Durván elszállt a dió ára. De miért?
A piacok és a boltok kínálatát látva, sokunknak feltűnhetett, hogy a népszerű csonthéjas termés ára az egekbe szökött.
Durván elszálltak az árak a dió tekintetében, kilogrammjáért 10-13 eurót is elkérhetnek a kereskedők. A karácsony közeledtével pedig megspórolt pénzünket inkább költenénk ajándékokra, mint a horribilis összegért kínált dióra. De mi állhat a hatalmas drágulás mögött?
Egy világszerte pusztító kártevő a felelős mindezért, a dióburok-fúrólégy. A rovar a dió zöld burkába rakja le a petéit, amik kikelésük után a gyümölcs belsejét kezdik el rágni. Ennek következtében a termés feketévé, a héja ráncossá és ragacsossá válik, és idő előtt lehullik a földre.
Akinek nincs diófája, annak szinte luxus otthon zserbót sütni, a bejgli lassan külön ajándék lesz a karácsonyfa alatt, a cukrászdákban emelkedik az Eszterházy-torta ára. A pékségek dolgát sem könnyíti meg senki, honnan vegyék a diós patkóhoz valót úgy, hogy megérje az árát még a késztermék is? Van, aki a diós búrkifli kész töltelékét Ausztriából hozatja, finom, de az is igaz, a diótartalma csak 50-60 százalék - írja a Blikk.
Nagyanyáink idejében a zsák dió a falusi spájz alapkészletének magától értetődő része volt, mivel csak ki kellett menni érte a kertbe.
Régen a hagyományos gazdálkodást végző portákon volt legalább egy diófa, amit az unokáknak ültettek, generációkat táplált, egyre terebélyesedett az évek során, ellátta termésével az egész famíliát. Külön program volt szedni, törni, szétteríteni a padláson, aztán zsákolni, de a pihenés óráit is szívesen töltötték az öreg diófa árnyékában.
