2020. október 28., 08:48

Egy arisztokrata orvos - 150 éve született Batthyány-Strattmann László

2003. március 23-án Szent II. János Pál pápa egy 21 évnyi bizonyítási eljárást lezárva a Vatikánban ünnepélyesen boldoggá avatta Batthyány-Strattmann László herceget. Igazából ez az eljárás már 1944-ben elkezdődött, de a világháború végeztével elakadt és csak 1982-ben kezdődött újra. Aki nem ismeri ennek a kiváló férfiúnak az életét, joggal kérdezheti, hogy mivel is érdemelte ki ezt a rendkívüli megtiszteltetést.

Batthyány dombormű
Fotó: Archívum
Batthyány-Strattmann László domborműve a Semmelweis Egyetemen

A Batthyány család egyike ama kevés magyarországi főúri családnak, amely elsősorban a hazát építő és jobbítani szándékozó tetteivel írta be nevét a történelemkönyvek lapjaira. Mellettük alighanem csak a Széchenyiek és a Rákócziak említhetők ebben az értelemben.

A család az 1520-as évektől birtokolta a ma Ausztriában található Németújvárt és a török hódítás következtében ez a helység lett a család központi uradalma, miután ősi birtokuk török kézre került. A Batthyányak ekkor már nem köznemesek, hanem grófok voltak. Az egyik ág azonban 1764-től a hercegi címet viselhette, mert Batthyány Károly József (1698–1772), aki kitüntette magát a Habsburgok szolgálatában, megkapta a szent birodalmi hercegi rangot. De már ezt megelőzően édesanyja családi nevét is felvehette, ezért ez az ág Batthyány-Strattmannként vált ismertté. A hercegi címet azonban csak a legidősebb fiú örökölhette, s ha ő utód nélkül hunyt el, akkor a család második legidősebb férfitagja kapta meg. Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert így könnyebben érthetővé válik, hogyan lett gróf Batthyány- Lászlóból 1915-ben Batthyány-Strattmann László herceg.

150 éve, 1870. október 28-án Dunakilitiben született, alig néhány kilométerre Pozsonytól. Ez a ma alig 2000 lelket számláló település ugyancsak a család birtoka volt, de a 19. század második felében a csallóközi Felbáron is birtokot vettek és egy kastélyt is építettek, ahol a gyermek László gyakran töltötte a nyarakat testvéreivel. A kastélyt azóta már elbontották, de a Batthyány család legjelesebb 20. századi tagjára, Batthyány-Strattmann Lászlóra a helyi magyar iskola emlékezteti a ma itt élőket, mivel róla kapta a nevét a 2000-es években.

Batthyány fiatalon
Batthyány-Strattmann László fiatal korában

László a kalocsai jezsuita gimnáziumban tanult, de a nyolcadik évfolyamban valami miatt eltanácsolták őt (talán túl önérzetesen reagált az egyik tanár megjegyzésére), ezért az ungvári gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait és ott tette le az érettségit is. Ezután egy meglehetősen kusza időszak következett az életében, mintha nem tudta volna eldönteni, mihez is kezdjen. Beiratkozott a Magyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára, de fél év múlva már huszárönkéntes volt a hadseregben. Ez sem volt az ínyére és 1892-ben idő előtt leszerelt. 1892 őszén végre úgy tűnt, hogy megtalálta a neki való szakterületet: beiratkozott a bécsi egyetem bölcsészettudományi karára, ahol kémiát tanult, de emellett rendszeresen hallgatott filozófiai és csillagászati előadásokat is. Szorgalmas diákként jelesen diplomázott kémiából 1896-ban, majd rádöbbent, hogy őt tulajdonképpen a gyógyítás érdekli, ezért beiratkozott az orvosi karra és 1900-ban orvosi diplomát is szerzett.

Medikusként gondolt először arra, hogy jó volna egy kórházat létrehozni valamelyik családi birtokon. Köpcsényre (ma: Kittsee) esett a választása. A falu ma már Ausztria része, de alig 7 kilométernyire fekszik Pozsonytól és Bécshez is közel van. Abban az időben azonban Magyarországhoz tartozott és Batthyány már 1898-ban rendelőt nyitott a családi kastélyban. Medikusként persze még nem ő vezette azt, hanem egy orvost bízott meg ezzel a feladattal. Amikor megkapta orvosi diplomáját átvette a magánintézet irányítását és elhatározta, hogy egy új épületbe költözteti a kórházat és bővíti az ágyszámot is.

