Barátságos Pókember: Szeretnék minél több kórházba eljutni
Amikor Méder Áron a Carina nevű balatoni vitorláson körülhajózta a Földet, édesapja, Méder István azt írta erről a huszárcsínyről: sokan szeretnék körülhajózni a Földet, de Áron meg is csinálta. Ugyanez jutott eszembe, amikor a Barátságos Pókember ült nekem szemközt. Világunknak szüksége van szuperhősökre, ez abból is látszik, hogy a közösségi médiában hatalmas követőtábora van. Úgy alakult, hogy szuperhősi karrierjét éppen Rytmus kisfiának a szülinapi bulijában kezdte, négy éve. Népszerűsége azóta folyamatosan felfelé ível.
Úgyis mindenkit az érdekel, hogy ki van a maszk alatt, kezdjük talán ezzel. A közösségi médiában és a való életben Barátságos Pókemberként jelensz meg. A vállalkozásod brandjét nem kötöd össze a személyes identitásoddal. Ez így része a marketingtervnek?
Nem is mondanám azt, hogy így része a marketingtervnek. Egyszerűen nem tartom fontosnak azt, hogy a médiában azzal foglalkozzanak, hogy ki a Pókember. Mindenkinek megvan a magánélete, én ezt nem szeretném nagy dobra verni. De a szülőknek, akik megrendeltek, meghívtak, azoknak mindig bemutatkoztam, civilként mentem a helyszínre, úgyhogy igazából csak a médiában nem mutatom magam, mert nem tartom fontosnak. A másik dolog pedig az, hogy a Pókember egy ilyen titokzatos karakter. A filmben persze tudják ki a Pókember, de ez a valóság.
Hogy lettél szuperhős?
És mivel a Pókember a kedvenc szuperhősöm, így ezt a karaktert szerettem volna elhozni a gyerekeknek, szülinapokra, bulikra, kórházakba, szociális intézményekbe. És persze megcsípett az a bizonyos pók...
Mit láttál először a Pókember világából? Képregényt, filmet, rajzfilmet?
Legelőször a filmet láttam, az fogott meg, főleg a Pókember mozgáskultúrája. És a mozgás mellett a stílus, ahogy beszél. Ez egy vicces karakter, ezt próbálom hozni.
Az az első pillanatban látszik, hogy nagyon értesz a gyerekek nyelvén. Ez szívből jön vagy tanultad?
Ahhoz, hogy a gyerekekkel jól együtt tudjak működni, meg kell találni a a közös pontot, a megfelelő hangszínt... És persze nekem is muszáj gyereknek lenni, ami nem gond, mert imádok gyerek lenni.
A munkád egyik része a gyermekekkel való kapcsolattartás, ugyanakkor, amit bemutatsz a műsoraidban, videóidban, az nagyon komoly fizikai erőnlétet is kíván. Milyen sportmúltad van?
14 éves koromban capoeiráztam két évig, ami nagyon jó alapokat adott az akrobatikában is. Tíz évig breaktáncoltam, aminek az akrobatikus mozgások terén szintén nagy hasznát veszem. Sok mindent videókról tanultam, abban az időben még nem volt YouTube, meg a mai közösségimédia-felületek, így kazettákról tanultam. Majd elvégeztem a street workout sulit, ott kezdtem igazából komolyan foglalkozni a fizikumommal. Mert nemcsak az akrobatikai rész fontos, hanem az erős test is. Húsz éve mozgok aktívan, korábban edzőként is dolgoztam. Számomra az lenne a legnagyobb átok, ha nem tudnék mozogni.
A gym videóid alapján elsősorban saját testsúlyos gyakorlatokat végzel?
Tervezed-e esetleg, hogy az egyszemélyes show-dat bővíted, mondjuk a Batmannel, Vasemberrel, és a többi szuperhőssel, vagy maradsz szólóban?
