Emléktáblát kapott Kassán Berzeviczy Vince
A 17. században épült barokk házban lakott Berzeviczy Vince, a kassai színjátszás mecénása, intendánsa. Kolár Péter, a Csemadok kassai választmányának elnöke szerint méltó emléket kell állítani annak, ami az elmúlt évszázadokban történt Kassán, s ennek egyik jelentős fejezete a színjátszás.
„A színjátszásnak az egyik első, szó szerint első embere báró Berzeviczy Vince volt, akinek tulajdonképpen a kassai hivatásos magyar színház megalakítását köszönhetjük. Igaz, hogy már előtte is volt magyar színjátszás, de hogy rendszeresen játsszon a színház, ahhoz nagyon sok minden kellett: először is játéktér, másrészt támogatás, kellettek mecénások és színészek. És mindezeket tulajdonképpen Berzeviczy Vince tudta biztosítani a 19. század harmadik évtizedének elejétől egészen a közepéig” – magyarázta Kolár Péter.
Az egykori magyar színház a mai kassai Állami Színház helyén épült a 18-ik század végén, majd fokozatosan, többszöri átépítéssel nyerte el mai formáját. Ma már csak elvétve, főleg külföldi magyar vendégszínészek szerepelnek a csodálatos épület falai között. Berzeviczy Vince emléktáblájának elkészítését a műemlékvédelmi hivatal, valamint a magyar külügyminisztérium is támogatta. A leleplezésen Czimbalmosné Molnár Éva, a Magyarország kassai főkonzulja is részt vett.
„Magyarország főkonzulátusa minden olyan kezdeményezést támogat, ami a közös történelmi múltunk vagy a magyar múlt megörökítése érdekében történik itt Kassán. Tavaly a Bánk bán ősbemutatójának 180-ik évfordulója volt éppen abban az évben, amikor Kassa Európa Kulturális Fővárosa volt. Sokat gondolkodtunk azon, hogy hogyan tudnánk erről megemlékezni, és Kolár Péter javaslatára döntöttünk úgy, hogy a színház egykori igazgatójának, mecénásának, báró Berzeviczy Vince emlékére egy emléktáblát terveztetünk, illetve megpróbáljuk elhelyezni Kassa főterén” – mondta Czimbalmosné Molnár Éva. „Ez a legnagyobb örömömre, bár kicsit később, egy éves késéssel, de sikerült” – fűzte hozzá.
Berzeviczy Vince 1832-ben az akkori kassai városi tanács felkérésére vállalta el az első magyar színházi társulat megszervezését. 1833-ban azonban megbetegedett, s mivel betegsége ágyhoz kötötte, a Csáky Theodor által indított Játékszíni Tudósításokban cikkek írásával tartotta fenn kapcsolatát a színházzal.
