Felkerekedünk és elmegyünk Gyulára! – KÉPEKKEL
Gyulát általában „elintézzük” azzal, hogy ismerjük a gyulai kolbászt, de semmi több. Ha például engem kérdeztek volna korábban, nem biztos, hogy pontosan meg tudtam volna mondani, hol is fekszik vagy legalább, hogy mihez van közel Gyula városa. Aztán jött egy meghívó a szerkesztőségbe, hogy Visit Gyula és rövidesen néhány újságíró társaságában már egy kényelmes kisbuszban ültem, hogy másfél nap alatt megpróbáljam bejárni és kiélvezni mindazt, amire egy hét is kevés lenne. Ez így helyes, hiszen az újságíró végigjár mindent, aztán megírja önnek, hogy miért érdemes Gyulára utaznia.
Gyulát látni, kipróbálni, „megkóstolni” és megcsodálni nemcsak javallott, hanem kifejezetten érdemes. A távolság nem kevés, hiszen a legközelebbi szlovákiai magyarok lakta városból is mintegy háromszáz kilométer, míg nagyrészt gyorsforgalmi úton elérünk a magyar–román határ közelében, Békéscsaba szomszédságában fekvő „kisvárosba”.
Kisvárost írunk, hiszen lakossága körülbelül 30 ezer fő, viszont történelme és az ideutazó vendégeknek kínált lehetőségei magasan kiemelik a hasonló lélekszámú települések közül.
Gyula újkori történelmét alapvetően meghatározta a trianoni határok meghúzása, hiszen a történelmi Magyarország egyik regionális központjából az új államhatár miatt periféria lett. Az iparosodás, a közlekedés fejlesztésének időszaka pedig a szomszédos Békéscsabának kedvezett. Ez a hátránya viszont napjainkra az előnyévé vált, hiszen az ipar és az azzal járó rohamszerű népességnövekedés elkerülte Gyulát, és konzerválta polgári miliőjét.
Most múzeumok és kiállítások felsorolásával kellene folytatódnia a cikknek, illetve egykor élt és mai hírességek névsorával, de ezt hagyjuk későbbre, és tegyük fel minden utazó legfontosabb kérdését:
Mindenekelőtt ugorjunk fejest a gyulai Várfürdő és Aquapalota nagymedencéjébe, amely az ország második legnagyobbja a saját kategóriájában. Na jó, medencébe fejest ugrani már régen nem divat és veszélyes is, így inkább sétáljunk át a várfürdő gyönyörű parkján – ami igazából egy valódi arborétum – a gyermekparadicsomig, és gyerekünkkel a nagycsúszdán lecsúszva élvezzük a vízbe csapódás élményét. A nagymedencét és csúszdás gyermekparadicsomot leszámítva még további huszonegy (21!) medence áll rendelkezésre.
A 2005 méter mélyről feltörő 72 fokos, alkáli-hidrokarbonátos-kloridos gyógyvíz kiváló a kopásos eredetű mozgásszervi megbetegedések, a krónikus idegbántalmak, a balesetek és műtétek utáni rehabilitációs kezelések, illetve krónikus gyulladásos nőgyógyászati panaszok esetén.
Ahogy azt Kun Miklóstól, a fürdő igazgatójától megtudtuk, a gyógymedencék vizét minden nap cserélik, illetve a medencéket a vízcsere során minden nap tisztítják és sterilizálják.
A fürdő az egykori Almásy-kastély több hektáros természetvédelmi területté nyilvánított parkjában található.
A pazar botanikai látványosságokkal bíró 200 éves ősparkban áll az a fa, amelynek árnyékában írta a Bánk bán zenéjét a város szülöttje, Erkel Ferenc. Legalábbis így szól a városi legenda, s ennek megfelelően Gyula egész alakos szoborral tisztelte meg a zeneszerző emlékét, illetve a mű születését és az árnyékot nyújtó fát.
Ez a hely lett a látogatók egyik kedvenc fotózkodási helye.
Hogy személyes emlékem is legyen a helyről, Dina Gábor, a fürdő főmérnöke, a fák nagy szerelmese két tölgyfa magonccal ajándékozott meg. Bízom benne, hogy a teraszomon szárba szökkenő hajtások egykor majd „a két gyulai tölgy” néven lesznek híresek!
A fürdő után megéhezik az ember, s a város több jó helye közül most csak a város központjában lévő Komló Hotel éttermét emelném ki, ahol nemcsak eleget, hanem jót is ettünk. Kifejezhetném ezt persze az újkori gasztroforradalom jelzőivel is, azaz a konyha nem a nouvelle couisine vagy a molekuláris gasztronómia helyi képviselőjét jelenti, de ízre finom, látványra vonzó, azaz a laikus szenzorikus próbán simán átmegy. De! Aki az ebéd utáni desszertet már egy erre specializálódott helyen szeretné elfogyasztani, az vegyen búcsút a kellemes étteremtől és Keresse fel a Százéves cukrászdát!
A név nem vicc, sőt még annál is komolyabb, hiszen a közeli Erkel téren, vagy inkább a park szélén álló intézmény már jóval több, mint száz éve üzemel. A hely jelenlegi üzemeltetője, Balogh József mestercukrász elmondta, elsősorban a hagyományok továbbvitelére helyezték a hangsúlyt.
Eredeti recept szerint készítik a dobostortát, csokoládéval, kakaó masszával, vajjal, s a kínálatban ott van az Esterházy-torta, a Szatmári szilvatorta, a rigójancsi, az indiáner vagy a Rákóczi túrós és a konyakmeggy.
A mester hozzáteszi, hogy nem akarnak beállni a most hódító francia cukrászat irányába.
