Csáktornyai csalogató - KÉPEKKEL
Horvátország északnyugati csücskében, a Dráva és a Mura folyók ölelésében fekszik Csáktornya városa. Hírnevét elsősorban a Zrínyi családhoz kötődő emlékeknek köszönheti, de környéke is rejt kellemes meglepetéseket.
Csáktornya a Muraköz városa, nevét a tatárjárás utáni első várat építtető Csák Demeterről kapta. A településnek több gazdája volt; 1546-ban a Zrínyi család birtoka lett. Felvirágoztatták, s várát megerősítették: „(…)ötszög alakú, kőépületes erős vár ez, mely a királyok vágyódásának tárgya (…) Összes utcái sakktábla alakú széles utak; kétezer boltja van s negyven templomot számláltam meg benne; vásárterei nagyon tágasak és tiszták” – írja talán kissé túlzó módon Evlia Cselebi híres török utazó Magyarországi utazásaiban (1660– 1664).
Az országos magy. kir. statisztikai hivatal – így, kisbetűvel írták – 1892-ben kiadott Helységnévtára szerint 1890-ben Csáktornya lakossága 4046 fő volt, ebből 1171-en vallották magukat magyarnak, 2232-en horvátnak, 544-en németnek. Érdekes, hogy ehhez a létszámhoz mindössze 410 házat tartottak számon. A városnak a vele egybeépült településekkel együtt manapság mintegy 30 ezer lakosa van. Annak idején a legtöbben, 86%-ban római katolikusnak vallották magukat, az izraelita vallásúak 13%-ot tettek ki, s érdekesség: volt 1 fő unitárius is. Magyar szót sétáink során már nem hallottunk, az antikváriumban magyar nyelvű könyv után érdeklődve csodálkozó, nemleges választ kaptunk.
A Zrínyiek neve a szlavóniai Zerin várából származik, amit királyi adományként a 14. században kaptak. Ettől kezdve különféle méltóságokat viseltek. A családból kiemelkedik a török ellen küzdő, s Szigetvárt védő IV. Zrínyi Miklós, s a dédunoka hadvezér és költő VII. Zrínyi Miklós gróf. Mi, s a horvátok is sajátunkként tiszteljük őket.
A szigetvári hős várkapitány 1566-ban 2500 főnyi sereggel védekezett Nagy Szulejmán 80 ezer katonája ellen. Zrínyi kirohanása, hősi halála közismert. Bár vesztettek, mégis erkölcsi győzelmet arattak a túlerő felett. Beteljesült hitvallása, amit Nádasdyné Kanizsai Orsolyának írt levelében fogalmazott meg: „Úgy határoztunk, hogy a hatalmas Isten nevében mindenképpen e várba zárkózunk be, merthogy mindenek előtt a jóságos Istennek, azután ő szent császári és királyi felségének, valamint a kereszténységnek, s ennek az édes, pusztulásba taszított hazának hűségesen, állhatatosan és derűs arccal szolgáljunk vérünk hullásával, s ha a sors úgy hozná, akár a saját fejünk veszélyeztetésével is”. (Magyarország hadtörténete l.). Az ostromló sereget vezető idős Nagy Szulejmán 460 éve hunyt el Szigetvár falainál, betegen. Ezután szakadt három részre Magyarország.
Mikszáth Kálmán Új Zrínyiász című könyvében feltámasztja a szigetvári hőst a 19. századba, s ütközteti a 16. századi szokásokkal. Bennem óhatatlanul felmerül a kérdés: mennyiben lehet történelmünk jelentős személyiségeiből – bármilyen jó cél érdekében is – megmosolyogni való figurát faragni?
Magasan felette állt elődeinek
A dédunoka Zrínyi Miklós sokoldalú egyéniség volt: hadvezér, költő, író, politikus. Tehetséges főúrként, horvát bánként, hadvezérként kora ifjúságától – 1620-ban született – bekapcsolódott a török elleni küzdelmekbe. Családi fészkét, a várat a 17. században élt Tollius holland professzor múzeumként írta le. 1664-ben Londonban kiadták Zrínyi dicsőítő életrajzát, mivel a török elleni egyesült hadak vezéreként számítottak rá.
