Felvidéki ősbemutató: a magyarság 1100 éves történelme egy csodálatos táblaképen

A különös eseményhez méltó aláfestésként a Magyar Hiszekegy fogadta a templomhajóba betérő látogatókat. Farkas Veronika művészettörténész-galériaigazgató üdvözlő szavai után Dráfi Mátyás, Jászai Mari-díjas érdemes művész elmondta a Szózatot. Majd a házigazda leszögezte: nagyon fontos a még lepel által fedett, 5x2 méteres, grandiózus mű, amely az összmagyarság 1100 éves történelmét jeleníti meg, felvonultatva annak legjelentősebb személyiségeit és történéseit. 

Vitéz Smidt Róbert fafaragó művész 1966-ban született Párkányban, jelenleg Szőgyénben él és alkot, Tata díszpolgára. Középiskolai tanulmányait 1981–1985 között a Komáromi Ipari Szakközépiskolában végezte. Kezdetben grafikákat, festményeket készített, 1995 óta azonban fafaragással foglalkozik. Munkáiban az elfeledett népi díszítő elemeket és azok mondanivalóját ötvözi saját érzelmeivel. Jelmondata: „múlt nélkül nincsen jelen és jövő”. Műhelyéből magyarkapuk, trianoni emlékművek, templombelsők, oltárok, domborművek, haranglábak, szabadtéri színpadok, térplasztikák, emlékoszlopok, síremlékek és belső berendezési tárgyak kerülnek ki – sokatmondó üzeneteket közvetítve a jelen- és utókornak. Munkásságát 2016-ban Magyar Bronz Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el.

Smidt faragta a pilisszántói zarándokhelyen felállított Kálvária szobrait is. A faluból egy köves gyalogúton, a Csillagösvényen keresztül lehet feljutni a Boldogasszony-kőkápolnáig. Az ösvény egy 7 állomásból álló stáció-útvonal, mely a magyarság történelmének állít emléket. A faragott faszobrok a magyarság hét legfontosabb szakrális vezetőjét ábrázolják. Az első Nimród, minden magyar ősapja, a második stáció Hun Attilát jelképezi, utána következik Árpád vezér, majd őt követi Szent István szobra. Az ötödik állomás Szent László király, a nemes lelkű lovag szobra, az utolsó előtti Boldog Özsébet, a pilisi szentet és a pálos rend megalapítóját ábrázolja, majd Hunyadi Mátyás szobrával ér véget az ösvény.

A Komáromban szombaton bemutatott faragott táblaképének Himnusz címét Szörényi Levente Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas előadóművész, zeneszerző és szövegíró adta, aki annak születésénél Michl Józseffel, a Szőgyén testvértelepülésének számító Tata város polgármesterével együtt bábáskodott. Magyarországi ősbemutatóját idén márciusban Tatán tartották, felvidéki ősbemutatóján pedig azt az alkotó Michl Józseffel és a mű létrejöttét mecénásként segített Molnár Béla komáromi vállalkozóval, Molnár Rozália képzőművész férjével együtt leplezte le.

Tata első embere megnyitó beszédében köszönetet mondott a Limes Galéria meghívásáért, hangsúlyozva, hogy e templomhajó méltó helyet ad a hat évig készült, tíz négyzetméteres, üzenetgazdag alkotásnak. „Az alkotó egy életfába faragta bele a magyar történelmet, s e képben mindaz megtalálható, amit magunkról, a magyarság történelméről feltétlenül tudnunk kell. A fa a tomboló szél kihívásaira gyökereivel válaszol. Nos, életünk nagy kihívásaira is választ ad e műbe sűrített történelmünk“ -- fogalmazott.   

Azt is megtudtuk: a táblagép középpontjában a honfoglalást lezáró, győztes pozsonyi csata látható, „amely a magyarság emberségét és a Kárpát-hazában küldetését is megmutatta“. Továbbá a Magyarországot naggyá tevő uralkodóknak - Géza fejedelemtől kezdődően és a magyar történelem viharos eseményeinek, így a tatárjárásnak, a török dúlásnak, a Rákóczi-féle és az 1848/49-es szabadságharcnak, a két világháborúnak, a kitelepítéseknek, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcnak... is emléket állított Smidt.