1902 júniusában avatták fel az új intézményt és azonnal jöttek az első betegek is. A legelső történetesen szürkehályogműtétre érkezett, és ez akár jelképesnek is mondható. Batthyány ugyanis később elsősorban a szembetegségek gyógyításával, műtéti kezelésével foglalkozott, noha gyakran vezetett szüléseket vagy végzett ortopédiai sebészi beavatkozásokat is. A szembetegségekkel akkoriban kevesen foglalkoztak az országban, noha a szürkehályog (katarakta) és a zöldhályog (glaukóma) mellett számos fertőző betegség (trachoma) vagy munka közben történt balesetek is szükségessé tették a beavatkozást. Batthyány László kezdettől fogva arra törekedett, hogy a leginkább rászorulókon segítsen, tőlük pénzt sohasem fogadott el, sőt, amikor a beteg gyógyultan távozott még ő adott neki pénzt az utazásra, miután sokan igen nagy távolságot voltak kénytelenek megtenni, hogy eljussanak hozzá.

Ennek a hozzáállásnak igen hamar híre ment, és a doktor urat egyszerűen a szegények orvosaként emlegették. A rendelőben és a kórházban is felesége volt az első számú segítője. Gróf Maria Theresia Coreth zu Coredo und Starkenberggel még medikusként házasodott össze 1898. november 10-én. Ez egy nagyon boldog házasság lett, 12 gyermekük született, közülük tízen megérték a felnőttkort is. A grófnő ugyanolyan természetességgel viszonyult a szegény betegekhez, mint férje és gyakran még éjszaka is felkeresték a rászorulókat vagy a vajúdó nőket.

Batthyány család
Batthyány-Strattmann László családja körében
Batthyány elsősorban gyakorló orvosnak tartotta magát, de állandóan tanulmányozta a legújabb szakirodalmat is. Miután a szemműtétek voltak számára a fizikailag legkevésbé fárasztóak – habár sokszor naponta száznál több beteget kellett ellátnia és olykor akár féltucatnál több sebészi beavatkozást is elvégeznie – 1906-ban szemészorvosi szakvizsgát tett. Birtokainak jelentős bevételeiből sokat költött a kórház fejlesztésére és bővítésére, ő maga fizette a személyzetet, sőt előállt az a furcsa helyzet, hogy az adóhivatalban kiszámolták, mekkora fizetésért dolgozna, ha magának is bért folyósítana és ennek alapján még adóznia is kellett az államnak.
Batthyány-címer
A Batthyány-Strattmann család címere
A betegek persze nemcsak azért keresték fel, mert ingyen kezelte őket, hanem főleg a sikeres gyógyításai miatt. A szakmai körökben is elismeréssel beszéltek Batthyány tevékenységéről. Ő szívesen konzultált a kollégákkal és nem röstellt akár tanácsokat is kérni tőlük. Ugyanakkor egy-egy sikeres, sokszor újszerű műtéti eljárást szívesen megosztott másokkal is. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1917-ben megtisztelte tagságával. Akkor már Batthyány-Strattmann herceg volt. 1914-ben ugyanis örökös nélkül hunyt el egyik távoli unokatestvére, németújvári Batthyány-Strattmann Ödön (1826–1914). Mivel a családban a legidősebb férfi gróf Batthyány László volt, így a szokásjog szerint ő lett a következő – a hetedik – Batthyány-Strattmann herceg és megörökölte a körmendi hitbizományt. A címer Hűséggel és bátorsággal jelmondatát megváltoztatta, jeligéje Hűséggel és könyörületességgel (Fidelitate et charitate) lett. Ekkor költözött át a népes család a körmendi kastélyukba, amelynek egyik szárnyában a herceg szemészeti klinikát rendezett be. Ettől fogva gyakran ingázott Körmend és Köpcsény között, mivel a köpcsényi körorvost katonai szolgálatra hívták be és így a falu orvosának feladatait is Batthyány-Strattmann látta el.
Batthyány kastély Köpcsényben
A Batthyány kastély Köpcsényben

A Nagy háború az Osztrák-Magyar Monarchia vereségével ért véget és az ezeréves magyar állam egyharmadára zsugorodott. A sors fintoraként nemcsak az újonnan létrejött utódállamok – Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia – szakítottak ki jelentős területeket a történelmi Magyarország testéből, hanem még Ausztriának is jutott belőle egy sáv. Így került Ausztriához Köpcsény és még több olyan helység, amelyek Batthyány-birtokok voltak. A herceg úgy döntött, hogy családjával végleg Körmenden telepedik le, a köpcsényi kastélyt és a kórházat pedig az osztrák államnak ajándékozta.

