Géntérképet mindenkinek I. – Csináld magad DNS-tesztek
Ordas nagy lózung a múltunkban gyökeredző jövőnkről, vagy őseinken keresztül saját magunk megismeréséről beszélni a téma kapcsán, de egyéb indokokkal csak nehezen magyarázható az az őrület, ami az Egyesült Államokban kialakult a „csináld magad” DNS-tesztek körül. Mivel az utóbbi időben nálunk is megjelentek a hasonló szolgáltatást kínáló cégek, úgy éreztük, időszerű lenne kicsit részletesebben foglalkozni a témával.
A bűnfelderítésben vagy apasági tesztekben évtizedek óta alkalmazott, DNS szekvenáláson alapuló szolgáltatás a lakosság széles körének tette elérhetővé saját genetikai állományának feltérképezését. Az egyik legnépszerűbb vállalattól, alig hatvan euróért már a hazai olvasók is megrendelhetik azt az apró, de gondosan dizájnolt kis tesztcsomagot, amellyel bárki leveheti saját DNS-mintáját, melyet aztán postafordultával vissza is küldhet a mellékelt borítékkal. Innentől már csak annyi a dolgunk, hogy várunk, míg néhány hét alatt feldolgozzák a mintát. Mielőtt azonban rohannánk a fürdőszobába, hogy azonnal törletet vegyünk a nyálkahártyánkról, érdemes egy kicsit a dolgok mögé nézni.
Örökítőanyagunk alapegységét, a dezoxiribonukleinsavat, két másik molekulával együtt, négy különböző bázis alkothatja. Ezeknek a bázisoknak az egymáshoz viszonyított sorrendje határozza meg az élőlények tulajdonságait, így e sorrend feltérképezése rengeteg információval szolgál. Ezt a felfejtést, a bázispárok sorrendjének megfejtését jelenti tulajdonképpen a DNS vagy génszekvenálás - a két fogalom nem teljesen ugyanaz, bár gyakran, helytelenül, felcserélve alkalmazzák.
Napjainkban legalább 12 millió amerikai ismeri már saját génkészletét, az iparág szárnyal, a 2017-ben még körülbelül 400 millió dolláros piac 5 éven belül átlépheti az egy-, mások szerint kétmilliárd dolláros határt. A piacvezető Ancestry.com-nak például volt olyan hónapja hogy közel félmillió megrendelése akadt, összesen ma valahol 8-10 millió körül járhatnak. Az utánuk kullogó többi vállalat együtt nem büszkélkedhet ennyivel, ennek ellenére a verseny öldöklő. Az utóbbi hónapokban újabb komoly áresés jött, a korábbi száz euró helyett ma már hatvanat is elég kicsengetni ahhoz, hogy kezünkbe vehessük külön bejáratú géntérképünket. Bár a molekuláris genetikában a géntérképészet (gene mapping) egy kicsit mást jelent, a közérthetőség kedvéért használjuk ezt a fogalmat.
A legtöbb cég kettős szolgáltatást nyújt. Egyfelől küldenek egy százalékos értékelést arról, hogy az alany génkészlete mekkora egyezést mutat egy-egy etnikum tipikus génállományával. A myheritage.com például állítása szerint 42 különböző etnikum referencia génkészletével rendelkezik, de ez tulajdonképpen nem jelent mást, mint hogy, olyan emberektől vesznek DNS-mintát, akik állításuk szerint több generációra visszamenőleg élnek az adott régióban, illetve tartoznak egy bizonyos népcsoporthoz.
A vásárló DNS-ét ezekkel a mintákkal szép sorjában összevetik, az egyezésből pedig százalékos értékelést készítenek. Minél nagyobb a százalékos érték, annál valószínűbb, hogy az illető ősei között akadnak az adott etnikumba tartozó emberek. A kiértékelésben a legkisebb, 1-2%-os egyezések is szerepelnek– néhány egészen elképesztő visszaélést megalapozva ezzel. De erről majd később!
Ugyanis nem csak a referencia DNS-ekkel vetik össze a szolgáltatott mintát, hanem a már korábban hozzájuk beérkezett DNS-ekkel is, sőt, ha csak az külön nem kéri, a cégek más adatbázisokban is végigfuttatják a megrendelő mintáját.
Minél nagyobb az egyezés, annál valószínűbb a rokonság. A már emlegetett myheritage.com például a „keressen olyan rokonokat, akiről soha nem tudta, hogy léteznek” szlogennel hirdeti ezt a szolgáltatását, azt viszont már nekünk kell gondolatban hozzátenni, hogy „és lehet, hogy ez nem is baj”. Ha most az olvasó fejében diszkréten elkezdett volna csilingelni egy vészcsengő, megnyugtatom, nincs egyedül. Hiszen manapság, amikor a személyes adatok és információk jelentik a legértékesebb valutát, ez a gyakorlat legalábbis aggályos, ha nem egyenesen rémisztő. Azért azt szögezzük le, a vásárló kérheti, hogy DNS-mintáját a kiértékelés után töröljék az adatbázisból, de ez keveseknek jut az eszébe, a lehetőséget pedig, saját jól felfogott érdekükben, a cégek sem hirdetik túlságosan.
Mindig akad valami egy-egy cikk megírása közben, ami az ember szépen felépített narratíváját (A lakossági DNS-teszt rossz! Vigyázzunk vele!) kifordítja sarkaiból. Ezeknek a ”kéretlen” DNS-adatbázisoknak ugyanis megvan a maguk haszna is. Éppen egy évvel ezelőtt például az Egyesült Államok egyik legkeresettebb, évtizedekig hiába hajszolt sorozatgyilkosát sikerült leleplezniük. Joseph James DeAngelo egykori rendőrtisztet egyebek mellett 13 rendbeli gyilkossággal vádolták meg, miután a nyomozóknak sikerült az elkövető korábban hagyott DNS mintáját összevetni egy nyilvános, családfa kutatás céljából létrehozott adatbázis mintáival, ez volt a GEDmatch, ahol rábukkantak DeAngelo egyik hozzátartozójára.
A társadalom igazságszolgáltatás felett érzett örömébe azonban rögtön némi üröm is vegyült. A nyomozásban részt vevő kutatók és jogászok jelezték , nincs egészen rendben, hogy a nyomozók nem az erre a célra fenntartott, korábbi bűnelkövetőket tartalmazó rendőrségi DNS-adatbázisokban kotorásznak, hanem mindenki számára elérhető, nyitott rendszerekben, és olyan ember adatait, értsd DNS-ét használják fel a nyomozás során, aki erre tudatosan nem adott engedélyt. Hiszen a GEDmatch-hez hasonló cégek hiába jelzik az apró betűs részben, hogy egyes bűnüldöző szervek hozzáférhetnek a felhasználók adataihoz, azt általában a legtöbbek által gondolkodás nélkül átugrott felhasználási feltételek közé rejtik el.
Mindez egészen addig a szokásos, értelmiségi kukacoskodásnak tűnhet, amíg nem akad valaki, akit teszem azt napokig megfigyel, követ, lehallgat és vegzál a rendőrség, pusztán azért, mert korábban feltöltötte a DNS-ével kapcsolatos adatait egy nyilvános weboldalra.
A személyes adatok védelmére vonatkozó aggályokkal nem ér véget a háztáji géntérképészettel kapcsolatos problémák hosszú sora. Lesz még miből csemegézünk a következő részben…
