2018. július 10., 10:44

Egy polihisztor gróf magyarországi utazásai - 360 éve született Luigi Ferdinando Marsigli

Ki gondolná, hogy a 17. századi Magyarországon a törökök kiűzésén fáradozó, Buda várát is ostromló nemzetközi seregben egy olyan tiszt is harcolt, aki katonai feladatai mellett fontosnak érezte az ország természeti viszonyainak, művelődéstörténeti emlékeinek, növény- és állatvilágának, nemesfémbányáinak a leírását és számba vételét, sőt az adott körülmények között az értékes tárgyak összegyűjtését is.

marsigli-katona.jpg
Médialapozó
Fotó: Wikipedia

Életét és tevékenységét egy könyvbe sűrítve bizonyára hitelesebben leírhatnánk, de most elégedjünk meg egy szerényebb portréval, amely talán érzékeltetheti, milyen sokoldalú, Magyarország iránt erősen elkötelezett férfiúval van dolgunk. 

A családi címer
Fotó:  Wikipedia
A családi címer

 Luigi Ferdinando Marsigli 1658. július 10-én Bolognában látta meg a napvilágot. Ebben a városban működött Itália egyik legrégebbi egyeteme, s bár híre akkoriban már egy kissé megkopott, az a szellemi kisugárzás, amelyet minden valamire való univerzitás áraszt maga körül, nyilván hatással volt az ottani előkelő családok fiaira. A szülők – Carlo Marsigli és Margita Ercolani – grófi famíliákból származtak, és ennek köszönhetően gyermekeik előtt számos remek lehetőség is kínálkozott az érvényesülésre. A hat gyerek közül végül csak a legifjabb, Filippo lett családos ember, a többiek papok, katonák lettek. 

Marsigli, a tudós
Fotó:  Wikipedia
Marsigli, a tudós

 Luigi Bolognában, Padovában, Rómában tanult. Olyan mesterei voltak mint Marcello Malpigi (1628-1694) orvos és anatómus, aki szövettani vizsgálataihoz mikroszkópot használt, vagy Geminiano Montanari (1633-1687) csillagász, aki egyebek között a Holdról rajzolt egy ma is elismerésre érdemes térképet. Róluk később a gombákról írt munkájában meleg szavakkal emlékezett meg. Tanulmányai közben és azokat időnként megszakítva sokat utazgatott Itáliában, ahol a műemlékekkel, a könyvtárakkal és minden féle érdekességgel ismerkedett. Úgy tűnik, ez már a vérében lehetett születése óta, és amikor katonaként sáncokat építtetett, az ostromágyúknak igyekezett kedvező állást kialakítani vagy felderítőutakat tett, szabad idejét a környék viszonyainak a tanulmányozása, az ott élő növények és állatok megfigyelése, az ásványok és a kőzetek számba vétele töltötte ki. Sőt, amikor mások éjszaka nyugovóra tértek, ő akkor az égboltot kémlelte és a bolygók mozgását figyelte. Hogy mikor rajzolta mindeközben a térképeket – mert rengeteget hagyott az utókorra –, arra nehéz lenne válaszolni. 

Egy díszkiadvány metszete
Fotó:  Archívum
Egy díszkiadvány metszete

 A térképészet, ahogy ma mondanánk, a munkaköri leírásának a része volt. Egy hadműveletet, egy várostromot kellő terepismeret nélkül még egy jól kiképzett sereggel sem lehetne végrehajtani. Marsiglit gyakran bízták meg azzal, hogy egy szakértőkből álló csapat élén vegye szemügyre azt a vidéket, ahol majd a sereg manőverezni fog, és többnyire az ő sikeres ténykedésének volt köszönhető, hogy a „törökellenes koalíció” csapatai egyre jobban kiszorították az oszmánokat Magyarország területéről. 