1636-ban kilenc hónapig gyámjának, Pázmány Péternek köszönhetően Olaszországot járta, szívta magába a művészeteket, ami megalapozta költői világát. Nemcsak kardját, de pennáját is forgatta. A török elleni hősi ellenállásra buzdítva megírta a Szigeti veszedelem című nagyeposzt dédapja hőstettéről. Tette ezt magyar irodalmi előzmények nélkül. Arany János úgy fogalmazott: „hatalmas ugrással az epopoeia csúcsára szökik”. Szerb Antal véleménye a Magyar irodalomtörténetében: Zrínyi nyelvéből hiányzik a „kifejezés bája”. Ugyanakkor szerinte: „Az igazi művész a kompozíción ismerszik meg, és éppen ebben a tömörségben, az érződő, célra törekvő akaratban, a stílus férfierényeiben Zrínyi magasan felette áll nemcsak elődeinek és kortársainak, hanem a későbbi epikusoknak is, egészen Arany Jánosig.” Az 1651-ben megjelent műben Zrínyi így fohászkodik: „Adj pennámnak erőt, ugy írhassak, mint volt, / Arról, ki fiadnak szent nevéjért bátran holt…” (Megjegyzendő, hogy 1584-ben, Velencében Szigetvár ostromáról egy horvát nyelvű költemény is megjelent, s testvére horvátra fordította a Szigeti veszedelmet.)
A szerző más műveivel is beírta nevét a magyar irodalom történetébe. Írt hadtudományi, politikai munkákat (Tábori kis tracta, Vitéz hadnagy, Az török áfium ellen való orvosság), s a Habsburgok török ellenes politikájának hiányosságait látva a Mátyás király életéről való elmélkedéseket, mint tanmeséket. Ebben erkölcsi nagyságát mutatja meg: „Nehéz ugyan ez a hivatal nekem, de ha az Isten, s a hazámhoz való szeretetem reám tette, íme kiáltok, íme üvöltök: hallj meg engem élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tűz!” Nem feledkezhetünk el az Európa közvéleményét, uralkodóit felrázni akaró leveleiről sem.
Számomra ismeretlen volt lírai, szerelmes költészete. Első felesége fiatalon elhunyt, második feleségét költeményeiben Violának nevezi. Egy részlet a 71 versszakos Idillium I. című versből: „Oh te szép Viola, te két szemed mely szép, / Annyira kegyetlen hozzám, mint márvány kép”
(7. versszak).
Sajnos, nem lehet tudni, a vár mely részén volt a könyvtár. A több nyelven beszélő gróf könyvgyűjteménye – a Bibliotheca Zriniana – ma Zágrábban található, nagy műveltségre, széles látókörre vall. A több száz kötetben bejegyzések jelzik, hogy olvasta a könyveket. Ex librisein jelmondata kezdetben: „Nemo me impune lacesset” (Senki engem büntetlenül ne bántson) volt, később: „Sors bona, nihil aliud” (Jó szerencse, semmi más).
Pikac és popevka
Testvére, Zrínyi Péter kivégzésével kihalt a család férfi ága, női ágon az ő lánya, Ilona vitte tovább a család becsületét. A régi várépületben a Muraköz népi kincseit mutatják be: az aranymosás, kerámiakészítés, szövés, hangszerek, gyerekjátékok készítésének mesterségét. Három speciális dolgot emelnék ki: a húsvéti fekete tojásokat, a karneváli szalmafigurát, a pikacot, s az UNESCO Kulturális Örökség listájára felvett muraközi popevkát, ami archaikus pentaton népdal. Az évszázadokon át börtönként szolgáló épületrészben vártörténeti bemutatót láthattunk.
Az újabb várépület múzeumában találkozhatunk Bezerédi Lajos munkáival, aki magyar származású horvát szobrász. A nagyobb teret itt a Zrínyieknek szentelt rész foglalja el, kevés tárgyi emlékkel, inkább részletes tablókkal mutatják be a korszakot.
A földszinti boltívek alatt kialakított kávézó folyosóját mellszobrok díszítik. Kik lehetnek ők? – kérdeztem magamban. Közelebb menvén mindegyikük alatt olvashattam az egykor kőbe vésett magyar nemesi családneveket: Nadányi, Palásthy, Illésházy, Héderváry, Lippay, Izdenczy, és Zrínyi Péter, valamint Mátyás király. Az udvaron található az 1728-ban a kuršeneci erdőben Zrínyi Miklós halálának tiszteletére állított obeliszk, ő 1664-ben vadász balesetben vesztette életét. Többen felvetették a kérdést, hogy a Habsburgoknak kellemetlenné váló gazdag főúr netán politikai gyilkosság áldozata lett-e?
A Zrínyiekhez kapcsolódó történelmi események magyar festőművészek fantáziáját is megmozgatták. Székely Bertalan megfestette a Zrínyi kirohanása című képét. Emlékszem, gyerekkorom meghatározó szomorú élménye volt – a történelmi hátteret még nem ismerve – Madarász Viktor Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben című festményének albumban való nézegetése.
