Drótszamáron az Ipoly-Garam folyók mentén
A honismeret örök origóként van belőve világlátásunkban. Sokszor szajkózom, világot látni szükséges ahhoz, hogy rendezetten és objektívan össze tudjuk rakni a körülöttünk történő eseményeket, de ha az otthoni része kimarad, akkor nem lesz viszonyítási alap, lőttek az egésznek. Ezért mi is igyekszünk rendszeresen megismerni és fokozatosan bejárni a hon minden szegletét. Az elkövetkezendő sorokban két kerékre pattanunk és az Ipoly-Garam menti álmos falvakat fogjuk felfűzni képzeletbeli térképünkre. A kerék felpumpálva, sisak a fejre, elemózsia és itóka a hátizsákban, indulhat a honismeret
Még tavaly október első felében úgy gondoltuk, az idő - és széljárás alkalmas arra, tegyünk egy príma karikát Párkányból indulva. Hogy is nézett ki a drótszamáron levezényelt körtúra? A sorminta a következőképpen nézett ki: Párkány - Garamkövesd - Bajta - Ipolyszalka - Ipolykiskeszi - Ipolypásztó - Zalaba - Kisgyarmat - Garampáld - Kicsind, innen ismét Garamkövesd, tekerve tovább Helembára és ahol kezdtük ott zárjuk, azaz Párkány. Nos, így fűztük fel magunknak a KulTuristák egyesület és a Kocsmaturista hathatós támogatásával bicajos programunkat.
A banda egyik fele Pestről zakatolt fel Szobig, onnan tekertek Letkésig. Én és utazótársam még a kora reggeli órákban Érsekújvárból levonatoztunk Párkányba. Úgy beszéltük meg, hogy az Ipolyszalka - Letkés határátkelőnél csatlakozik a két brigád. Találkozási pont a híd és az alatta “nemzetközi hajózásra” is alkalmas Ipoly folyó.
Utazótársammal nem bíztuk a véletlenre. Még mielőtt nekiindultunk volna a hosszabb tekerésnek, megálltunk egy fincsi cappuccinora a párkányi oldalon a Duna melletti Komp kávézónál. Szürcsölgetve a fincsi nedűt csodáltuk az Esztergomi Bazilika méltóságteljes pompáját. Koffeinnel és pár elkészült fotóval megtámogatva tekertünk Garamkövesden át a bajtai Római Katolikus Plébániatemplomig. Ott tettünk egy kisebb pihenőt. A határátkelőnél nagyjából délelőtt tízre beszéltük meg a találkozót. Bajától szélsebesen gurultunk le Szalkára.
Az Ipoly anyaországi oldalán a mindig bájos Börzsöny mutatta magát formás idomaival, mondván ideje lenne ismét nála túrázni. A tájházat érintve végül a hídnál bevártuk a pesti különítményt. A pacsizás után északnak eredtünk és tekertünk Ipolypásztóig. Na itt már a szél kezdte szépen megmutatni erejét. Elfeledett vidék álmos falucskái vannak errefelé, még kocsmát sem talál itt emberfia. Csendben mindenki a saját házában pihent, csak páran takarítottak a portájuk körül.
Zalaba felé megkaptuk a szembeszelet, meghintve sunyin elnyúló emelkedővel. Hát dolgoztak a vádlik, megszenvedtem én rendesen, de derekasan helytállva tekertünk be a településre. Itt már a Garam folyó volt közelebb hozzánk. Kisgyarmat, Garampáld, II. világháborús emlékmű tankkal, Kicsind és Garamkövesd - ezeket szépen sorjában felfaltuk kilométerekben.
Garamkövesdre a társaság egy kicsit leharcolva érkezett, de nyivákolásra nem volt idő, mert Helemba még hátravolt. A Nosta kocsmában kikértem a kofola - horalky tuti kettőst és daráltuk is tovább a távot. A Kovácspataki sziklák alatt és a Duna mellett tekerve érkeztünk meg végül Helembára. Úgy gondoltuk a Kék Hal Étterem és Fogadó méltó befejezése lesz közös bicajtúránknak. Az étterem kicsit sznob volt és a pincérek is kimérten viselkedtek, de mi nem burzsujkodni jöttünk, hanem egy kiadósat enni.
A búcsúpacsik után a társaság két részre vált. A pesti kontingens Szob felé, mi pedig Párkány felé nyomtuk le saját távunkat. Lehet valaki ezt reggelire megeszi, de nekünk a bő hetven kilométeres táv vígan elegendő volt arra a napra. Maradjunk így zárszóra annyiban, az alvással abszolút jóban voltunk.
