Ezt talán megenné Európa
Hazánkban leölt marha hetekig érlelt húsát megsütni igen civilizált cselekedetnek számít, a frissen fogott rovarokat elkészíteni azonban már egyáltalán nem az. Pedig a kemencében sült, ropogós sáskák, a selyemhernyó édeskés, dió ízű bábja, a szárazon, vagy csupán kevés mogyoróolajjal pirított, zöldpaprika ízű szöcskék kiváló fehérjeforrásnak számítanak.
Nálunk még nem engedélyezett a rovarok élelmiszerpiaci forgalmazása, de az Egyesült Államokban és több európai uniós tagállamban is rohamos tempóban fejlődik ez az ágazat.
A rovarevéssel foglalkozó kutatók eddig 2111 emberi fogyasztásra alkalmas fajt azonosítottak. Kultúráktól függ, hogy kinek melyik a legízletesebb, hiszen Thaiföldön a tutajpoloskát fogyasztják előszeretettel.
„Az európai közízlésnek leginkább megfelelő faj a tücsök, a sáska és a lisztkukac,
amelyeknek viszonylag semleges az ízjegyük, ezért több módon felhasználhatók. A rovaripar nagy lehetősége és jelentősége, hogy jóval kisebb ökológiai lábnyommal, jóval kisebb helyen, szerves melléktermékek jóval magasabb arányú felhasználásával állítható elő nagy mennyiségű, értékes tápanyag" - mondta az InfoRádióban az első magyar rovaripari konferencia szervezője Pintér Richárd, a Szent István Egyetem doktorandusza.
Nálunk nem lehet forgalomba hozni rovarból készült élelmiszert, és az Európai Unió államainak 80 százalékában is tiltott. Angliában, Belgiumban azonban már lehet vásárolni rovaros élelmiszereket. Amerikában és Ázsiában is dübörög már a rovarok élelmiszer-ipari felhasználása. Számos terméket állítanak elő, például energiaszeleteket, snackeket.
Magyarországon tavaly év közepétől engedélyezték haltakarmányozásra a rovareredetű alapanyagokat, de a tenyésztés még nincs szabályozva, labilis a jogi háttér, de lassan szem előtt kell tartani, hogy ugyanúgy kell viszonyulni a rovartenyésztéshez és rovarfeldolgozáshoz, mint a hagyományos vágóállatokéhoz.
Az ókor népei a sáskát ették nyersen, ám gyakran sós vízben főzték, vagy a megszárított és a megőrölt rovarokat lisztbe keverték, s így sütöttek belőle kesernyés ízű (növelt fehérjetartalmú) kenyeret. Egy dombormű tanúsága szerint például a Bibliában is említett Sin-ahhe-eriba királynak, asszíria uralkodójának (Kr.e. 705-681) pálcikákra tűzött – vélhetőleg sült – sáskákat szolgálnak fel egy ünnepen. Ilyeneket ma is láthatunk, különösen Kínában, Thaiföldön
Az engedélyezett (kóser, halaal) sivatagi sáskák tápértéke figyelemreméltó: fehérjetartalmuk magasabb (65%), mint bármilyen marhahúsé, miközben zsírtartalmuk csekély.
Afrikában a nyersen is fogyasztott termeszeket az esős évszak kezdetekor, a rovarok rajzásakor gyűjtik nagy mennyiségben. A Malawi-tó tó környékén élő tanzániai törzsek egy árvaszúnyogot (Chaoboris edulis) gyűjtenek nagy mennyiségben. A szúnyogokat összepréselik, s a napon kiszárítják: ez a kaviárra emlékeztető ízű „kungu”.
A trópusi vidékeken mindenütt számos lárvát gyűjtenek, mint amilyen a pálma zsizsik, amit azon nyomban, frissen el is fogyasztanak. Az ausztrál bennszülöttek kedvence a witjuti, Pápua Új-Guinea őslakosainak csemegéje egy kisméretű szöcske faj, ugyancsak nyersen fogyasztva.