Zrínyi Miklós öccse, Péter, s annak sógora Frangepán Ferenc Kristóf a vasvári békét elítélő főurak Habsburgok elleni összeesküvését szervezte, önkéntes Bécsbe vezető útjuk fővesztéssel zárult. A vár udvarán szoborcsoport állít emléket a felségétől, Frangepán Katalintól búcsúzó főúrnak és sógorának. Kodály Zoltán a Zrínyi szózata című zeneművében a költőnek állít emléket, a kórusmű szövegét írásaiból válogatta. A Zrínyiek emlékezete Budapesten is megtalálható, például Ferenc József ajándékaként a Zrínyi-szobor a Kodály köröndön, s egy mellszobor a Vígszínház előtt.
Manapság a várárkok helyén nagy, ősfás park terül el, s több alkotás vonja magára a figyelmet: a dédapa szobra, a háborúkban elesettek emlékművei, Habsburg Ottó látogatásának emléke, Szent Jeromos szobra. A Szent születésének (Kr. u. 347) helyét Csáktornya környékére teszik. Volt pap, remete, pápai titkár, Betlehemben kolostorok alapítója. Pápai megbízatásként elvitathatatlan érdeme, hogy a különböző bibliafordításokat egységesítette, eredeti nyelvből fordította latinra. A szentírási szövegek magyarázatával, kiterjedt levelezésével, kéziratok másoltatásával telt hosszú élete, aminek eredménye, hogy a négy nagy nyugati egyházatya között tartják számon. Csáktornyán tiszteletére a pálosok templomot emeltek, ami búcsújáróhely volt.
A 20. század elején állított Zrínyi-emlékoszlop tetején sasmadár áll, karmaiban a költő és hadvezér attribútumaival, elején Zrínyi-dombormű látható. Átadáskor a „Ne bántsd a magyart!” szöveg is olvasható volt rajta. Ma horvát nyelvű felirat található: „Zrínyi Miklós horvát bán és költő”.
Egészen meglepő tapasztalatom – a magyarországi zárt templomajtókkal ellentétben –, hogy a Ferencesek terén álló Szent Miklós-templom kapuja egész nap tárva-nyitva állt. Előtte gyerekek rollereztek, kerékpároztak, néha be-bekukkantva. A bejárat két oldalát Szent István és Szent László szobrai őrzik. A belsőben az egyik mellékoltárnál érdekes jelenetre bukkantam: a nagyméretű festményen magyar ruhába öltözött főurak hódoltak Szent Ferenc előtt. A templommal egybeépült ferences kolostorépület bejárata fölött az alapító Zrínyi család címere látható: vörös mezőben két fekete sasszárny, valamint egy kőből épített vár, pártázattal és tornyokkal, s egy-egy csillaggal.
A család egykori sírboltjához, s a pálos kolostor romjaihoz is elzarándokoltunk.
A bekerített területre nem tudtunk bejutni. A vele szemben álló modern, élénk színre festett Szent Ilona-templom előtt markáns vonásokkal alkotott Zrínyi Miklós bronz mellszobor tekint a távolba, mint horvát bán és hadvezér. A síremlékekből egy töredezett márványlap dombormű látható a Vármúzeumban.
A város egykori nagyságára a főutca épületei is emlékeztetnek. Kiemelkedik közülük az egykori kaszinó szecessziós épülete. Láttam azt az épületet is, amelybe annak idején a Lendván született – s talán méltatlanul elfelejtett – Pataky Kálmán operaénekesünk járt iskolába. A városmag parkos, főutcás részén csúnya panelházak uralják a terepet, de GPS-ünk bevezetett bennünket egy szerethető, kertes városrészbe is.
Ha már a Muraközben jártunk, kíváncsiak voltunk a névadó Mura folyóra. Kellemes kirándulást ígért egy tanösvény a folyó partján. Nem csalódtunk, a mintegy öt kilométer hosszú sétány részben a sebes folyású víz, részben a holtág mentén vezetett, miközben a kompkikötőt, a vízimalmot és a változatos növényvilágot is megcsodálhattunk. Az etnikainak hirdetett kiállítás csalódás volt, de finom kávét kortyolgatva, a malom forgó kerekét nézve ezt feledhettük. Kevés emberrel találkoztunk, egy horgászó horvát úrral beszélgettem németül. Münchenben, az autógyárban dolgozott évtizedekig, itt vett lakást a megtakarított pénzéből, s orvosi kezelésekre Németországba utazik vissza. A Murához vezető út mentén, falvakon átkanyarogva csodálkozva vehettem észre, hogy alacsonyak a kerítések, nyitott kapuk jelzik a biztonságot.
Csáktornya vidékét nem sokan látogatják, ezt a turista iroda felkészületlenségében is tapasztalhattuk. Történelmi múltja, természeti környezete okán azonban érdemes felkeresni!
Megjelent a Magyar7 2026/45. számában.