Megmondom őszintén, nagyon sokan felkerestek ilyennel kapcsolatban, de sok csalódás is ért ezen a téren, és nem merek embereket bevenni mellém, nem tudom, hogy ki hogy dolgozik a gyerekekkel. Ha egyedül megyek, és valami baki történik, akkor én vállalom a felelősséget, de hogyha valaki valamit kiművel, ha egy pillanatra nem figyelünk a gyerkőcre, megsérülhet. Úgy vagyok vele, hogy ezt az egészet egyedül sikerült felépítenem, így viszem egyedül addig, amíg bírom, és aztán, ha esetleg nyugdíjban vonulnék, akkor átadom a fiatal generációnak, hogy csinálja, és akkor talán én leszek a fő Pókember, a boss – teszi hozzá nevetve.
34 évesen hogy látod, meddig lehet pókemberkedni?
Igaz, nem csinálják olyan extrém módon, mint én. Az én műsorom attól is különleges, hogy nem félek a magasban, tetőre, kéményre, bárhova felmászok, dolgoztam már magasban, szóval olyan dolgokra is kapható vagyok, amiben mások ebben a ruhában nem, mert egyrészt nagyon meleg, másrészt nem látunk jól benne.
Ha már a ruhát említed, vannak videóid a kosztümökről is. Milyen és mennyi ruhád van, és ezek milyen értéket képviselnek?
Ha jól számoltam, 55 darab kosztümöm van. Ezek egy része a nagy, ismert kínai webáruházból származik, ezek egyszerűbb, olcsóbb darabok, 30-60-70 eurós árfekvésben. Nem mondom, hogy ezek nagyon kényelmesek, de a gyakorlatokat könnyebb ezekben végezni, mint a filmes replika ruhákban. Van egy 1200 eurós replika ruhám is, de abban még lehajolni is nehéz, a cipő része nagyon kényelmetlen. A maszk sem egy egyszerű vászonmaszk, hanem egy búraszerű, 3D nyomtatóval készült sisak. Ahogy az ember lélegzik benne, a kilélegzett levegőt azonnal visszaveri az arcra, amitől az arc izzadni kezd, a veríték belefolyik a szembe, és a műsor közben nem lehet levetni, hogy megtöröljem. Nyilván a filmbéli szereplő sem tudna semmit csinálni benne, ott a mutatványokat kaszkadőrök végzik helyette. Ezt a szettet csak kórházakban használom, ahol a látvány a fontos, és nem lehet ugrálni. A gyerekeknek egyébként nem számít a ruha, ők a Barátságos Pókemberhez akarnak kapcsolódni, tökmindegy, mennyibe került az aznap viselt kosztümöm.
Gyakori vendég vagy egészségügyi és szociális intézményekben is. Ide hogyan jutsz el?
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a kórházakban, fogyatékos gyermekekkel foglalkozó intézményekbe ingyen megyek, a célom az, hogy örömet okozzak a beteg gyerekeknek. Az utóbbi időben lett több Pókember is, akik a műsoromat másolják, sajnos azonban, a karitatív részét nem...
A kórházi fellépéseidnek milyen a programja?
A kórházakban igazából nagy program nincs, az, hogy mi történhet, függ a gyermek egészségi állapotától is, hisz a gyermekosztályokon járóbetegek éppúgy vannak, mint gépekre kapcsolt gyerkőcök. Igyekszem beszélgetni velük, viszek nekik játékot, ez utóbbit általában szponzori adományokból. A kórházakban azért vannak nehéz pillanatok, volt, hogy láttam, a gépekre kapcsolt gyermek észleli a jelenlétem, de nem tudott megszólalni, csak a szemével jelezte. Ez a része a videókon nem mindig jön át, az emberek nem tapasztalják meg, milyen az, amikor bemegyünk, a gyermek felkel az ágyából, és nem annak örül, hogy viszek neki valami játékot, hanem, hogy a Pókember beszélget vele. Amíg ott vagyok, a gyerekek legalább részben elfelejtik, hogy betegek. Külföldön egyébként van fehér köpenyben járó pókember doktor is.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Szeretnék egy alapítványt vagy polgári társulást létrehozni, hogy hivatalosan is tudjak gyűjteni a rászoruló gyermekeknek. Az alapítványi vagy egyesületi forma a támogatási lehetőségek terén is tágabb lehetőségeket jelentene. Szeretnék minél több kórházba eljutni, hogy mosolyt csaljak a gyerekek arcára.