Az öt méter hosszú és két méter magas, 8 mázsa súlyú, szőgyéni tölgyfából készült táblaképen, amelyet a Történelmi Vitézi Rend tagjai segítettek összeszerelni, háromszáznál több arc látható. Közülük a hajdani magyar uralkodókén kívül kiemelendő a családjáért dolgozó édesapa és az életet adó édesanya arca – hangsúlyozva a nemzetmegtartó és - gyarapító család jelentőségét. Ekképp válik teljessé a megmaradásunkat biztosító Isten, haza, család – értékhármas. A család mögött magasodik a szőgyéni templom tornya, s a távozókat mindig hazaváró nyitott kapu sem hiányozhat. Michl szerint a kép üzenete: a magyarság a vérzivataros évszázadokban is azért tudott fenmaradni, mert rendelkezett olyan bátor és erős vezéregyéniségekkel, akik nem a saját boldogulásukkal, hanem a nemzet érdekeivel törődtek, és részt vettek a világ teremtéstörténetében.

A mű egyes motívumai már más alkotásokon is megjelentek, de nyitott történelemkönyvként együtt első alkalommal e képen szerepelnek.

A táblaképen egyebek mellett a háborúkból hozzátartozóikat hazaváróknak reményt sugalló fény, továbbá minden magyar Szent Koronája, Árpád apánk védelmező kardja és a nemzet, illetve hit iránti hűséget jelképező lobogó, valamint két sarkában az országot őrző Gábriel és Mihály arkangyal is megtalálható.

Smidt Róbert a megnyitó ünnepségen az alkotómunka kulisszatitkaiba is beavatta a jelenlevőket. Megtudtuk, hogy amikor tíz évvel ezelőtt a pilisszántói Csillagösvényen dolgozott, felvetődött benne a gondolat, hogy egy összmagyarságot jellemző művet kell készítenie. Miután érlelődött e gondolat, hét évvel ezelőtt Szörényi Levente barátjának papírra vetette a terveit, Molnár Béla pedig vállalta a mecénás szerepét. „A magyar ember szilaj, kemény, mint a tölgyfa, és a gyökereivel kötődik a szülőföldjéhez – ezért egyértelmű volt, hogy egy életfát kell készítenem. Hat évnyi kemény fizikai munka során készült el a táblaképem“ – árulta el.

Kiemelte az alkotás középpontjában álló pozsonyi csata jelentőségét, amiről tájainkon méltatlanul megfeledkeztek, ám egyes amerikai katonai egyetemeken annak jó példájaként oktatják, hogy egy kis sereg is győzhet a hatalmas túlerő felett. Továbbá felhívta a figyelmet a gyászos trianoni döntésre emlékeztető, drámai hatást keltő láncokra, amelyeket két kéz tart össze – együvétartozásunkat is jelképezve, valamint az 1956-os eseményeket szimbolizáló lánctalpakra. A felvidéki Betlehemmel pedig arra utal, hogy egykor Jézus Krisztusnak is menekülnie kellett a családjával, akárcsak a felvidéki kitelepítetteknek. Leszögezte: képén az ellenségnek csak a pozsonyi csata esetében van arca, „hiszen sosem az az igazi ellenség, aki az arcát mutatva szemtől szemben harcol, hanem azok az arctalan személyek, akik a háttérből fondorlatos módon irányítanak“. 

Az alkotás tavasszal egy hónapig volt látható Tatán, komáromi bemutatása előtt pedig további négy helyen, így a székesfehérvári Püspöki Palotában is szemrevételezhették az érdeklődők. Két hét múlva a sümegi várban, majd további helyszíneken állítják ki. Farkas Veronika kifejezte reményét, hogy a Himnusz című művet október 24-ig rendhagyó történelemóra keretében sok komáromi diákcsoport is megtekinti, s egyszer talán végleges kiállítóhelyet kap az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban, Feszty Árpád körképe, A magyarok bejövetele közelében. A rendezvény záróakkordjaként a jelenlevők közösen elénekelték a Himnuszt.