Christoph Waltz kétszeres Oscar-díjas osztrák színész 70 éves

Családjában szinte mindenki életét a színház határozta meg: nagyanyja a bécsi Burgtheater neves színésze volt, nagyapja Freudtól tanult pszichológiát, osztrák anyja jelmeztervező, apja német díszletépítő volt. Érdekesség, hogy Oscar-díja után osztrák színészként ünnepelték világszerte, ő maga is osztráknak tartja magát, de valójában akkor még német állampolgár volt: az osztrák állampolgárságot csak ekkor, gyorsított eljárásban szavazta meg neki a bécsi kormány. 

Az angolul és franciául is folyékonyan beszélő színész operaénekesnek készült, majd a hetvenes évek végén egy időre New Yorkba költözött, ahol Lee Strasberg színművészeti iskolájában képezte magát. 

A világot jelentő deszkákra először szülővárosában, Bécsben lépett, ezután szerepelt a zürichi Schauspielhausban, a bécsi Burgtheaterben, a Salzburgi Fesztiválon, évtizedeket töltött Bécs, London és Németország színpadain. A szerepek, főleg a kedvencének számító Shakespeare-alakok nem hullottak az ölébe, Londonban kezdetben akcentusa miatt sem boldogult könnyen. A színház mellett elvállalt egy-egy televíziós filmszerepet, főként sorozatokban. 

A kamera elé először 1981-ben állt, de tíz év alatt csak öt filmet forgatott, az angol nyelvű filmek világába nem sikerült betörnie, több kudarcban volt része, mint elismerésben.

 A sors végül összehozta a Quentin Tarantinóval, aki 2009-ben szerepet ajánlott neki a Becstelen brigantyk című alkotásában. Nem sok reményt fűzött a meghallgatásokhoz, jóllehet Tarantino rögtön biztos volt abban, hogy a velejéig gonosz, könyörtelen és gátlástalan zsidóüldöző Hans Landa SS-ezredes figuráját csak ő játszhatja el. Az osztrák színészt első amerikai filmje sztárrá tette: a háborús kalandfilmben nyújtott alakításáért 27 kitüntetést zsebelt be, átvehette a Golden Globe- és a BAFTA-díjat, végül az Oscar-díjat is. Ajtaján ezután sorra kopogtattak a producerek. A Vizet az elefántnak forgatásán Reese Witherspoon partnereként dolgozott, Az öldöklés istene című, Roman Polanski jegyezte fekete komédiában Jodie Foster és Kate Winslet partnere volt, A három testőrben az intrikus Richelieu bíborost játszotta. Tarantino 2012-ben ismét megkereste, és a Django elszabadul című westernjében ajánlott neki szerepet. 

A német származású, fogorvosból lett fejvadász, King Schultz megszemélyesítéséért ismét megkapta az Oscar- és Golden Globe-díjat, ezúttal is a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. 

2013-ban a Terry Gilliam rendezte A zéró elmélet című sci-fiben, a következő évben a Tim Burton által rendezett, Nagy szemek című drámában alakított főszerepet. A 2015-ben bemutatott a Spectre - A Fantom visszatér című James Bond-film főgonoszaként ármánykodott Daniel Craig ellen, Ernst Stavro Blofeld karakterét legutóbb 2021-ben a 007 Nincs idő meghalni részben öltötte magára. 2017-ben a Matt Damon főszereplésével készült Kicsinyítésben, majd a Tulipánláz című kosztümös drámában Alicia Vikander oldalán tűnt fel. 2019-ben a Robert Rodriguez rendezte Alita: A harc angyalában Dr. Dyson Ido, a címszereplőt segítő tudós szerepét játszotta. Ugyanebben az évben rendezőként is debütált, a Georgetown című krimiben Vanessa Redgrave és Annette Bening voltak partnerei. Woody Allen romantikus-komédiájában, a Rifkin fesztiváljában (2020) a Halál alakját formálta meg, majd Wes Anderson sztárparádés filmjében, az A Francia Kiadásban (2021) Paul Duval műkritikust alakította. 2024-ben Lucy Liu mellett játszott főszerepet az Öreg róka című akcióvígjátékban, a következő évben feltűnt Luc Besson Drakulájában és Guillermo del Toro Frankesteinjében. Az utóbbi időben sorozatokban is szívesen szerepel, A tanácsadó című nyolcrészes fekete komédia címszerepe után A legveszélyesebb játszmában szerepelt, de feltűnt pár epizód erejéig a nagysikerű Gyilkos a házban című sorozatban is. 

A filmek mellett nem szakadt el teljesen az opera világától sem, 2013-ban ő rendezte Richard Strauss A rózsalovag című operáját a belgiumi Opera Ballet Vlaanderen számára, szintén itt mutatták be négy évvel később Verdi: Fastaff rendezését. 

2020-ban pedig Beethoven Fidelio című operáját mutatta volna be a Theater an der Wien színpadán, azonban a Covid-járvány miatt filmváltozatként rögzítették a produkciót. A színész - aki 2020 óta amerikai állampolgár is - számtalan elismerés birtokosa, 2014-ben csillagot kapott a hollywoodi Hírességek Sétányán, 2015-ben az Európai Filmakadémia az Európai hozzájárulás a világ filmművészetéhez elnevezésű díjat ítélte oda neki, megkapta a Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb alakítás és az amerikai színészcég díját is. Waltz kétszer nősült, első felesége egy amerikai pszichiáter volt, a házasságból három gyermeke született, közülük Leon nevű fia rabbi lett Izraelben. Második felesége egy német jelmeztervező, tőle egy lánya született.