A bejárati ajtón látom, hogy nyitva tartanak a hét minden napján; el is játszom a gondolattal, hogy száz éve egyszer sem volt szünnap? Kérdésemre kalauzunk elmondja, hogy két olyan nap van az évben, amikor zárva tartanak, ez karácsony első és második ünnepe.
Igazi magyar emberekként, mit is tehetnénk a finom desszert és cukrászdalátogatás után? Természetesen meglátogatjuk az egyre híresebb és elismertebb Gyulai Pálinka Manufaktúrát!
Hozzáértés és tapasztalat nélkül itt inkább csak kibicelek, és szokásomhoz híven, csak a címke, illetve az üveg alapján próbálom megítélni, hogy a termék mennyire lehet minőségi. Ahogy önök is láthatják, a tulajdonosok nem féltek az újtól, és trendi palackokba töltik a gyümölcs bársonyos lelkét. Ha nem is fogyasztunk a pálinkából, Fabulya Attila bemutatója miatt mindenképpen érdemes ide benézni. Szavaiból érezhető, hogy a kisujjában van a pálinkakészítés és az ezzel kapcsolatos összes tevékenységnek nemcsak az ismerete, hanem a szeretete is. Nem az alkoholfogyasztásról szól az előadása, hanem a gyulai pálinkának, mint ritkaságnak a bemutatásáról. Önök se kóstolják ezt másképp, mint mértékkel!
A pálinka manufaktúrában tartott bemutatón találkozunk először a Gyula városát korábban híressé tevő termékkel, a kolbásszal. Hajduk Zoltán, a Gyulahús üzemvezetője nekünk sem árulta el a receptet, azt viszont határozottan kijelentette, hogy nem Békéscsaba és nem is Gyula, hanem egy harmadik város, Tótkomlós volt a „bölcsője” a környék összes kolbászának. A betelepült szlovákok (itt nem pejoratívan „tótok”) fedezték fel az akkoriban újdonságnak számító őrölt pirospaprikában rejlő lehetőségeket.
A pálinka és a kolbászbemutató után Fabulya Attilától én is kapok ajándékba egy elegáns, háromdecis, igazi gyulai kökénypálinkát. Ezt itt most ünnepélyesen felajánlom annak az olvasónknak, aki cikkünk megjelenése után elsőként küld nekünk olyan fényképet, amit Gyulán készített. Ne hagyják sokáig a kökénypálinkát a kiadónkban!
Ha már most felkerekednének, hogy eltöltsenek egy szórakoztató és vidám hétvégét Gyulán, máris egy nagy attrakcióval találkozhatnak!
Május második hétvégéjén rendezik meg a nagy nemzetközi Tűzoltó Csillagtúra Világtalálkozót, immár a huszonnegyedik alkalommal. Lesz felvonulás, szakmai bemutató, tűzoltózenekar, vélhetően napsütés és teljesen biztosan jó hangulat! De a szálláslehetőségekről azért érdeklődjenek.
Ez csak a gyulai programok első, bár igazán nagystílű felvezetése. A gyulai nyár rendkívül gazdag, a Várszínház Összművészeti Fesztiválja igazi sztárparádét ígér, vessenek csak egy pillantást a táblára! De előtte még májusban, Pálinkafesztivál és Gyulavári Kastélynapok!
A gyulai vár egyik legnagyobb előnye, hogy bent van a városban, tehát nem kell sokat gyalogolni vagy buszozni, fel a hegyre. Ez persze itt az alföldön természetes, akárcsak az, hogy minden szombaton a kulturális örökség részének számító sólyombemutató látható a vár előtti parkban (Ez már a harmadik park. Gyula akár a parkok városa is lehetne, legalábbis ami a belvárost illeti.)
A várban kovácsműhely üzemel és megtekinthetők az egykori kivégzési eszközök. Ijesztő belegondolni, hogy a kiállított eszközök milyen roncsolást végezhettek egy-egy elítélt testén, de végsősoron ez a kínhalál lényege…
Foglalkozzunk inkább Kelecsényi László várúrral, aki az összes magyar várak közül a legtovább, 63 napig tartotta meg a török ellen az erődítményt, mégis árulónak bélyegezték, mert a körülzárt várat feladta emberei szabad elvonulásáért cserébe.
Ön hogyan döntene ilyen helyzetben? A kérdés maradjon költői, és nézzük meg a pazar diorámát, amely plasztikusan mutatja be az egykori török ostrom leglényegesebb eseményeit. Az elvonulás vége egyébként tudják mi lett? A törökök… Na, de ezt majd hallgassák meg a helyszínen.
Gyulával kapcsolatosan még feltétlenül szólnunk kellene a gyönyörűen felújított Almásy-kastélyban működő látogatóközpontról, a 9-es jelű épületről és az óvodásoknak és alsó tagozatosoknak szóló tárlatvezetésről Tacskó Döncivel.
Szólni kell a másik jó étteremről, a Várkonyi Bisztróról, továbbá a városközpontban lévő világóráról, és Stéber Andrásról, aki a gyulai kolbászt híressé tette, de élete szomorú véget ért. Továbbá meg kell említeni a Körösök völgyét, amely a vízi sportok kedvelőit csalogatja, és persze az alföldi tájat és a szinte végeláthatatlan puszta nyugalmát.
Elsősorban azonban a helyiek vendégszeretetéről kell szólnunk, amely nyilván érdek is, hiszen egy olyan „kisvárosban” vagyunk, ahol modern nagy szállodákban vagy hangulatos panziókban, apartmanokban több mint négyezer vendégágy várja az ide látogatókat. A vendégszeretet nemcsak a mosoly, hanem a gondosan megőrzött, szinte érintetlen történelmi hangulat, a gondozott városkép és a mindezekért végzett munka is jelenti.
Éljen Gyula, és egy rövid időre éljünk benne mi is!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/19. számában.