Kínában megszokott a rovarok fogyasztása, összhangban az országra egyébként is jellemző igen egzotikus, s előítélet-mentes alapanyag választékkal. Az házméh-gyilkos óriás darázs közeli rokona, a Vespa sorror, a vadonélő selyemhernyó bábja (Antheraea pernyi), a fényiloncafélék közé tartozó egyik molylepkefaj (Chilo fuscidentalis) lárvája az éttermek kedvelt fogása, túl a piacok lenyűgöző választékán.
A molylepke lárvája (C.fuscidentalis) Thaiföldön is népszerű, akárcsak a darazsak (Vespa sp.), az óriás mézelő méh (Apis dorsata), vagy a Vietnámban is kedvelt vízben élő indiai tutajpoloska (Lethocerus indicus)., emely az egyik legtöbbre becsült, s ma már ritkának számító rovar az éttermekben. Thaiföldön a „nam prik meangda” a thai főzési hagyományoknak megfelelően fokhagyma, hagyma, thai halszósz, lime, chili mellett tutajpoloskából áll. A potroh nedv különösen kellemes ízt ad az így készített fűszernek.
A feldolgozott rovarok más élelmiszerekkel összehasonlítva drágának számítanak. Japánban egyebek mellett rizsszöcske (Oxya yasoensis), darázs (Vespa lewisi), selyemhernyó báb és kifejlett lepke (Bombyx mori), valamint a lepkékkel rokon tegzesek (Trichoptera) lárvái kaphatók konzervben.
A főtt rizzsel kevert főtt darázslárva (hachi-no-ko) volt Hirohito japán császár kedvenc étele. A selyemhernyó kövér bábjának hagymás, fokhagymás, gyömbéres mártásában eltett konzervje Koreában népszerű.
Az egyik molylepke (Gonimbrasia belina) csemegének számító hernyója, a mopane fordul elő konzervben is. Ez a hernyó egyébként Botswana, Zambia, Zimbabwe, Namíbia és Kongó lakosainak körében is ínyencfalat, így érthető, hogy a mopane hernyót ezertonnás nagyságrendben gyűjtik. Fogyasztják frissen elkészítve, konzervben, s szárított formában egyaránt. Gyakran készítenek belőle ragut chilivel, hagymával, paradicsommal. A mopane szárazanyagra vetítve 60% fehérjét, 17% nyerszsírt és 11% ásványi anyagot tartalmaz, ami a kiemelkedő.
A rovarok elkészítése
A rovarokat, akárcsak a rákokat legjobb frissen, s azonnal elkészíteni, mivel meglehetősen hamar élvezhetetlenné válhatnak, szemben az érlelhető húsokkal. Az eddigi példák is alátámasztják, hogy a rovarokat éppannyira változatosan készíthetjük el, akárcsak más nyersanyagokat. Ennek legegyszerűbb módja a sütés. Ez történhet tűzön, de a forró hamuba is dobhatjuk őket, vagy felforrósított köveken, serpenyőben is süthetjük. Emellett főzhetünk, párolhatunk, gőzölhetjük, konfitálhatjuk, de a sous-vide is lehetséges, ahogy levesnek, vagy akár pörköltnek is elkészíthetjük.
Az olajban, zsírban sütés eredménye a ropogós rovar, aminek a fűszerezéséhez – akárcsak egy steaknél – némi só és kevés fűszer, leginkább frissen őrölt feketebors is elegendő. Japánban, a rizsszöcske, vagy a darázs elkésztésének klasszikus módja a szójaszósszal, rizsborral, cukorral főzés. Thaiföld északi részén az erdei hangyákat (Oecophylla smaragdina) nyersen is, és sóval, chilivel bedörzsölve is eszik. A szöcskéket, tücsköket itt is többnyire olajban sütik.
Mexikóban a maguey (agavé) tövében élő egyik feketehangya faj (Liometopum spp.) tojásit gyűjtik és fokhagymásan, hagymásan pirítják.
Az Egyesült Államokban édességek formájában találkozhatunk a nagy lisztbogár (Tenebrio molitor) lárvájával, de garnéla ízű házi tücskökkel (Acheta domesticus) is, ám snack formájában előfordul a lepkelárva is. Nyalókába zárva a hangya sem számít különlegesnek.
Na, Jó étvágyat!
