Egy aszteroida változatos hétköznapjai
A Ryugu változatos geológiai történetére világítanak rá a kisbolygó becsapódási kráterei, amelyekről a Hajabusza-2 japán űrszonda gyűjtött adatokat.
A Kobei Egyetem közlése szerint a kisbolygón keletkezett krátereket a szonda által készített felvételeket elemezve vizsgálták.
A Japán Űrügynökség (JAXA) űrszondája különböző missziókat teljesített, hogy minél több információt szolgáltasson a földközeli Ryuguról. A kutatók remélik, hogy ezek segítenek megérteni a Ryugu kialakulását és történetét.
A kutatók a képadatok segítségével határozták meg a becsapódási kráterek számát és elhelyezkedését. Ilyen kráterek akkor keletkeznek, amikor egy kisebb aszteroida vagy üstökös a kisbolygó felszínének csapódik.
A becsapódási kráterek térbeli eloszlása és száma utal az ütközések gyakoriságára és segít meghatározni a különböző területek korát. Először a Hajabusza-2 felvételeit elemezték.
A szonda különböző típusú kamerákkal rendelkezik, köztük az Optikai Navigációs Kamerával (ONC). Az ONC mintegy 5000 felvételt készített a Ryuguról.
A kutatók 77, egenként legalább 10-20 méter átmérőjű krátert azonosítottak, és feltárták az elhelyezkedésük alkotta mintázatot. A legtöbb kráter az északi félgömbön, a délkör közelében helyezkedik el. Ez a terület a Ryugu legnagyobb, Cendrillon nevű krátere közelében van. Ehhez képest alig néhány kráter alakult ki a nyugati félgömbön. Ebből arra következtetnek a kutatók, hogy az aszteroidának ezen része később alakult ki.
Az elemzés szerint több kráter van a hosszabb szélességi köröknél, mint a rövidebb szélességi köröknél, tehát a Ryugu pólusainál kevesebb a kráter.
A keleti félgömbön lévő egyenlítői gerincet fosszilis szerkezetűnek találták a tudósok. Amikor a Ryuguhoz hasonló aszteroidák nagy sebességgel forognak, megváltozhat az alakjuk. A kutatók úgy vélik, a gerinc a távoli múltban formálódhatott, amikor a Ryugunak csupán 3 órára volt szüksége ahhoz, hogy körbeforduljon. A keleti és a nyugati félteke a kisbolygó történelmének különböző időszakaiban alakult ki. Ennek alapján arra lehet következtetni,hogy legalább két olyan alkalom volt, amikor a Ryugu rotációs sebessége megnőtt.
A Hajabusza-2 az összegyűjtött mintákat tartalmazó kapszulát várhatóan 2020 végén szállítja vissza a Földre. Ezeknek a mintáknak az elemzése további betekintést enged majd a Ryugu történetébe.
