Egy elnökgyilkosság, amely felderítetlen maradt
Alighanem a világ egyik legrejtélyesebb merényletét 1963. november 22-én követték el Texas amerikai szövetségi állam fővárosában, Dallasban. Helyi idő szerint 12:30-kor puskalövések végeztek az USA 35. elnökével, John Fitzgerald Kennedyvel.
Jóllehet a gyilkosság sok ezer ember szeme láttára történt, számtalan fényképfelvétel és film is megörökítette a kritikus másodperceket, mindmáig nem tudni pontosan sem azt, hogy hány lövés is dördült, sem azt, hogy milyen irányból érkezett a halált okozó golyó (vagy golyók), és mindmáig vita tárgya az is, hogy valóban egy magányos elkövető, Lee Harvey Oswald (1939-1963) volt az, aki végzett az elnökkel.
Az ügy kivizsgálására a Kennedy halála után alig másfél órával beiktatott új elnök, Lyndon B. Johnson egy bizottságot hozott létre, amelyet vezetőjéről, Earl Warrenről, a Legfelsőbb Bíróság elnökéről Warren-bizottságnak neveztek el. Ez egy terjedelmes jelentésben foglalta össze mindazt, amit a különböző meghallgatások, titkosszolgálati értesülések alapján tíz hónapig tartó vizsgálódása során megtudott, de már menet közben sokan kételyüknek adtak hangot, hogy mennyire helytállóak a bizottság megállapításai és következtetései. A jelentésben három lövésről esik szó, de a szemtanúk szerint hat lövés dördült. Ezek közül három célt tévesztett, illetve úgy csapódott be, hogy egy kődarab egy járókelőt könnyebben megsebesített. Túl sok gyanús körülményt ugyanis nem világítottak meg kellőképpen, voltak olyan párhuzamos események is, amelyeket egyszerűen nem vizsgáltak ki vagy azok szereplőit nem hallgatták meg.
Mások úgy vélték, hogy a maffia állhatott a gyilkosság hátterében és Oswaldnak voltak olyan ismerősei, akik az alvilággal is szoros kapcsolatban álltak. A hivatalos verzió szerint Oswald egy labilis személyiség volt, ennek ellenére meglepő nyugalommal távozott a raktárépületből, ahol dolgozott, szeme sem rebbent, amikor az ötödik emeletre igyekvő nyomozók elrohantak mellette. Hazabaktatott albérleti lakásába, majd ismét kiment az utcára, ahol J. D. Tippit rendőr autójával megállt mellette, majd miután kiszállt a kocsiból Oswald pisztolyával négyszer hasba lőtte. Ezután beült egy moziba, ahol végül a rendőrök rátaláltak és először a rendőrgyilkosság vádjával beszállították, majd az elnök elleni merénylettel is megvádolták. De már a Tippit-gyilkosság sem a hivatalos verzió szerint történhetett, ugyanis szemtanúk szerint még két további férfi is a helyszínen tartózkodott, egyikük valószínűleg Jack Ruby lehetett, egy dallasi éjszakai klub tulajdonosa, aki feltehetően nemcsak Oswaldot ismerte, hanem egy sereg helyi rendőrt is, akik rendszeresen látogatták a sztriptízbárját.
Az ügyben történt még két rejtélyes haláleset. Egy ismert és népszerű újságírónő, Dorothy Kilgallen, aki egy pletykarovat szerkesztője volta a New York Journal-American c. lapnál egyedüliként kapott engedélyt arra, hogy négyszemközt beszélgessen Jack Rubyval, valamint olyan információkat gyűjtsön, amelyeket volt FBI-ügynökök és korábbi főrendőrök mondtak el neki. 1965. november 4-én azt mondta ismerőseinek, hogy öt napon belül napvilágra hozza a teljes ügyet. Ehelyett négy nap múlva egy gyászjelentés tudatta az olvasókkal a napilap címoldalán, hogy munkatársuk, Dorothy Kilgallen elhunyt. A rendőri jelentés szerint túl sok altatót vett be azután, hogy alkoholt fogyasztott, és ez okozta halálát. Sem az otthonában, sem a szerkesztőségben azonban nem találták egyetlen feljegyzését és a készülő cikksorozat egyetlen dokumentumát sem. Jack Rubyt 1964. március 5-én halálra ítélték, de egy texasi fellebbviteli bíróság formai hibát talált az ellene folytatott eljárásban és új tárgyalást rendeltek el, amelynek időpontját 1967 februárjára tűzték ki. Már 1966 decemberének derekán az új tárgyalás helyszínére akarták szállítani, de december 9-én rosszul lett, ezért kórházba szállították, ahol rákot diagnosztizáltak nála. Meg is műtötték, de közben tüdőembóliát kapott és meghalt.
Oliver Stone amerikai rendező 1991-ben JFK – nyitott dosszié címmel filmet forgatott a Kennedy-gyilkosságról, ez adott újabb lökést a rejtélyek kiderítéséhez.
Mint már említettem, az eseményről számtalan fotó és filmfelvétel készült, ezek közül talán a legfontosabb az ún. Zapruder film, amelynek 486 filmkockáját lépésről lépésre kielemezték. Ezt önök is megtekinthetik:
