December 6. - Szent Miklós ünnepe, Mikulás napja
Szent Miklós (Nikolaosz) a keleti egyházak legtiszteltebb szentje, ünnepét nyugaton a 10. század óta tartják. A hagyomány szerint a 3. században született a kis-ázsiai Patarában, gazdag kereskedőcsaládban. Szüleit kiskorában elvesztette, egyik rokona nevelte, s ő ismertette meg a kereszténységgel is. Megtérése után Miklós jótékony célokra szétosztogatta örökségét, a hívők pedig égi jelre megválasztották Müra püspökévé. Diocletianus és Galerius császár keresztényüldözése (303-311) idején börtönbe került, de nem oltották ki életét. 325-ben részt vett a niceai zsinaton. Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, tettei miatt már életében szentnek tartották. 343. december 6-án halt meg püspöki székhelyén, sírja zarándokhellyé vált. Amikor Mürát 1087-ben elfoglalták a szeldzsuk törökök, tetemét tisztelői az itáliai Bariba vitték, ahol bazilikát építettek tiszteletére, és ereklyéit Orbán pápa helyezte el a főoltáron.
Miklós kultusza nem sokkal halála után kezdődött, I. Justinianus császár már a 6. században templomot emelt neki Konstantinápolyban. Csodatettei között tartják számon, hogy vihar idején megmentette egy vízbe esett tengerész életét, ezért ő az utazók, a kereskedők, a zarándokok, a tengerészek és a révkalauzok védőszentje. Amikor városát éhínség sújtotta, és egy gonosz hentes három kisgyermeket megölt, hogy húsukat kimérje, Miklós leleplezte bűnét, a fiúkat is feltámasztotta, ezért a gyermekek és diákok védőszentje is.
A nevéhez fűződő leghíresebb legenda szerint élt Mürában egy szegény ember, aki nem tudta férjhez adni három lányát, mert nem tellett a hozományra. A dolog Miklós fülébe is eljutott, de a püspök túl szerény volt ahhoz, hogy nyíltan segítsen. Az éjszaka leple alatt három erszényt dobott be az apának, a lányok megmenekedtek attól, hogy örömlánynak adják el őket. Miklós e tettéért a hajadonok és az aggszüzek védőszentje, oltalmazója a házasságnak és az anyaságnak. Védőszentje továbbá Oroszországnak, Görögországnak, Szicíliának, Lotaringiának és Apuliának, a zálogházak tulajdonosainak, az illatszerészeknek, a gyógyszerészeknek, a pálinkafőzőknek, Magyarországon Kecskemét városának.
Magyarország valószínűleg közvetlenül Bizáncból vette át tiszteletét, már 1095-ből van adatunk, hogy volt, aki Miklós névre hallgatott -Mikola változatban. Tudjuk, hogy Szent Miklós ereklyéiből Szent István is szerzett. A 16. századból fennmaradt éneke, nevét számos község, templom őrzi jelenleg is.
Szent Miklós ünnepe mintegy a karácsony vigíliája, bevezetése, hagyományai összemosódtak a karácsonyi ünnepkörrel. A Szent Miklós nagylelkűségéhez és kedvességéhez fűződő történetek nyomán alakult ki a Mikulás-kultusz népszokása. A különböző népek kultúrájában szinte mindenütt feltűnik hosszú, prémes, vörös köpenyben járó, deres szakállú, nagycsizmás alakja, személyéhez kapcsolódik a Mikulás-napi ajándékozás szokása.
A Mikulás-nap szokásai
A Mikulás-nap szokásai, bár bizonyos korábbi népi hagyományokat is magukba olvasztottak, valójában a polgárság megjelenésével alakultak ki, s valószínűleg Ausztriából kerültek hozzánk, noha maga a Mikulás szó cseh.
Stájerországban a Mikulás Szent Miklós ünnepének előestéjén - már igen régóta - ajándékot tesz az ablakba tett cipőkbe - persze a jó gyermekekébe. Másutt személyesen tér be a házakba, megajándékozni őket. Néha a Krampusz is vele tart, aki tulajdonképpen a téli napforduló pogány mitológiájának maradványa, az ártó, rossz szellemek megtestesítője.
Weissenbach faluban például ősi hagyomány, hogy minden december 5-én éjjel nagy krampusz-felvonulást rendeznek, ahol a fiatalok mesealakoknak: Vadásznak, Koldusnak, Halálnak, Mikulásnak és persze krampuszoknak öltöznek - álarcot húzva, feketére kormozva testüket, s láncot csörgetve látogatják sorra a település házait. A kereszténység hatására a krampusz az ördöggel azonosult, s napjainkra már igazán megszelidült, gondoljunk csak például a bécsi cukrászdák bájos fekete-piros marcipánsüteményeire, a játéküzletek bumfordi ördögöcskéire.
Bár a Mikulás ünneplése elsősorban a polgárság körében terjedt el, az e napon való ajándékozásnak a magyar parasztság körében is voltak hagyományai. A pogány babonákat, a népi játékokat némileg átmentve, a diákok aprószentek napi püspökválasztásának szokásaival ötvözve alakult ki a hazai ún. Mikulás-járás, főleg a Dunántúlon, Csallóközben és az Ipoly mentén. E rituálé szerint láncos, álarcos, olykor szalmába burkolt Mikulás és a kíséretében lévő ördög ijesztgette az utcán a kisgyermekeket, de a fonóházban a fiatalokat is. A színes, kavargó menet számára a tél örömeit köszöntő felvonulássá változott, a fiatalság találkozásának ünnepi alkalmává.
A Mikulás nevei
Amerikában és Kanadában: Santa Claus.
Angliában: Father Christmas
Brazíliában és Peruban: Papa Noel.
Dániában: Sinter Klaas.
Finnországban: Joulu Pukki.
Franciaországban: Pere Noel.
Hollandiában: Kerstman.
Japánban: Jizo.
Kínában: Shengdan Laoren.
Marokkóban: Black Peter
Németországban: Christindl.
Norvégiában: Julenissen.
Olaszországban: Befana vagy Babbo Natale.
Oroszországban: Gyed Moroz.
Spanyolország: Papa Noel.
Svédországban: Jultomten.
