Barokk és historizáló stílusjegyek a Festeticsek otthonából
A végtelen anyaországi klasszikusaink sokadik része következik. Zala vármegye az a hely, amely még éppen lőtávolon belül van, azaz ha korán kelsz és tempósan vágtatsz a négykerekű vasparipával, akkor oda-vissza megcsinálhatod egy napon belül a távot, persze mindezt úgy, ha a Csallóköz valamelyik településéről indulsz neki. Mi augusztus vége felé ilyen utat álmodtuk meg, további helyszíni megállókkal. Az ominózus utazási napunk prominens helyszíni szereplője a keszthelyi Festetics-kastély volt. Ezen írásom tartalma eme épített remekműről fog szólni, mert bizony van mit róla mesélni.
Keszthelyen járva előbb-utóbb belebotlik az ember a Festetics-kastélyba. Persze nem szó szerint, mert azért elég nehéz lenne eltéveszteni, hiszen hatalmas kastélyról van szó. A parkolást könnyű elrendezni, mivel erre kijelölt helyek vannak biztosítva. Ha nincs forint nálad, sebaj, az automatánál bankkártyával szintén tudsz fizetni. Innen aztán rajtad múlik, mennyi időt tervezel a kastély területén lenni.
A Festeticsek több mint kétszáz éven át voltak Keszthely meghatározó urai és ezt nem aprózták el. A horvátországi Turopolje vidékéről származó, de a törökkel való birkózás után már a magyar arisztokráciát színesítő család generációról generációra építette és alakította a saját világát. Történetük 1739-ben kezdődött, amikor Festetics Kristóf megszerezte keszthelyi birtokait, majd 1745-ben hozzáfogott a kastély építéséhez. A mai épület középső, keleti szárnyának alapjai ebből az első építési periódusból származnak. Persze a Festetics-kastély esetében nem lehetett megállni egyetlen építkezésnél, főleg ha van rá pénz és ehhez még stílusérzék is párosul.
Festetics I. György 1792-ben kezdte meg a következő nagyobb átépítést. Ekkor készült el a déli könyvtári szárny, benne azzal a könyvtárral, amely ma talán az egész kastély legérdekesebb része. A könyvtártermet 1799 és 1801 között alakították ki és György jelentős részben ekkor gyűjtötte össze azt a könyvállományt, amely később a Helikon Könyvtár alapját adta. Ezzel még mindig nem volt vége. A következő nagy dobás még hátravolt.
Festetics II. Tasziló 1883 és 1887 között Victor Rumpelmayer tervei alapján alaposan átépíttette a kastélyt. Meghosszabbították a keleti szárnyat, elkészült az északi szárny, megépült a torony, az egész épület új manzárdtetőt kapott, a homlokzatokat és a belső tereket pedig átalakították. Ekkor nyerte el a kastély lényegében azt a formáját, amelyet ma is látunk. Kívülről és belülről impozáns látványt nyújt. Díszes falak, csillárok, parketták, bútorok, portrék – mindenütt akad valami, aminél érdemes megállni. Ilyenkor el lehet azon polemizálni, milyen lehetett itt élni akkor, amikor mindez még nem múzeum volt.
A Festeticsek történetében azonban éppen az az érdekes, hogy nem állt meg a reprezentációnál. Festetics György három évvel a 19. század beköszöntése előtt létrehozta a Georgikont, az európai mezőgazdasági felsőoktatás egyik úttörő intézményét. György ráadásul nemcsak a gazdaság iránt érdeklődött. Mecénásként támogatta a kultúrát, könyveket, folyóiratokat és 1817-től Keszthelyen rendezte meg a Helikoni Ünnepségeket, amelyekre a korszak íróit és költőit hívta meg. Keszthely így a 19. század elején nem pusztán egy jelentős dunántúli birtokközpont volt, hanem kulturális találkozóhellyé is vált.
Minden kastély szellemi ékessége maga a könyvtár. A Helikon Könyvtárban a tudásszomjat nem volt nehéz csillapítani az ott lakóknak. A pompás termek után belépni ide egészen más élmény. A könyvtár több mint kétszázötven éves történetre tekint vissza és különlegessége, eredeti gyűjteményével és berendezésével Magyarország egyetlen épen maradt főúri magánkönyvtáraként tartják számon.
A könyvtárban állva ezért közelebb kerül az ember a Festetics világához, mint a legdíszesebb szalonban. A kastély megmutatja, miképpen éltek. A könyvtár valamivel többet árul el arról, hogyan gondolkodtak.
A kastélyból kilépve ne siessünk haza. Parkja kellemes szabadtéri időtöltésre alkalmas, sőt, a területén található épületekben további kiállításokat nézhetünk meg. Kint a Balaton megszokott nyári világa, ide benn a kastélypark területén mintha más időzónában tevékenykednénk. Persze nem kell romantikusan visszasírni a 18. vagy a 19. századot. Az arisztokrácia világa tele volt kiváltságokkal és igazságtalanságokkal is. De azt azért érdemes észrevenni, a Festeticsek esetében a vagyonhoz bizonyos értelemben társult valamiféle alkotási és kulturális ambíció.
Nem szimplán felépítettek egy kastélyt, ahonnan sanyargatták volna a népet. Alkottak mellé könyvtárat, oktatási intézményt, gazdaságot, parkot, támogatták a kultúrát és Keszthely fejlődésében úgyszintén komoly szerepet vállaltak. Manapság divat a történelmi magyar arisztokrácia fejére ráolvasni mindent, mint akik a népet kizsigerelték volna folyamatosan. A Festeticsék és sok más magyar nemesi család példája mutatja, az örökségüket elsősorban nem magányvagyonként kezelték, amit lassanként feléltek, hanem létrehoztak belőle valami olyat is, ami képes volt nemzedékeket túlélni.
A még megmaradt kastélyok történelmünk kisebb része. Valakiknek halom kő, vagy az urizálás szinonímája, de ez nem így van. Az ember látogatást tesz egy régi kastélynál és végül kicsit többet visz haza magával, mint amennyivel érkezett. A Festetics-kastély pedig pontosan ilyen hely.
