Esterházy Lujza máig ható üzenetei

hirek.sk 2015. szeptember 25., 12:37
POZSONY. Molnár Imre diplomata, történész, Esterházy-kutató és Surján László, a KDNP tiszteletbeli elnöke mutatta be a pozsonyi közönségnek Esterházy Lujza sorskérdések margójára című könyvet. A Pro Minoritate Alapítvány gondozásában megjelenő kötet Esterházy János nővérének írásait – tanulmányokat, cikkeket, s a közösségi érdekből megfogalmazott nyílt leveleit – tartalmazza, pontos látleletet adva a korról. A gondolatiság, melyet Esterházy Lujza képvisel, írásait máig aktuálissá teszi.

A kötet összeállítóit az vezérelte, hogy felhívják a figyelmet az Esterházy Lujza munkásságában rejlő gondolatgazdagságra, s részben enyhítsék az elmúlt időszak megbocsáthatatlannak tűnő mulasztását. „Ezzel a kötettel tartoztunk Esterházy Lujzának” – fogalmazott Molnár Imre, a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet új igazgatója, a Pro Futuro Hungarica és az Esterházy János Polgári Társulás által szervezett könyvbemutató elején. Molnár Imre a könyvet szerkesztőként jegyzi, közösen Filep Tamás Gusztávval és Szendrei Zsuzsannával.

Esterházy János élete, munkássága már része a közösségi történelmi tudatunknak. Nővéréről, aki mindvégig öccse mellett állt, kevesebbet tud a közvélemény. Az írásaiból nemcsak gondolatvilága, de az a közéleti szerepvállalás is kirajzolódik, mely a harmincas évek elejétől meghatározta mindennapjait, ekkortól kapcsolódott be ugyanis aktívan a magyar kisebbségi közélet szervezésébe. Molnár Imre előadásában Esterházy Lujza portréjának felvázolására vállalkozva rámutatott, Lujzát bármilyen jogtalan meghurcoltatás és igaztalan sérelem is érte élete során, nem vezérlete a bosszú, igazát a megbocsátás szellemével kereste.

Esterházy Lujza soha nem ment férjhez, életét a közösségi szerepvállalás határozta meg. Salkaházi Sárával együtt keresztény ifjúsági szervezetet hoz létre, a szlovákiai magyar katolikus mozgalmakban tevékeny részt vállal, a nőmozgalom egyik meghatározó vezetője lesz, karitatív tevékenysége is ismert, rászorultak megsegítésére gyűjtéseket szervez, mindeközben járja az országot, s figyelme egyre inkább a kisebbségi lét kérdései felé fordul. Ez megjelenik publicisztikájában is. Kidolgoz egy erkölcsi kódexet is, melyben azt vallja, hogy ha mindenki a helyén teszi a dolgát, azáltal létrejöhet egy értékhálózat. Több írásában megjelenik az értelmiség közösségi felelősségének a gondolata, csak úgy, mint az a hite, hogy a magyarságunk vállalása erkölcsi kérdés.

„Esterházy Lujza nem politizált, de rendkívül kritikus hangon írt akár a politikáról, az értelmiségi közönyről, avagy az elhibázott egyházi döntésekről” – mondta Molnár Imre, rámutatva arra is, hogy a két testvér hite, gondolatisága rendkívül hasonló. Ahogy az Esterházy-életmű legalaposabb ismerője fogalmazott, „kettőjük világa ugyanaz, bátor hangú publicistaként Lujza leírja azt, ami János véleménye is, hiszen neki politikusként kötöttebb a mozgástere.” Erre példa Esterházy Lujza rendkívül bátor hangú nyílt levele Sztójay Döme miniszterelnökhöz, a zsidók deportálása ellen, melyben végzetes útnak, a keresztény értékeknek ellentmondónak nevezi a magyar kormány döntését.

Esterházy Lujza 1946-ban, miután megjárja a ligetfalui internáló tábort, és szemtanúja lesz a tömeges kivégzéseknek, francia segédlettel szökve hagyja el Csehszlovákiát, és Párizsban telepedik le. Nehéz körülmények között él, tolmácsként dolgozik, később segélyszervezetek munkatársa lesz, és minden erejével öccse kiszabadításán dolgozik. De a nyugati politikusokhoz címzett leveleiben nemcsak a fivérét ért igazságtalan eljárás ügyében emel szót, követeli a csehszlovákiai magyarságot ért jogfosztó intézkedések leállítását is. Molnár Imre szerint „a magyar közösség iránti elkötelezettségének tanúságtétele az a saját kézírásával lejegyzett személyes hangvételű ima is, melyet hagyatékában találtak meg egy vékony naptárban, s melyben saját életét minden megpróbáltatásával együtt felajánlja a Teremtőnek a felvidéki magyarságért.”

„Egy szentnek szentségével élt” – idézte a történész a párizsi katolikus magyar misszió vezetőjének 1966-ban, Esterházy Lujzát búcsúztató beszédében elhangzott mondatát.

„Nemcsak Esterházy János, de nővére is példaképe lehet a felvidéki magyarságnak, a magyar nemzetnek, rendíthetetlen hitével, a szülőföldhöz való ragaszkodásával, s azzal, ahogy meggyőződéssel vallotta, hogy a szlovákok és magyarok közti konfliktusok nyitottsággal és párbeszéddel megoldhatók. Gondolatai máig érvényesek” – mondta előadása végén Molnár Imre, aki szerint, ahogy fivére is, így ő is megérdemelné, hogy hamvai hazatérjenek szülőföldjére.

Esterházy Lujza gondolatainak máig ható érvényességét hangsúlyozta Surján László is. A KDNP tiszteletbeli elnöke úgy véli, habár az a világ, amiben élt, ma már nincs, hiszen az arisztokrácia letűnt, s a keresztényi hitvallás perifériára került, gondolatai mégis máig érvényesek. Hitte és vallotta, hogy a másik embert erkölcsi és nemzeti érzéseiben megbántani nem lehet, kárhoztatta a passzivitást, és a legtöbb írásában a nemzetet szolgáló értelmiség és politikus felelősségét hangsúlyozta. "Ne legyőzni, hanem meggyőzni akarjunk” – idézte egyik gondolatát Surján László, aki szerint "egyszer talán majd felnövünk ehhez a feladathoz, és megfelelünk Esterházy Lujza kritériumainak."  

A passzivitás a kisebbség halálához vezet, figyelmeztet Esterházy Lujza egy következő írásában, de Surján László ugyanilyen fontos, üzenetértékű gondolatnak tartja a népek közti békéről leírt véleményét is. „Nagyon is a mának szólnak ezek az üzenetek” – mondta a kereszténydemokrata politikus, hozzátéve, hogy az Esterházy család szellemi öröksége olyan hatalmas, hogy még nem jutott el mindenkihez, sokan még nem értik, miben áll ez az örökség.

„Lujza a lélek, a szív, s János a kard, a szó, a tett” – állította a két testvért párhuzamba Surján László, aki szerint szép gesztus lenne, ha jövőre, Lujza halálának 50. évfordulójára ez a könyv megjelenne szlovákul is, mert „segítene abban, hogy az Esterházyakról lemálljanak a tévképzetek. Közép-Európa sorsát jó irányba fordítaná, ha Esterházy Lujza szavait meghallanánk, megértenénk és meg is valósítanánk“ – zárta gondolatait a kereszténydemokrata politikus.

A szlovákok elutasító álláspontja ismert, a történészek jobb esetben agyonhallgatják, rosszabb esetben félre is magyarázzák Esterházy szerepvállalását, a közvélemény pedig tudomást sem vesz róla. Ezért is, a gesztusnál jóval többnek is értékelhető, hogy a könyvbemutatóra elfogadta a meghívást František Mikloško, a szlovák kereszténydemokrácia egykori meghatározó személyisége, a parlament volt elnöke, aki Molnár Imre kérésének eleget téve a szlovák–magyar megbékélésről szóló írás fordítását elolvasva méltatta azt. Mint mondta, a szlovákság máig nem tudja maradéktalanul megélni többes identitását: sem a szlovákságát, sem a közép-európaiságát. Az írás ezért is érintette őt meg, mindenekelőtt Lujza európaisága, kereszténysége. Emlékeiben az Esterházy család úgy él, mint a legjelentősebb család, amely meghatározta és formálta a szlovákiai magyarság életét. Esterházy János élete és mártírhalála ismert, s mellette Lujza kissé árnyékban maradt, pedig Mikloško szerint több figyelmet érdemelne. „A nemzetek közti megbékélésről papírra vetett gondolatai máig aktuálisak, de nem reálisak. Pedig az általa felvázolt párbeszéd útján kellene haladni, ezt kellene célként meghatározni, de ettől még távol vagyunk” – mondta František Mikloško, Esterházy Lujza Sorskérdések margójára címmel megjelent könyv bemutatóján.

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS