Elszaporodtak a sakállok Magyarországon

A nádi farkasnak vagy népi nevén toportyánnak is nevezett állat a Sió és a Kapos mentén kialakult ökológiai folyosón terjeszkedik - mondta az MTI-Pressnek Király István, a Tolna Megyei Vadászkamara titkára. - Az Ormánságban két évtizede feltűnt faj egyedei a gemenci erdő Tolna és Bács-Kiskun megyei részén már tíz évvel ezelőtt felbukkantak, jelenleg nagy számban fordulnak elő a Sió-Sárvíz mentén is.

Az állat szaporodási időszaka vadászati szempontból kíméleti idő, de nem védett faj, így szabad vadászni. A vadásztársaságok vadgazdálkodási jelentésekben közlik a kamarával a lelőtt állatok számát: eddig évente Tolnában 20-30 aranysakál elejtését jelentették be. - A viszonylag alacsony számban az is szerepet játszik, hogy a rejtett életmódot folytató, a rókánál óvatosabb természetű ragadozót nem könnyű puskavégre kapni - tette hozzá a szakember.Megfigyelések szerint csapatban vadászik.

- Amikor télen lesen ültem, a saját szememmel láttam, ahogy az őz felkapja a fejét az aranysakál vonítására. Azt az állatot már meghajtotta a ragadozó - tette hozzá a vadász. - Azt mondják, rágcsálókkal táplálkozik. Ha a vadászaton megsebzett őzet, vaddisznót, a vadászok nem találják meg, másnapra elfogyasztják.  Kóczán Csaba úgy számol, hogy egy családnak egy héten egy őzet meg kell ennie, hogy fennmaradjanak, következésképpen évente úgy száz állat lesz a térség "csúcsragadozójának" áldozata. Erre utal, hogy vadászterületükön jócskán megcsappant az őzállomány, bár a veszteségeket nem lehet az aranysakálra rábizonyítani. - Felsőnyék és Fürged térségében korábban évente 70-90 őzet számoltak, most jó, ha van tíz - panaszolta a vadászmester.