Fő művének belső lapja
Fotó:  Archívum
Fő művének belső lapja

 De még mielőtt erről részletesebben is szólnánk, lássuk, hogyan is lett ő hadmérnök. Hírét vette, hogy Velence követséget indít Sztambulba, az Oszmán Birodalom fővárosába. Apja engedélyével 1679-ben csatlakozott a küldöttséghez és ekkor nyílt alkalma beutazni az ország nyugati részeit, sőt kipuhatolta azt is, mik a törökök gyengeségei. Ennek később sok hasznát látta katonaként. De a törökök életmódját, az ottani tájak érdekességeit is megfigyelte, minderről gondos feljegyzéseket és rajzokat készített. Közel egy évi bolyongás után tért vissza és 1682-ben a bécsi császári udvar szolgálatába állt. 1683-ban, amikor a törökök Bécset ostromolták ő felderítésre ment és csapatával valahol Győr környékén összetűzésbe került velük, majd fogságba esett és Budán kötött ki. (Életét egyébként két bosnyák katonának köszönhette, akikkel később is összehozta a sors, és amikor látta, milyen nyomorúságos körülmények között tengetik az életüket, jelentős pénzösszeget és ezer juhot adományozott nekik, hálája jeléül.) 

Halakról készült metszet
Fotó:  Archívum
Halakról készült metszet

 De a törökök, ahogy a magyar szólás mondja, személyében „törököt fogtak”. Sikerült ugyanis megszöknie és azokat az információkat, amelyeket fogsága idején összeszedett a várról és az ott állomásozó csapatokról jól hasznosította a Buda ellen indított nagyszabású offenzíva során. Ekkor már magas tiszti rangja is volt, sőt tábornokká is kinevezték később. Buda elfoglalásakor (1686-ban) az első dolga az volt, hogy szemrevételezze, mi maradt meg Corvin Mátyás híres, 50 ezer példányra taksált könyvtárából. Nem sok, mindössze 800 kötet, ezek egy része szakadozott volt. 300 darabot Bécsbe küldött, néhányat megtartott magának, majd ezeket Bolognába küldte. Ott már szépen gyűltek a különböző tárgyak és emlékek, sőt az utazások során készült feljegyzések és rajzok is. Később ellenségei bevádolták az udvarnál, hogy harácsol és fosztogat, de a vizsgálatok tisztázták őt a vádak alól. 

A székely rovásírásról készült feljegyzés
Fotó:  Archívum
A székely rovásírásról készült feljegyzés

Buda felszabadítása után folytatódtak a törökellenes hadműveletek, ezekben Marsigli is részt vett és így alkalma nyílt bejárni Magyarország déli határvidékét, később eljutott Erdélybe is. A gróf katonai érdemeit részletesen ecsetelhetnénk, de inkább arról essen szó, hogy a pihenő időben mi mindennel foglalkozott. A Duna folyása mentén térképeket készített, és ha már itt ügyködött, megvizsgálta, milyen halak találhatók a folyóban, ezekről szép rajzokat, metszeteket készített, sőt egy anatómus alaposságával feltárta a belső szerveiket. Gyűjtötte a római kori régiségeket, jegyzeteket írt és iratokat fordított a szerbiai despoták viselt dolgairól egy később megírandó könyv számára. 

Selmecbánya - metszet
Fotó:  Archívum
Selmecbánya - metszet

 Erdélyben járván a birtokába került egy rovásjelekkel teleírt dorong, amelyről kiderült, hogy egy ünnepeket felsoroló naptár. Ez és a rovásjelekről készült jegyzetei később ugyancsak bolognai házában leltek otthonra, ahol egyre csak gyűltek az újabb és újabb szerzemények. Mindeközben persze folyt a török elleni háború a Délvidéken. Marsigli különböző csapattestek között ingázva még diplomáciai feladatoknak is eleget tett.

Akadtak hosszabb kényszerpihenők is. Egyik alkalommal eljutott Zólyom környékére és Selmecbányára is. Itt a nemesfémbányászatot tanulmányozta, több ásványt is leírt, de a legértékesebb az a metszete, amelyen bemutatta a Selmecbánya környéki bányajáratokat és a részletes rajzon még bizonyos műszaki eljárásokat is szemléltetett. Később egy jegyzéket állított össze Gömör és Kis-Hont, valamint Szepes vármegye ásványairól. 

Marsigli egyik munkájának belső oldalai
Fotó:  Archívum
Marsigli egyik munkájának belső oldalai

Mindennek tetejébe még ellenségei intrikáit is ki kellett védeni. Néhány hónapig emiatt nem segíthette közvetlenül a török elleni harcokat, pedig a jeles hadvezérnek, Savoyai Jenőnek elkeltek volna a tanácsai. Tudta ezt Marsigli is, aki végül leveleket küldözgetett a főparancsnoknak és ezekben fontos útmutatásokat adott a folyókon való átkelésekről és a terepviszonyok kihasználásáról.

