Görgei segédtisztje, Kőrösi Csoma Sándor életrajzírója
A fenti cím alapján valószínűleg kevesen sejtik, hogy egy felvidéki születésű orvosról lesz szó.
Duka Tivadar 1825. június 25‑én az Eperjeshez közeli Dukafalván született. A sárospataki és az eperjesi kollégiumban végzett tanulmányait követően ügyvédi pályára lépett, majd az 1848‑as magyar forradalom kitörésekor a pénzügyminisztériumban lett fogalmazó. Később beállt nemzetőrnek, kitüntette magát a schwechati csatában, amely ugyan magyar szempontból vereséggel végződött, de híre eljutott Görgei Artúrhoz, aki maga mellé vette segédtisztnek, majd afféle titkárként alkalmazta.
A tábornokkal együtt tette le a fegyvert Világosnál és került az oroszok fogságába. Innen sikerült megszöknie, és Drezdán, Párizson át egészen Londonig menekült. Még Párizsban találkozott Andrássy Gyula későbbi miniszterelnökkel, akinek a biztatására Londonban elvégezte az orvosi egyetemet. Igaz, eleinte egy kukkot sem tudott angolul, de a Szent György Kórház növendékeként, kiváló nyelvérzékének is köszönhetően, hamarosan megtanult angolul, mégpedig úgy, hogy német nyelvre oktatott angol fiatalokat. Sajátos módja ez a nyelvtanulásnak, de az ő esetében bevált.
Még szinte meg sem száradt az oklevelén a tinta, amikor 1853‑ban a brit hadsereg katonaorvosi szolgálatra küldte Indiába. Itt a gyógyító munka mellett elsősorban az ottani nyelveket és szokásokat tanulmányozta, és összegyűjtötte a nagy tibetológus, Kőrösi Csoma Sándor (1784–1842) hagyatékát és könyveit, elbeszélgetett azokkal az emberekkel, akik személyesen ismerték az erdélyi nyelvtudóst. Sok időt töltött Darjeelingben, ahol Kőrösi Csoma Sándor utolsó heteit töltötte s ahol eltemették. Akkoriban gondozta is a tudós sírját.
Az 1860‑as évektől rendszeresen publikált a londoni és a pesti lapokban indiai élményeiről, az indiai orvoslásról és Kőrösi Csomáról, de szakcikkeket is közreadott. Ennek köszönhetően a Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező, később rendes tagjává választotta. Indiából időnként szabadságra Angliába és Magyarországra utazott. Pesten több alkalommal is nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott az indiaiakról, a kolera megelőzésének módjáról és természetesen Kőrösi Csoma Sándorról is, akinek az életrajzát egy terjedelmes könyvben 1885‑ben angolul, majd magyarul is kiadta.
1877‑től Londonban élt és jeles orvosokkal, tudósokkal ápolt baráti és szakmai kapcsolatokat. De Magyarországon élő ismerőseivel és egykori harcostársaival is sűrűn levelezett (köztük az ugyancsak felvidéki gyökerű Markusovszky Lajos orvosdoktorral, akivel együtt szolgáltak Görgei mellett), sőt egyengette a magyar és az angol tudományos élet képviselői közötti együttműködést.
Javaslatára az MTA több angol tudóst választott külső tagjává, ugyanakkor orvosként küldetésének tartotta, hogy Angliában népszerűsítse Semmelweis Ignác munkásságát és eredményeit. Nemcsak cikkezett és előadásokat tartott róla, hanem gyűjtést indított egy Londonban felavatandó Semmelweis‑szobor számára. Később Budapesten is elindított egy gyűjtést ugyanebből a célból, de idős kora miatt személyesen már nem vehetett részt a szobor felavatásán. Egy Kőrösi‑szoborhoz maga adott pénzt. Ennek a szobornak a másolatát egyébként a Bengáliai Ázsiai Társaságnak adományozták – ez volt Kőrösi Csoma Sándor utolsó „munkahelye”. Duka révén számos Kőrösi‑kézirat és ‑relikvia, valamint könyvtárának egy jelentős része került Magyarországra. 110 éve, 1908‑ban az angliai Bournemouthban hunyt el.
