Gondolatok a barátságról
A barátság az egyetlen ellenszere a gyűlöletnek, és az egyetlen garanciája a békének. – mondta egykor Buddha, és kijelentésének ma is súlya van. Vajon a XXI. század elején léteznek még igaz barátságok? Hány barátja lehet egy embernek? Mi az ismérve a valódi barátságnak? Ezek a kérdések jutottak eszembe, amikor elhatároztam, hogy a világnap apropóján magam is elmondom tapasztalataim útján szerzett véleményem.
Egy barát nem attól válik baráttá, hogy folyamatosan velünk van, hanem attól, hogy tudjuk és érezzük: mindig mellettünk áll. Ha mások hátat is fordítanak nekünk, sosem kell attól tartanunk, hogy ő szúrja az utolsót és egyben a legfájdalmasabbat.
A barátságban nincs alá vagy fölé rendelt viszony, csak mellérendelt van.
Ahogyan feltételek, elvárások sincsenek, csak önzetlenség. A barát veled örül a sikereidnek, és veled szomorú, ha bajban vagy, ugyanakkor nem hagyja, hogy elhagyd magad, segít lábra állni. Ő a lelki szemetesládád, sokszor jobban ismer, mint Te önmagadat.
Az igaz barát őszinte, nincsenek titkai, rejtegetnivalója, és ezt érzékelteti is,
így te is megbízhatsz benne. Nem akar becsapni, nem érdekből, hátsó szándékból barátkozik veled, nyílt lapokkal játszik. Ha problémátok van egymással, azt is meg tudjátok oldani, túl tudtok azon lépni. Mindketten tisztában vagytok vele, miben volt igazatok és miben tévedtetek, és a bocsánatkéréssel nem vártok a másikra. A barátság közös élményeken alapul, fontos tehát a bizalom, a kölcsönös megértés, a szeretet, a törődés és az elfogadás.
Nem tudom, a korábbi századokban ez a fajta barátság mennyire volt jelen az emberek életében, ma határozottan azt látom: kevés embert illet meg a megtisztelő megszólítás: Barátom. Ritkán tapasztaltam meg azt az élethelyzetet, amelyet Walter Winchele így fogalmazott meg: az igazi barát akkor jön, amikor mindenki más megy, vagy még pontosabban: A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie. /Len Wein/
Manapság nagyon könnyen nevezzük barátnak a másikat.
Pedig mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy csak kevés igazi barátság van jelen életünkben. Pénzközpontú világunkban annál több az érdekbarátság, amelynek hátterében elsősorban az anyagi előnyszerzés áll. Ezek viszont csupán az érdekek érvényesítésének lehetőségéig tartanak. Törvényszerű tehát, hogy egyszer véget érnek. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy az egykori „barátok“ szembe kerülnek egymással, és akaratlanul is lerántják a leplet az eddig eltitkolt ügyleteikről.
Mivel nem végeztem saját kutatást, csak mások eredményeire hagyatkozhatom. Ezek szerint egy átlagembernek maximum 3-5 legjobb barátja van. Azok az idős emberek, akiket sok barát vesz körül, hosszabb életre számíthatnak. Végezetül: genetikailag hasonlítunk a barátainkhoz. A génállományunk körülbelül 1 százalékban megegyezik azokéval, akiket a barátainknak választunk.
