Dubrovnik, a dalmát partok királynője
Vannak helyek vén kontinensünk testén, amelyeket nem szükséges bemutatni az utazónak, hiszen fekvésükkel, történetükkel és fotogén mivoltukkal nyert ügyük van. A Balkán nyugati peremén, az Adriai-tenger mélykék vizei fölött emelkedő Dubrovnik városa szintén ebbe a kategóriába sorolandó.
A balkáni mediterrán kultúrkör prominens szerepelője Dalmácia ezen ékköve, és ezen nem csodálkozom, elég felütni a történelmét. Már fenn a repülőn látni lehet a tengerből kinövő hatalmas kőfalakat és a vörös cseréptetők szabályos rengetegét. Még nem is landolsz, de már eladta magát. Ezen írásom tartalmában nézzünk be hozzá és tegyünk nála egy fülledt nyári kiadós sétát.
Na jó, mi igazából annó szeptemberben vizitáltunk nála, de olyankor még a dalmáciai idillben az ember szinte szétizzadja magát a hőségtől. A montenegrói látogatásunkat letudva, nem siettünk vissza a közép-európai kozmoszba. Dubrovniktól nagyjából húsz percnyire foglaltunk szállást, ahol nem ér el minket az óváros zaja. Amennyiben négykerekű vasparipát bérelsz, ügyelj arra, Dubrovnikban nem vezethetsz be bárhová. A tömegturizmus tort ül a helyiek idegzetén, de annyit kiköveteltek ők is, külföldi jármű nem teheti be lábát a város bizonyos részeibe. Cserébe magas áron letudod parkoltatni garázsokban a kocsit. Párommal mi így cselekedtünk és az óváros közvetlen közelében található, erre kijelölt parkolóban hagytuk a bérelt autónkat.
Én naivan azt gondoltam, hogy azon a hétfőn nem lesz turistáktól ellepve a város. Ahhoz képest Dubrovnik ostrom alatt állt. El lehet képzelni mi van itt hétvégenként. Araszolva, de bejutottunk a városfalrendszer mögé, amely Európa legépebben fennmaradt középkori erődítései közé tartozik. A masszív falak, bástyák és erődök évszázadokon keresztül védelmezték a kikötőt és a kereskedővárost. A falakról sétálva egyszerre tárul fel az óváros labirintusszerű utcahálózata és a végtelen Adria látképe. Ezt mind megcsodálhatod laza negyven euró értékben. Egyébként tessék drágaságra számítani, a horvátok mindenért elkérik a pénzt.
Dubrovnik szívét az óváros jelenti. A fényesre koptatott mészkőburkolatú utcák, a szűk sikátorok és a reneszánsz paloták különleges hangulatot teremtenek. A város főutcája, a Stradun, évszázadok óta a helyi élet központja. Kávéházak, templomok és történelmi épületek sorakoznak egymás mellett, miközben a turisták és a helyiek ugyanazon a kövön sétálnak, amelyet egykoron kereskedők, hajósok és diplomaták tapostak. A Stradun nyugati végén áll az impozáns Pile-kapu, amely évszázadokon át a város legfontosabb bejárata volt. A város egyik legismertebb erődítménye a Minčeta-erőd. A masszív kerek torony Dubrovnik legmagasabb pontjai közé tartozik.
A kikötő közelében található a Szent-Balázs templom. A szakrális alkotás a város védőszentjének állít emléket. A barokk stílusú épület fontos vallási emlék a helyieknek, identitásuknak szerves része. Ugyancsak figyelemre méltó a Dubrovniki Székesegyház. Gazdag műkincsgyűjteményével és elegáns belső tereivel várja a látogatókat.
Napjainkra minden patika itt, a látványra nem lehet panasz. Pedig Dubrovniknak akadtak a történelem folyamán vészkorszakai. Elég megemlíteni a legutóbbit és reméljük a legutolsó megpróbáltatását, ami a 1990-es évek délszláv háborúi során csúcsosodott ki. A várost súlyos támadások érték, és számos történelmi épület megsérült. A helyreállítás azonban példamutató módon zajlott le, így az óváros ismét régi pompájában fogadhatja látogatóit. A megújult épületek nemcsak a múlt emlékeit őrzik, hanem a város lakóinak kitartását is jelképezik.
Dubrovnik nem gyerekbarát hely. Ide az jöjjön, aki szereti a történelmet, a romantikát és a cipőkoptató perceket. A tömegnyomor lehet frusztráló, de akadnak kieső szűk utcácskák, ahol a napfény ereje sem merészkedik be teljes erejével. A pénztárca vastagon legyen telepakolva euróval, vagy akadjon a kéznél bankkártya. A balkáni viszonyokhoz képest irdatlan magasak az árak, de aki már idejön, gondolom nem a nyálát fogja csurgatni.
Dubrovnik az a hely, ahol a Balkán, a Mediterráneum és Közép-Európa történelmi öröksége találkozik. Már ez a megállapítás nagyszerű ajánlólevél lenne számára, de a szépsége a részletekben rejlik. Tessék hát őt meglátogatni!
