2019. május 28., 09:57

„Szlovák kurucoknak” avatott emléktáblát a Matica slovenská

Április 30-án „szlovák kurucok” emlékére avatott emléktáblát a Matica slovenská az Eperjesi kerületben található Alsókomaróc (Komárany) községében.

kom2.jpg
Médialapozó
Fotó: Radi Anita

Az ominózus emléktábla az 1831-ben kitört ún. zempléni koleralázadásnak (parasztfelkelésnek) állít emléket, amelyet a szlovák történelmi terminológia kelet-szlovákiai parasztfelkelésnek (východoslovenské roľnícké povstanie) nevez. A Matica slovenská azonban az eseményt merőben más formában ismerteti, mint ahogy azt a kutatók és történészek értelmezik.

Bizarr emléktábla

Az 1831-ben lezajlott parasztfelkelés emléktáblájának projektjét a Matica slovenská elnöke, Marián Gešper karolta fel. A táblán a következő kétes szöveg olvasható:

A szlovák kuruc lázadók emlékére, akik 1831 nyarán Alsókomaróc községében is fellázadtak a magyar feudális rendszer ellen!

A kelet-szlovákiai parasztfelkelés a legnagyobb feudális rendszer elleni fellépések közé tartozott, és jelentősen hozzájárul a jobbágyság eltörléséhez, és ezzel a mi életeinkre is kihatással volt” (Matica slovenská és Alsókomaróc községe, 2019)”

Magyarellenes lázadás?

Az emléktábla ünnepélyes leleplezésénél a Matica slovenská elnöke kiemelte „az akkori magyar nemesség ellen irányuló szlovák parasztfelkelés jelentőségét azon időszakokban, amikor a magyar arisztokrácia Kelet-Szlovákia szinte teljes egészét gazdasági uralom alatt tartotta”.

A Matica slovenská tehát nemzetiségi (szlovák-magyar) ellentétek kiéleződéseként értelmezi a koleralázadást. Sőt, Gešper még ennél is tovább megy. Véleménye szerint a „parasztfelkelés a Jozef Miloslav Hurban által vezetett lázadás, és az 1848-49-es szlovák hadjáratok előfutárának tekinthető” (sic!).

A Matica slovenská továbbá azt írja, hogy az 1831-ben lezajlott kelet-szlovákiai parasztfelkelés nagy morális jelentőséggel bírt a szlovákok számára. „Habár a felkelésben résztvevő szlovák földművesek jelentős része életét vesztette a lázadások során, mivel az akkori magyar hatalom nem tanúsított megbocsátást feléjük, a jövő generációi felé azonban egyértelmű üzenetet küldtek, mégpedig hogy ne féljenek a jogaikért harcolni” – olvasható a Matica honlapján.

Szlovák kurucok?

A tábla legbizarabb része a magyarok ellen fellázadó „szlovák kurucok” szóösszetétel. Ami azért is érdekes, mert a szlovák történetírás merőben elhatárolódik Rákóczi Ferenc szabadságharcától (a szlovák történelemtankönyvekben szinte semmi figyelmet sem szentelnek ennek az eseménynek, holott Rákóczi Ferenc nem csak hogy a Felvidéken született, de itt is van eltemetve – Kassán).

A „kuruc” szó valós jelentése „osztrákellenes, Bécs ellen lázadó magyar”. Így hát kérdéses, a Matica slovenská milyen alapon kapcsolja a kurucokat a fellázadt szláv jobbágyokhoz? A valódi kurucok, Thököly Imre, majd Rákóczi Ferenc követői az osztrákok, Bécs hatalma ellen lázadtak és magyarok voltak.

Antiszemita jellegű szlovák emléktábla

Mindeközben a zempléni parasztfelkelés (koleralázadás) konkrét indítékát nem a nemzeti ellentétek, hanem a „méregétetőkkel” való leszámolás jelentette (erről lásd lejjebb).

Történelmi kutatások bizonyítják, hogy a lázadás elsősorban nem a magyarság, hanem a gazdagok, a földesurak és a Habsburg (osztrák) államhatalom (Bécs) ellen irányult. A magyarellenes jelleget az is cáfolja, hogy nagy számú gazdag zsidó kereskedőt is megöltek a szláv parasztok. A Matica slovenská így valójában egy antiszemita jellegű emléktáblát avatott fel.

Fotó:  Matica slovenská

Végezetül, gyakran elhangzik szlovák oldalról, hogy a jó magyar-szlovák viszonyok ápolásáért hagyjon már fel végre a magyarság a múlttal, és foglalkozzon a jövővel. A kérdés már csak az, ők vajon ezt miért nem teszik? Az újabb és újabb abszurd történelmi hipotézisek legitimizálása szobrok és más emlékművek formájában ugyanis az egyik fő profilja a Matica slovenská nevezetű intézménynek.

Miről szólt a zempléni koleralázadás a valóságban?

Kolerafelkelésnek (vagy koleralázadásnak) nevezik azt a parasztfelkelést, amely 1831 nyarán robbant ki Magyarország északkeleti részén. A tomboló kolerajárvány hatására a gabonabehozatal elmaradása miatt éhínség fenyegetett, nem térhettek haza a távollévők, leállt a közlekedés, és megbénult a kereskedelem.

Ennek hatására zavargások törtek ki elsőként Budán és Pesten 1831 júliusában. A hónap végén a felkelés elterjedt Sáros, Zemplén, Szepes, illetve Gömör és Kis-Hont, valamint Abaúj vármegye szegényparasztsága körében is.

A járvány megfékezésére irányuló kútfertőtlenítés, és a bizmutpor gyógyszerként való felhasználása eredménytelennek bizonyult, és több mérgezéses halálesetet eredményezett. Ez pedig annak az elképzelésnek az elterjedéséhez vezettek, hogy a kormányzat és a földesurak valójában nem védelmezni akarják a parasztságot, hanem nagyszabású mérgezési hadműveletet indítottak ellenük. A felkelés 1831 júliusának utolsó napjaiban robbant ki Zemplén megye sátoraljaújhelyi járásának falvaiban. A konkrét indítékot a „méregétetőkkel” való leszámolás jelentette.

A szegény és elmaradott, zömmel szlovákok és ruszinok lakta vidéken a lázadó parasztok valóságos hadjáratokat vezettek a kastélyok és a kúriák ellen. A kezük közé került nemes urakat, ispánokat és papokat megölték. Végül a katonaság leverte a mozgalmat. Bár a felkelők jórészt a nem magyarok közül kerültek ki, a történelmi kutatások szerint a lázadásban nem volt különösebb szerepe a nemzetiségi ellentéteknek. 

kom2.jpg
+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!