1921-ben egy családi tragédia árnyékolta be a herceg életét: elsőszülött fia, Ödön váratlanul meghalt. Fájdalmát a gyógyításba temette. Mélyen vallásos emberként naponta imádkozott a templomban, és amikor gyógyult betegei hálálkodtak neki, mindig azt mondta:

Az Istennek köszönjék a gyógyulásukat, én csak közreműködtem.”

El kell mondani a hercegről, hogy nagyon jó kézügyessége volt és sok olyan dolog is érdekelte, ami egyáltalán nem függött össze az orvoslással. Berendezett magának egy vegyi laboratóriumot, ahol cipőpasztától kezdve, fogkrémen át, szájvizet és kölnit is készített. Ügyesen fényképezett, különböző tárgyakat aranyozott és ezüstözött, és viaszfigurákat is öntött. A csillagászat is komolyan érdekelte, a köpcsényi kastélyban a távcső mellett egy spektroszkópot is felszerelt. Kiválóan zongorázott és elég jól orgonált is. Feljegyezték, hogy a személyzet óráit is ő javította. Az elsők között vett magának személyautót, de saját gépjárművezető iskolája is volt, a különböző előkelőségek hozzá küldték sofőrjeiket autóvezetést tanulni. Ugyanakkor a növények, a mezei virágok, a kagylók és a lepkék is érdekelték, nagyon soknak tudta a latin nevét is.

Batthyány körmendi szobra
Batthyány-Strattmann László körmendi szobra

A korabeli magyar lapokban időnként részletes beszámolók jelentek meg a Körmenden folyó gyógyító munkáról. Az orvos–herceg híre még a Vatikánba is eljutott. 1923-ban a pápa Batthyány-Strattmann 25. házassági évfordulója alkalmából a beteggyógyítás terén végzett kiváló munkájáért egy érdemrenddel és dicsérő oklevéllel tüntette ki őt. Ezt a pápai nuncius adta át, majd levélben számolt be a főnökének:

A magyarok szentnek tartják Batthyány-Strattmann Lászlót, és én biztosíthatom szentségedet, hogy valóban az is.”

Öt évvel később, 1928-ban a Szentatya az aranysarkantyús rendet adományozta neki és az aranygyapjas rend lovagjává is ütötték.

Batthyány-emléktábla Köpcsényben
Batthyány-Strattmann László emléktáblája Köpcsényben
Valaki összeszámolta, hogy 30 év alatt hány műtét végzett Batthyány-Strattmann László: a végösszeg mintegy 20 ezer. Az I. világháború alatt nemcsak a civil betegeket látta el, hanem köpcsényi és körmendi kórháza a hadsereget is kiszolgálta. A több száz katonát saját költségén kezelte, az államtól nem fogadott el egyetlen fillért sem.

Nemcsak a kortársak, hanem az utána jövők is megpróbálták jellemezni a gyógyító herceget. Volt, aki a magyar Albert Schweitzert látta benne, ami megtisztelő ugyan, de ő nem kívánt Afrikába menni, hiszen a saját

hazájában is nagyon sok rászoruló ember várt a gyógyító kézre és a szenteket is elhalványító jóságra.

Ezek az emberek őszintén szívükbe zárták a herceget és akár az életüket is adták volna érte. Amikor az 1919-es kommün idején Ausztriába és Svájcba menekült családjával, majd a vörösök bukása után ismét visszatért Körmendre, a zongoráján egy papírlapot talált a következő szöveggel:

Miért teccett elmenni? Maga herceg úr a mi jótevőnk. Nem történt volna semmi. Sőt!”

Életének utolsó másfél esztendejét a súlyos betegség árnyékolta be: hólyagrákot diagnosztizáltak nála. A nagy fájdalmakat is némán tűrte. Bécsben halt meg 1931. január 22-én. Földi maradványait Ausztria második legnagyobb sírboltjában, a Batthyány család németújvári kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Batthyány-Strattmann László emlékére 1992-ben díjat alapítottak, tiszteletére Körmenden emlékkápolnát, Szombathelyen templomot avattak. Nevét viseli a körmendi kastélyban lévő múzeum, a körmendi és a köpcsényi kórház, valamint több iskola (a felbári is), 2002-ben posztumusz Magyar Örökség-díjat kapott. Születésének 140. évfordulóján, Bécsben a ferencesek templomában mutatták be az életéről szóló, Pelikán című oratóriumot, a cím a Batthyány család önfeláldozást jelképező címerállatára utal.

Batthyány-Felbár
Felbári emléktáblája
Megosztás
Címkék