Csernobil, a jelkép
Vujity Tvrtko ismét nagyot alkotott. Olyan témát hozott be otthonainkba, amelyet valamennyien ismerünk, arról mégis keveset tudunk. Ráadásul az ATV a dokumentumfilm bemutatóját méltó időpontban tűzte műsorára, hiszen Mindenszentek ünnepén fő műsoridőben sugározta.
A népszerű újságíró, televíziós riporter, aki 20 évvel ezelőtt már járt Csernobilban, ezúttal a Túl minden határon című sorozatában a világméretű katasztrófa újabb részleteinek és magyar vonatkozásainak bemutatására vállalkozott.
Bár a tragédia óta 33 esztendő telt már el, még ma sem lehet tudni konkrétan, hány áldozatot követelt.
A legrosszabb forgatókönyv szerint az áldozatok száma akár a 400 ezret is elérheti.
Ráadásul a sugárzási szint állandóan változott. De még a legveszélyesebb pontokon is arról tudósított, hogy az emberek hátrahagyott otthonai kifosztottan állnak mementóként utalva arra, hogy az emberi haszonszerzés képes a józan ész határait is áthágni.
A stáb helyi kísérője, Makszim Polivka az ide látogatókat három csoportba sorolta:
vannak a kalandvágyók, a kutatók és a kíváncsiskodók.
Döbbenetes, hogy az egykor emberek ezreinek halálát követelő katasztrófából hogyan próbálnak az ukránok üzletet, pénzt csinálni!
A veszélyzóna határán egy morbid ajándékbolt áll, amelyben többek között matricákat, pólókat, kucsmákat, trikókat, védőálarcokat meg fagyit árulnak, „atomfagyit”.
Átlépve a veszélyzónát, az emberi kéz nyomai egyre inkább visszaszorulnak, az irányítást átveszi a természet. Buja növényzete szinte eltakarja az ember szeme elől az egykor élő falvak otthonait, épületeit.
Mintha megállt volna az idő.
Azután találkozhatunk olyan idős emberrel, aki nem törődve a veszéllyel, visszatért falujába, ahol most sorstársával mindössze ketten élnek, róluk a szolgálatot teljesítő katonák gondoskodnak.
A10 km-es zónán belül már nincsenek lakosok: Pripjaty, amelynek egykor 50 ezer lakosa volt, ma igazi kísértetváros.
Kihalt sétányán táblácskákon csak az elnéptelenedett települések nevei olvashatóak. Meg áll még itt egy Lenin-szobor, és él mintegy 700 kóbor kutya, akiknek egy Lucas nevű fiatalember a védőangyaluk. Ő eteti, itatja, tartja életben őket. Végül láthatjuk azt a szarkofágot, amelynek mérete 275 méterszer 108 méter, és amelynek építői igazi hősök.
A film látványban az atomhulladék-temető képével zárul, mint kiderül: a helikoptereket, tankokat egyszerűen elásták, ám a többi jármű roncsai ma is a felszínen rozsdásodnak. Mondanunk sem kell: szennyezett motorjaikat ezeknek is ellopták.
Tvrtko filmjének van egy másik szintje is, amely Csernobil magyar vonatkozásit kutatja: hőseit, áldozatait, felelőseit.
Először arról a 13 kamion sorőrről szól, akiket a katasztrófa utáni hazudozás áldozatainak tekinthetünk, hiszen 1986. április 26. után Kijev környéki fuvarra küldték őket, ezzel halálra ítélve valamennyit. Arról a nyírmadai ideggyógyászról, Szőllősy Tiborról, akit 11 társával együtt a térségbe irányítottak segítséget nyújtani, ám csupán ő maradt életben. Végül azokról a magyar likvidátorokról, akiket Ungvárról vagy épp Beregszászról vezényeltek a sugárszennyezett övezetbe.
