Elhunyt az atomóra atyja
Munkája vezetett az atomórák és a mágneses rezonanciás készülékek (MRI) megalkotásához. Módszere egyik gyakorlati alkalmazása a hidrogénmézer volt, amellyel eredetileg a gravitáció időre gyakorolt hatását akarták vizsgálni. A mézeroszcilláció a hidrogénatom két hiperfinom szintje között jön létre gerjesztett sugárzással.
Ez vezetett el a világ legpontosabb időmérője, a cézium atomóra kifejlesztéséhez, amely 300 év alatt mindössze 1 másodpercet késik. 1967 óta a másodpercet úgy definiáljuk, mint az idő, amely alatt a cézium atomja 9 192 631 770-et oszcillál.
Ramsey kutatásai segítették elő a ma már széles körben alkalmazott MRI készülékek feltalálását is.A Harvard Egyetem nyugalmazott professzorának halálát felesége, Ellie Ramsey jelentette be hétfőn.
Atomórának olyan típusú órát nevezünk, melyben atomok rezgésszámát használják fel egy pontos frekvencia előállítására. A frekvenciát számlálóba vezetik, amely másodpercet és abból származtatott nagyobb időegységeket mutat. Atomórákkal már a XX. század elején kísérleteztek, 1949-ben a National Bureau of Standards - amerikai szabványügyi hivatal, NBS - épített egyet, melyben az ammóniagáz részecskéinek rezgését használták fel.
Az első, cézium-133 atommal működő órát 1955-ben Louis Essen építette meg Angliában, a szintén Nemzeti Fizikai Laboratóriumban. Ezek után fogadták el nemzetközi egyetértéssel az atomórák által előállított másodpercet, mint a másodperc meghatározását.
De mi a gyakorlati jelentősége az ilyen pontos időmérésnek? Az ok ugyanaz, mint a fizikai alapkutatásoknál általában: az univerzum kutatása már igényli ezt a pontosságot. A fizikában megkülönböztetik az atomok rezgése alapján mért időt és az égitestek mozgásából származtatott időt. Az atomóra és a csillagóra eddig együtt futott, de nincs garancia arra, hogy ez a jövőben, nagyobb mérési pontossággal is így marad. Ha a kutatók eltérést tapasztalnának e kétféle mérési alapú idő között, az akkora megrázkódtatás volna a fizika időfogalma számára, mint száz évvel ezelőtt a relativitáselmélet. Abban az esetben a fizikai állandók mibenlétét is felül kéne vizsgálni.