Földnélküli János angol király 810 éve halt meg

1166 vagy 1167 karácsonyán született a Plantagenet-házi II. Henrik legkisebb fiaként. A trónöröklési sorban akkor még három bátyja is megelőzte, a Földnélküli ragadványnevét állítólag atyjától kapta, aki addigra már felosztotta birtokát fiai között. Még gyermek volt, mikor testvérei fellázadtak apjuk ellen, akinek kedvence ettől kezdve az eredetileg papi pályára szánt János lett, és több elkobzott földbirtokot juttatott neki. II. Henrik 1189-ben meghalt, a koronát két még életben lévő fia közül az idősebb, I. (Oroszlánszívű) Richárd örökölte, aki azonnal bekapcsolódott a harmadik kereszteshadjáratba. Öccsében nem bízott, ezért indulása előtt trónörökösnek János helyett négyéves unokaöccsüket, Artúr breton herceget tette meg, és megeskette Jánost, hogy nem fog áskálódni ellene. 

János kihasználva a Richárd által kinevezett régensek népszerűtlenségét 1191-ben lázadást szított, szövetséget kötött II. Fülöp Ágost francia királlyal és magát ismertette el trónörökösként. 

Kormányzása alatt folyamatosak voltak a lázongások, és amikor 1194-ban Richárd végül kalandos úton hazatért, behódolt neki. Richárd megbocsátott, de birtokait elkobozta, és 1199-ben halálos ágyán Jánost nevezte meg örökösének. Normandia 1066, a normann hódítás óta az angol királyok birtoka volt, akiknek egyéb birtokaik is voltak Franciaországban, ezért a szigetországban szuverén uralkodóknak, a kontinensen azonban a mindenkori francia király hűbéreseinek számítottak. János az angol trónt akadály nélkül elfoglalhatta, a franciaországi területekre azonban igényt tarthatott uonkaöccse, a breton herceg Artúr is. János 1200-ban kiegyezett Fülöp Ágosttal, aki neki átengedett területek fejében megvonta támogatását Artúrtól és elismerte Jánost a franciaországi angol birtokok urának. János még abban az évben feleségül vette Angouleme-i Izabellát, akit korábban Aquitánia egyik legnagyobb urával jegyeztek el. A hoppon maradt vőlegény bepanaszolta Jánost, akit a francia király hűbéruraként Párizsba rendelt, ám ő nem jelent meg. 

1202-ben háborúskodás kezdődött, ebben János - miután a fogságában lévő Artúr meggyilkolása miatt elvesztette a breton és normandiai nemesek támogatását alulmaradt, Fülöp Ágost 1206-ra elfoglalta az angol birtokok csaknem egészét, a Plantagenetek kezén csak Aquitania maradt. János III. Ince pápával is összekülönbözött a canterburyi érsek kinevezése ügyében, s a pápa 1208-ban egyházi átok alá helyezte Angliát. 

János nem hátrált meg és lefoglalta az egyházi javakat, válaszul a pápa immár őt személyében közösítette ki, mentesítve hűbéreseit az engedelmeskedés parancsa alól. A belső lázadástól és francia inváziótól is fenyegetett János végül 1213-ban behódolt, s adót fizetett a kiközösítés feloldásáért. A helyzet rendezését követően, 1214-ben II. Fülöp Ágost ellenében beavatkozott a német trónviszályba, de seregei Bouvines mellett vereséget szenvedtek a franciáktól. A sorozatos kudarcok, a kiürült kincstár miatt nehéz helyzetbe került királytól a különböző érdekcsoportok egyre nagyobb engedményeket csikartak ki. A vesztes francia háború után a bárók fellázadtak, s az uralkodót a Magna Charta kiadására kényszerítették. 

Az 1215. június 15-én szentesített Magna Charta nem új törvény volt, hanem I. Henrik 1100-ban kiadott szabadságlevelének megismétlése és kibővítése. 

Szavatolta az egyházi rend, a nemesség, a bérlők, valamint a városok jogait és kiváltságait. Szabályozta a kereskedelmet, a vám- és pénzügyeket, a jog és az igazságszolgáltatás reformját. 

Az angol történelem egyik legfontosabb dokumentumának rendelkezései szerint az igazságszolgáltatást senkitől nem lehetett megtagadni, illetve késleltetni; szabad embert tárgyalás nélkül nem lehetett elítélni; jogszerű ítélet nélkül senkit nem lehetett letartóztatni, bebörtönözni, megfosztani birtokától, száműzni vagy más módon zaklatni. 

Zárórendelkezése szerint egy 25 báróból álló bizottság a királyt erőszakkal is rászoríthatta a törvény betartására. János fogcsikorgatva aláírta a Magna Chartát, de nem állt szándékában betartani, amit a főurak is tudtak. Miután a király sürgetésére III. Ince pápa érvénytelenítette a bullát és kiátkozta a bárókat, kitört a polgárháború. János kezdetben győzelmeket aratott, ezért Fülöp Ágost egy sereg élén fiát, Lajost küldte a főurak segítségére. Miután az angol flottát szétszórta egy vihar, Lajos akadálytalanul szállt partra és bevonult Londonba, ahol a lázadók királlyá kiáltották ki. Az ellentámadást szervező János 1216. október 19-én halt meg a közép-angliai Newark kastélyban, vélhetően vérhasban, a legenda szerint viszont afölötti bánatában, hogy egy mocsaras területen elvesztette a koronáját tartalmazó poggyászát. Földnélküli János uralkodásának mérlege egyértelműen kudarcos, hiába adta ki a Magna Chartát, elvesztette a franciaországi angol birtokok nagy részét és polgárháborúba taszította országát. 

A közvélemény az egyik legrosszabb, gyengekezű, gyáva és kegyetlen angol uralkodóként tartja számon, aki fő örömét népének sanyargatásában lelte. Ennek oka részben az, hogy a források nagy része elfogult, eltúlozták hibáit, részben pedig hogy ő lett a Robin Hood-történetek egyik főgonosza. 

A mondák legkorábbi fennmaradt változataiban azonban még nem szerepelt, később is elvétve jelent meg, és csak a XIX. században lépett elő központi alakká. Uralkodásának dokumentumai némileg árnyalják a róla kialakult képet: alakja összetettebb, tehetséges katona és adminisztrátor volt, több nyelven beszélt, a korszak Európájának egyik legműveltebb királya volt - ugyanakkor számos jellemhibája is volt.