengyelországban
Fotó:  Archívum

Fotó:  Archívum

Mindez egy héttel a Lengyelország elleni invázió megindítása előtt történt, tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy a második világháború kitöréséért a Szovjetuniót ugyanolyan felelősség terheli, mint Németországot. A paktum révén Hitler átrendezhette a Baltikumot, 1940-ben lerohanhatta nyugati szomszédait, és megszállhatta Norvégiát is. Ezalatt Sztálin berendezkedhetett Kelet-Európában, birtokba vehette Besszarábiát és ügyesen manőverezve azt is megakadályozta, hogy Japán Németországgal összefogva megtámadja a Szovjetunió távolkeleti területeit. A nyugati hatalmak kétszínűségét jól jellemzi az a tény, hogy amikor a Szovjetunióval összefogva, a külföldre menekült lengyel katonáknak és jól kiképzett pilótáknak is köszönhetően sikeresen legyőzték Hitlert, Lengyelország azt kapta jutalmul, amit a magyarok és más kis nemzetek büntetésül: 40 éven át a Szovjetuniónak kiszolgáltatva kommunista diktatúrában kellett élniük.

geliwici-radiotorony.jpg
Galéria
+7 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.