Hogy el ne felejtsük, mindeközben még publikált is. Hollandiában jelent meg 1700-ban egy „beharangozó könyv” (Danubius Operis Prodromus) a készülő nagy munkájáról, amely negyed századdal később, 1726-ban hat kötetben látott napvilágot Danubius Pannonico-mysicus: observationibus geographycis, astronomicis, hydrographycis, physicis, perlustratus et in sex tomos digestus… (magyarul: A magyarországi és balkáni Duna geográfiai, asztronómiai, hidrográfiai, történelmi és fizikai megfigyelésekkel megvilágítva és hat kötetbe szerkesztve Luigi Ferdinando Marsigli gróf, a párizsi, a londoni és a montpellieri tudós társaságok tagja által) címmel ugyancsak Hollandiában, Hágában. 

Az Ottomán Birodalomról szóló könyvének egyik rajza
Fotó:  Archívum
Az Ottomán Birodalomról szóló könyvének egyik rajza

Ebből csak az első kötet jelent meg magyarul is, ez a Duna magyarországi és szerbiai szakaszának a leírása. Az impozáns mű később, már a szerző halála után franciául is megjelent. Nem akármilyen feladat lehetett a kiadók számára, hiszen kétszáznál is több rézmetszetet kellett beleszerkeszteni, nem is szólva a térképek sokaságáról, amelyeket 1741-ben egy önálló kötetben is kiadtak La Hongrie et la Danube címmel. Ez a 18 darabból álló térképgyűjtemény teljesen önálló alkotás, Marsigli a saját megfigyelései, mérései alapján állította össze, bemutatva a Duna Bécs és Gyurgyevó közti 1400 km hosszú szakaszát. Mellesleg egy Mappa potamographicát is csatolt hozzá, ez a Kárpát-medence vízrajzi viszonyait mutatja be. Ő írta le a Duna és a Tisza közén húzódó nagy árkot, amely Csörszárokként ismert, de javaslatokat is tett a folyószabályozásra és a két nagy folyó – a Duna és a Tisza – közötti csatorna megépítésére. A munka részletes leírástól most eltekintenénk, de szó van benne Magyarország növény- és állatvilágáról, az ásványkincsekről és Selmecbánya mellett az erdélyi ásványlelőhelyeket is számba veszi. 

A Duna magyarországi szakaszának térképe
Fotó:  Archívum
A Duna magyarországi szakaszának térképe

Mivel rokonszenvezett a Rákóczi féle függetlenségi harccal, sőt leveleket is váltott a nagyságos fejedelemmel, elérkezettnek látta az időt, hogy kilépjen a császári szolgálatból és „nyugalomba vonuljon”. Ötvenéves korában, valamikor 1709 táján visszatért szülővárosába, ahol már csak a tudományoknak élt. Kapcsolatba lépett a londoni Royal Societyvel is, amely tagjává választotta, sőt elnökével, Isaac Newtonnal, a híres fizikussal, matematikussal levelezett. Teendője akadt bőven. Azt a sok feljegyzést, amit készített, rendezni kellett; ezekből dolgozatok, könyvek születtek, még több kiadatlanul maradt kézirat, amelyeknek csak egy része jelent meg halála után, a java azonban mindmáig a hagyatékában várja az idők jobbra fordulását. Még huszonéves ifjúként járta be az Oszmán Birodalmat, az erről szóló munkáját – L’Etat militaire de l’empire ottoman (Az Ottomán Birodalom hadi államszervezete) – 1732-ben Hollandiában adták ki. Ebben is megkapó metszetek egész sora található, néhányat illusztrációként felhasználtunk a cikkhez.

Luigi Ferdinando Marsigli sokat tett Magyarország megismeréséért és külföldi megismertetéséért. Sajnos emlékét jobbára néhány dolgozat és időnként megjelenő válogatás tartja életben, szobráról, róla elnevezett utcáról nem tudunk. Végrendeletében szülővárosára hagyta kiterjedt gyűjteményét és munkássága megteremtette egy tudós társaság alapjait is. 72 éves korában, 1730. november 1-jén távozott e földi világból.

marsigli-katona.jpg
+11 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.