Hallom-e még zúgásaidat, Tisza féktelen árja!

Vásárhelyi Szepesolasziban született 225 éve, 1795. március 25-én. Az elemi iskolát szülőfalujában, a gimnáziumot Miskolcon és Eperjesen végezte. Oklevelét a pesti tudományegyetem Mérnöki Intézetében szerezte 1816-ban. A Körösök felmérésénél – az ugyancsak felvidéki gyökerű Huszár Mátyás mellett – kezdte működését 1819-ben. 1823-tól a Duna-felmérés munkatársa, majd 1829-től a munkálatok vezetője volt. 1833-tól Széchenyi István Duna-szabályozási királyi biztos irányítása alatt elkészítette az al-dunai Vaskapu szabályozásának tervét, majd megkezdte az al-dunai út építését, valamint a Vaskapu szabályozását. Utóbbit azonban a kormánytámogatás megvonása miatt nem sikerült befejeznie, ugyan az ő felvételei és korszerűsített tervei alapján, de csak 1889–1896 között hajtották végre.

Közben 1833–1834-ben a szabályozáshoz szükséges eszközök beszerzése érdekében Széchenyivel hosszabb nyugat-európai tanulmányútra ment. 1837-ben mint I. hajózási mérnököt a Vízügyi és Építészeti Főigazgatóság budai központjába osztották be.

Itt 1841-től központi hajózási felügyelői minőségben vett részt az ország legkülönbözőbb részein zajló munkálatok ellenőrzésében és irányításában. Az 1838-as pesti nagy árvíz idején munkatársaival felvételeket készített a jégtorlaszok helyzetéről. A pestbudai Duna-szakasz vízviszonyainak alapos ismeretére támaszkodva jelentette meg A budapesti állóhíd tárgyában c. tanulmányát, amely egy újabb pesti jeges árvíztől félő laikusok véleményével szemben a tudomány érveit sorakoztatta fel a Lánchíd megépítésének érdekében.

1843-ban készítette el egyik legfontosabb munkáját, a Dunának és mellékfolyóinak az Adriai-tenger szintjére vonatkozó magasságmeghatározását. Ezzel a térképpel első ízben valósította meg az Adria szintjére vonatkoztatott egységes országos alapszintet, és ettől kezdve ez alapján lehetett az ország valóságos magassági viszonyait meghatározni.

Fő műve a Tisza-szabályozás terve, amelyet 1833–1845 között dolgozott ki. A Tisza szabályozására vonatkozó javaslatát 1846. március 25-én nyújtotta be. Ennek alapelve szerint a folyószabályozást és az ármentesítést egységes feladatként kell kezelni, az árvizek levonulásának meggyorsítása érdekében a folyó hossz-szelvényét átvágásokkal meg kell rövidíteni. A költséges terv a Tiszavölgyi Társulat választmányának ülésén heves vitákat váltott ki, melyek során – terve védelmezése közben – szívszélhűdést kapott, és 1846. április 8-án meghalt.

Ezután egy külföldi szakértő, Pietro Paleocapa eltérő véleménye károsan befolyásolta a megindult munkálatok tervét. Ezek felülvizsgálata a Vásárhelyi-féle tervhez való fokozatos visszatérést tette szükségessé, és a Tisza szabályozását végül teljesen Vásárhelyi Pál elgondolásai alapján hajtották végre. Már ő felismerte, hogy a világ egyik leggazdagabb ásványgyógyvíz-készlete és vízi hőenergiakincse az Alföld alatt rejtőzik kihasználatlanul. Sürgette az Alföld felszíni és föld alatti vizeinek a feltárását. Számos – részben kéziratos, részben nyomtatásban is megjelent – tanulmánya maradt fenn (háromszögelési és szintezési utasítások, folyószabályozási tervek, hidraulikai mérések stb.). Az MTA 1835-ben levelező, 1838-ban rendes tagjává választotta. Síremlékén Vörösmarty Mihály Vásárhelyi Pál sírkövére című versének egy strófája olvasható: