Eötvös Loránd, a hegymászó
Az idén emlékezik a tudós világ a legnagyobb magyar fizikusra, báró Eötvös Lorándra, halálának 100. évfordulója alkalmából (1919. április 8.). Szerteágazó munkásságával, tanári és tudományszervezői tevékenységével tanulmányok és újságcikkek százai foglalkoztak az eltelt évtizedekben. Közismert, hogy Nobel-díjra is javasolták az általa tökéletesített torziós ingával végzett méréseiért.
Albert Einstein is elismeréssel szólt arról az eredményéről, amely kísérletileg támasztotta alá az ő általános relativitáselméletét. A díjat ugyan nem kapta meg, de a róla elnevezett inga nagy szolgálatot tett a föld mélyében rejtőző fontos nyersanyagok, elsősorban a földgázlelőhelyek feltárásában. A legjelentősebb magyar egyetem, az ELTE viseli a nevét.
A magyar tudóst a tudományos munkája mellett azonban sok más dolog érdekelte. Ezúttal a hegymászó Eötvöst szeretnénk bemutatni. A 19. század harmadik harmadában három magyar tudós vált európai hírűvé a hegymászás területén. Déchy Mór (1851–1917) geográfus és utazó a Kaukázus feltárásában szerzett érdemeket, Jordán Károly (1871–1959) vegyész, matematikus és barlangkutató pedig a Tátra szerelmese volt. Nevét a Tátrával foglalkozó magyar kiadványokban a Jordán-út, a Jordán-csúcs, a Jordán-rés vagy a Jordán-torony őrzi.
Eötvös Loránd a Dolomitokban tett fiatalabb éveiben gyakori túrákat, ezek számát több mint 500-ra taksálják. Ezek során 110 csúcsot megmászott, közülük mintegy 30-on ő járt első alkalommal. De legalább ugyanennyi azoknak a száma is, ahol másodikként vagy harmadikként fordult meg.
Voltak kedvenc csúcsai is (Croda da Lago, Sorapis, Monte Cristallo stb.), ezeket 15 vagy 20 alkalommal is megmászta. A Dolomitokban van egy hegycsoport, amelyet Cadin-csoportnak neveznek, ezek valamennyi csúcsán járt, sőt a második legmagasabb, 2837 m magas csúcsot később Cima di Eötvösnek nevezték el. A meghódított hegyormok többsége magasabb volt, mint a Kárpátok listavezetője, a Gerlachfalvi-csúcs (2655).
Eötvös maga így vallott erről a szenvedélyéről: „Turista az, aki útra kel azért, mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága közepett álmaiban feltűnik előtte egy olyan szebb világ, melyben zöldebb a fű, kékebb az ég, magasabbak a hegyek, szebbek vagy különösebbek a házak, barátságosabbak az emberek s aki ez álomkép eredetijét fáradságtól vissza nem riadva keresi – keresi, s mert hiszen e földön élünk, talán soha meg nem találja, de azért jókedvét el nem veszti, hiszen örömét éppen ez a keresés teszi.”
A hegymászás és a túrázás szenvedélyével két lányát is megfertőzte, idősebb korában rendszeresen elkísérték édesapjukat egy-egy kiadósabb utazásra. Bizonyos fokig a hegymászás szenvedélyével kapcsolatos Eötvös egy másik szerelme is: a fényképezés. Túrái során remek fotókat készített a hegyormokról, de megörökítette munkatársait és azokat a munkálatokat is, amelyeket az Eötvös-féle torziós ingával végeztek. A tudós fotográfus képeit egybegyűjtő kötet címlapján pedig a lovon ülő Eötvös Loránd látható, aki időskorában a négylábú hátán járt be a 13 km-re levő egyetemre.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/16. számában.
