Hetvennégy évvel ezelőtt hunyt el Krepuska Géza
Krepuska Géza neve Magyarországon ismerősen cseng, Szlovákiában azonban kevesen hallottak róla. Voltaképpen ki volt ő, akinek munkásságáról Magyarországon könyveket írtak, a somoskői vár alatt, magyar oldalon emléket állítottak, ellenben a határ ezen oldalán alig ismerik a nevét?
Amikor Krepuska Géza ősei Besztercebányáról leköltöztek Nógrád vármegyébe, a családot még Crepusculi néven jegyezték. Krepuska Géza édesapja, János Gödöllőn, később Pestszentlőrincen gazdasági alkalmazottként dolgozott. Felesége korai halála után az elfoglalt édesapa a hatéves Géza fiát és öccsét, a kétéves Lajost testvéréhez, a Losonctól húsz kilométerre fekvő Ipolymagyariba (ma Uhorské) vitte.
Krepuska Géza 1888 januárjában kapott orvosdoktori oklevelet, azután a budapesti Szent János Kórházban fizetés nélküli orvosként a betegek fülészeti vizsgálatait végezte. Később, kórbonctani és gyakorló orvosi praxisának anyagait felhasználva kidolgozta a dobüreg legmegfelelőbb műtéti eljárását. Az első világháború alatt leginkább a háborús sérültek fülorvosi ellátásával foglalatoskodott. 72 éves koráig vezette a Rókus Kórházban működő fülészeti tanszéket. Élete során több mint 100 ezer beteget gyógyított.
Természettudományos érdeklődése révén kapcsolatba került korának jeles geológusaival, akikkel a Medves-fennsík bazaltbányáiban gyűjtöttek és vizsgáltak kőzetmintákat. Később ennek eredményeként indulhatott meg ott a kőbányák fejlesztése, az útburkoló kockakövek termelése.
Sokoldalú érdeklődését mutatja a növénytan iránti vonzalma és szeretete, amit a gyakorlatban is érvényesített.
A gyümölcs- és szőlőtermesztésben olyan széles körű tapasztalatokat szerzett, hogy a budapesti Kertészeti Főiskola tanárai gyakran kérték ki véleményét az egyes termővidékekkel kapcsolatosan. Krepuska Géza még elemi iskolásként megtanulta a gyümölcsfák metszését, és azt élete végéig gyakorolta, részt vett gyümölcstelepek létesítésében. Hangsúlyozta, hogy a nagy szellemi munkát kívánó orvosi működést legcélszerűbb a sportszerűen űzött és a fizikai munkát is igénylő amatőr kertészkedéssel ellensúlyozni. Nevéhez kötődik egyebek között a „Cabernet” bor magyarországi elterjedése is.
Mindezek mellett kiválóan hegedült és brácsázott. Politikával sosem foglalkozott. Munkatársai között csak munkájuk alapján tett megkülönböztetést. 1949. október 15-én hunyt el Budapesten.
Krepuska Géza nevéhez kapcsolódik az egyetlen, Magyarország javára megítélt határkorrekció az 1920. június 4-én megkötött trianoni békediktátum után. Az említett békeszerződést követően Somoskőújfalu és Somoskő Csehszlovákiához tartozott, emiatt a környék legnagyobb birtokosa, Krepuska Géza növénynemesítő és nemzetközi hírű fülgyógyász professzor elveszítette uradalma nagy részét. A modern magyar fülgyógyászat megalapítóját elkeserítette a döntés, és nem nyugodott bele. Határigazító kérelmet írt Hágába, a nemzetközi bírósághoz. A Népszövetség végül is Somoskőújfalut és Somoskőt (ahol Krepuskának nagyobb birtokai voltak) visszacsatolta Magyarországhoz. Az utókor úgy tudja, Krepuskát célja elérésében a csehszlovák–magyar határ kijelölését intéző bizottság egyik tagja segítette.
Krepuska Géza állítólag 1921-ben sikeres műtétet hajtott végre egy angol diplomatán, aki gyógyíthatatlannak vélt fülbetegségben szenvedett. A történet szerint a hatásos műtéti beavatkozás után a diplomata állítólag megkérdezte, mivel tartozik, s a professzor azt válaszolta: intézze el, hogy Somoskőújfalut és Somoskőt csatolják vissza Magyarországhoz. Ezt követően pedig elpanaszolta neki somoskőújfalui birtoka elvesztésének sajnálatos történetét, és rábeszélte páciensét, hogy menjen el vele a korábbi birtokra.
Az angol tiszt elfogadta a meghívást és egy antant-bizottsággal együtt Somoskőújfalura látogatott, ahol Krepuska, valamint a Rimamurányi Vasmű igazgatója (Lipthay B. Jenő) és egy jogi szakértő (dr. Auer Pál) kísérték őket körbe a faluban. A fennmaradt szájhagyomány szerint a bizottság francia tagja megkérdezte: „Ha visszacsatoljuk a települést, mi lesz azokkal a szegény szlovákokkal, akik itt laknak?” Krepuska javasolta a bizottság tagjainak azt is, hogy próbáljanak meg bárkivel szóba elegyedni az utcán szlovákul. Ha egyetlen szlovák embert találnak, tekintsék tárgytannak a kérését.
A bizottság tagjai tolmács segítségével megpróbálták a somoskőújfalui emberekkel szlovákul társalogni, de nem jártak sikerrel, mivel a lakosok közül senki nem tudott szlovákul. Az antant-bizottság tagjai ekkor döbbentek rá, hogy az elcsatolt település, melyen járnak, egy színtiszta magyar falu!
A látottak, no meg a korábbi kezelésért érzett hála, meggyőzte az antant tisztet és társait, hogy tárgyalásokat kezdeményezzenek az elcsatolt Somoskő és Somoskőújfalu helyzetének felülvizsgálatára. A történet igazát se cáfolni, se bizonyítani nem lehet, tény viszont, hogy Somoskőújfalut és Somoskőt valóban visszacsatolták Magyarországhoz.
Amilyen felelőtlenül, indokolatlan és meggondolatlan hirtelenséggel csatolták el Magyarország nagy részét… nos, azzal szemben e pici területdarabka kérdésének tisztázása annál tovább tartott. A szakértői vizsgálatok, tárgyalások és jogi procedúrák évekig elhúzódtak, de ami a lényeg: a Népszövetség 1923. április 2-i döntése értelmében, 1924. február 15-én a Nógrád megyei Somoskőt és Somoskőújfalut Csehszlovákiától visszacsatolták Magyarországhoz.
Somoskő és Somoskőújfalu települése bár visszakerült Magyarországhoz, a somoskői vár viszont Csehszlovákia birtokában maradt.
A korrekciós bizottság tárgyalásán pedig állítólag egy angol diplomata, bizonyos Charrey elnökölt. Tehát Krepuska Géza vagyonának nagy részét visszakapta, de mindamellett sokat veszített. Elveszítette egyebek között a Medvesalja felé nyúló birtokait, a rónapataki parcellákat, a bányatetőt, a Kispusztát. Elveszítette a macskalyuki bazaltbányáját is, de egy megegyezés alapján még évekig ugyanúgy folytathatta benne a kőfejtést, mint a csehszlovák állam.
Megjelent a Magyar7 2023/42.számában.
