Fellegekben jártunk a szliácsi repülőfesztiválon

A kétnapos rendezvényre készülve igyekeztem informálódni a SIAF (Slovak Internation Air Fest) honlapján, hogy a helyszínen, a család előtt felvághassak frissen szerzett tudásommal. Sajnos a számításaimba egyetlen aprócska hiba csúszott, a programban felsorolt repülőgépek és helikopterek hosszú listája számomra gyakorlatilag nem mondott semmit.

A MiG-eket, Grippeneket és F-akárhányasokat, ha máshonnan nem, hát a filmekből talán mindenki ismeri, a Top Gunt is nagyon szeretem, de a több tucat egyéb légi jármú nagy része, legalábbis számomra, abszolút ismeretlennek tűnt.

Nem is csoda, hiszen a felhozatal elképesztően bőséges volt, nekem laikusként úgy tűnt, hogy ennél több repülő járművet akarva sem lehetett volna bemutatni a kétnapos fesztiválon. A már említett vadászgépek mellett katonai helikopterek, csapatszállító repülőgépek, aprócska egymotoros akrobatarepülők, sőt a szlovák „AIR FORCE ONE” is felverte a Garam-völgy csendjét. A SIAF nemzetközi jellegét magyar, cseh, lengyel, német, belga, osztrák, olasz, spanyol, francia és jordániai pilóták repülése biztosította.

Az egymás után felvonuló repülő járművek nézegetése talán unalmasnak tűnhet, de higgyék el, kiváló családi programot lehet kerekíteni a SIAF köré, és ezt nem csak én gondolom így.  A kifutópálya melletti nagy rét tele volt kúszó, mászó, totyogó és szaladgáló gyerekekkel, piknikező baráti társaságokkal és családokkal. A tömegben ugyan fel lehetett ismerni néhány igazi fanatikust, de azt hiszem, az emberek nagy része sokkal inkább a rendezvény hangulata és miliője miatt látogatott ki a szliácsi reptérre, és nem is voltak kevesen.

A hivatalos adatokat ugyan még nem láttam, de minden bizonnyal a látogatói szám közelebb ál a tízezerhez, mint az ötezerhez. Ennek megfelelően, a légibemutató mellett számos kísérőprogram is jár a rendezvényhez. A reptér hangáraiban szélcsatorna, X-BOX sarok és modellkiállítás várta az érdeklődőket, a Škoda egy, számomra már csak a koromnál fogva is, nagyon érdekes veteránautó felhozatallal képviseltette magát, sőt az igazán türelmes szülők végigállhatták azt az embertelen nagyságú sort, ami egy kiállított vadászgép pilótafülkéjéhez vezetett (ha a barátnőm hagyja, azt hiszem, én is kivártam volna). A rendezvény egy kedves momentuma volt, hogy egy, a repülőnapokon résztvevő, éppen ebédelő amerikai repülőtiszt előtt spontán sor alakult ki, ám a kissé meghökkent, de készséges katona végül szívesen fényképezkedett mindenkivel.

A szliácsi repülőnapok tehát szokás szerint rengeteg érdeklődőt vonzottak, habár ennek nem mindenki örült. Néhány helyi lakos ugyanis transzparensekkel várta a rendezvény vendégeit. Bár tiltakozásuk jogosságát én nem minősíteném, csallóközi gyerek vagyok, nem élek ott, de a rendezvény főszervezőjét, Hubert Štoksát az említett transzparenseken rákos daganatnak és parazitának minősíteni egy picit túlzásnak érzem.

Zárásként még egy pozitívumot kiemelnék. Egy ilyen rendezvény halála tud lenni az elhibázott szervezés, de a SIAF kiválóan megoldotta ezt a feladatot is. A forgalomirányításban részt vevő katonák és rendőrök rendkívül barátságosak és segítőkészek voltak, és a fiatal srácokból álló kisegítő személyzetre sem lehet panasz. Ha mindenáron csomót keresnénk azon a bizonyos kákán, talán, az ilyen rendezvényeken megszokott, belépőjegyhez járó térkép hiányát róhatnánk fel a szervezőknek, nem túl szórakoztató ugyanis a forró kifutópályán „elveszve” fel-alá caplatni.

Ha jól tudom, már a jövő évi SIAF időpontját is kiírták, a Garam-mente pedig önmagában is gyönyörű, remek kirándulást lehet szervezni a repülőnapok köré. Jó szívvel ajánlhatom a rendezvényt mindenkinek, nem kell hozzá haditechnika mániásnak lenni, hogy élvezzük a miliőt, sőt, az sem fog unatkozni, akinek a kerozinról hamarabb jut eszébe egy magyar popegyüttes, mint a repülés.