Egy alattomos szépség
Lassan megkezdődik a vakáció az iskolákban, a gyerekek családi nyaralásra indulnak, de sok diák különböző táborokban is eltölt egy-két hetet. Nemcsak a tavak, a folyók és a tengerpartok kínálnak kikapcsolódási lehetőséget, hanem a szép tájak, a virágos rétek és a hűvös erdők is.
A kirándulások alkalmával gyönyörködünk a szép látványban, a különböző színes virágokban és valljuk be, gyakran kedvünk támad letépni egy-egy szép virágos növényt, de ha nem szeretnénk elpusztítani, legalább közelről szemügyre venni és megszagolni őket vagy megérinteni a leveleiket.
Nem is gondolunk arra, hogy olykor ez a „kedveskedés” is milyen veszélyekkel járhat. Vannak ugyanis olyan szépen pompázó növények, amelyek puszta érintése is súlyos bőrgyulladást, felhólyagosodást, sőt hosszantartó fekélyeket okozhat. Ezek leveleiben, szárában olyan szerves vegyületek találhatók, amelyek különösen fényérzékennyé teszik a bőrt és a felerősítik a nyári napsugárzás ultraibolya összetevőjének bőrt irritáló hatását.
Az egyik legveszedelmesebb e növények között a kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum), amely – mint a neve is utal rá – a Kaukázus térségéből került Európába még a 19. század első felében. Mint dísznövényt ültették ki az angliai Királyi Botanikus Kertekbe. Ahogy az már nem egyszer megesett, ez a növény is kijutott a szabadba és elindult „európai hódító útjára”. Elsősorban azokból a díszkertekből, ahová tudatosan telepítették őket.
A növény kedvező körülmények között óriási méretűvé fejlődik, olykor elérheti akár az 5-7 méteres magasságot is. Érdekes, hogy őshazájában alig másfél méterre nő meg. (Számos európai nép éppen hatalmas termete alapján az óriás jelzővel illeti. Az angolok giant hogweednek, az olaszok panace gigantenek, a spanyolok perejil gigantenek, a németek Riesen-Bärenklaunak, a csehek bolševník velkolepýnek, a szlovákok boľševník obrovskýnak nevezik.)
Miután felismerték mérgező hatását, a növény termesztésével felhagytak, de addigra már „önállósította magát” és különösen a folyópartok és az utak mentén telepedett meg nagyobb tömegben. Hatalmas termete folytán más növényeknek nem jut elegendő napfény, ezért kivesznek mellőle. Az állatok sem fogyasztják mérgező volta miatt. A legfontosabb hatóanyagai a furanokumarinok, amelyek elsősorban a zellerfélék családjának fajaiban képződnek (vadmurok, vadpasztinák, medvetalp) és fototoxikusak.
A kaukázusi medvetalp évelő növény, sokszor csak a második vagy a harmadik évben hoz akár fél méter átmérőjűre is szétterülő ernyős virágzatot. Beporzását rovarok végzik és rendszerint a folyóvíz vagy az állatok szőrzetében megtapadó magvak révén terjed. Egy-egy növény akár több százezer termést hoz. A magvak rendszerint évekig csíraképesek maradnak, de ami a növényt szinte kiirthatatlanná teszi, azt a mélyre nyúló karógyökereinek köszönheti. A gyomirtók legfeljebb a szárát és a leveleit pusztítják el, ha kivágják egy-másfél hónap alatt regenerálódik. Ajánlatos a gyökér fölé egy nehéz kőlapot helyezni, ennek hatására két év alatt kiveszik.
A kaukázusi medvetalp elsősorban Közép-Európa nyugati és északkeleti régióit (Németország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Kárpátalja) hódította meg. Ajánlatos a növényt nagy ívben kikerülni és főleg nem lenne szabad megérinteni, mert a leveleken és a szárán elhelyezkedő finom szőrtüskék könnyen megtapadnak a bőrön és egy-két napon belül apró hólyagocskák jelennek meg, amelyek feketés-lilás bőrelszíneződést, hegeket, súlyosabb esetekben nehezen gyógyuló fekélyeket hagynak hátra. A méreganyag bekerülve a szembe átmeneti vagy tartós vakságot is okozhat. Akik olyan területen dolgoznak, ahol ez a növény tömegesebben előfordul zárt munkaruhát, védőszemüveget viselnek. Németországban évente 13 millió eurót költenek a növény terjedésének megállítására.
Vannak a kaukázusi medvetalpnak hibridjei vagy rokonai is, ezek között kevésbé veszélyesek is akadnak, mint pl. a közönséges medvetalp. Ennek ellenére, ha kirándulunk a természetbe, legyünk elővigyázatosak, ne „barátkozzunk” közelről a kaukázusi medvetalp egyedeivel, a bőrgyulladás sokszor évekre fényérzékenységet okozhat, ezért már a napra sem lesz olyan egyszerű kimenni. Ha mégis hozzáérünk a növényhez, lehetőleg szappanos vízzel azonnal mossuk le alaposan az érintkezés helyét, így valamelyest csökkenthetők a gyulladás következményei.
