Barátokból focicsapat - 10 éves az FC Friends Somorja

Aki valamennyire is ismeri a szlovákiai falusi futballvilágot az tudja, hogy milyen nehéz manapság egy ilyen csapatot összehozni, fenntartani és hosszútávon működtetni. A fiatalok túlnyomó részét már nem igazán érdekli a vérbeli csúszós-mászós, oldalról bekiabálós, csináld magad futball, ahol hetente többször edzeni kellene, futni, összejárni a társakkal, vagy legalább néha lemenni a pályára, netán rendbe tenni, "körbecsíkozni", lenyírni azt. Tenni valamit a haverokért, barátokért, a közösségért, a faluért, a csapatért.

Valahogy mostanában elég lett Messi és Ronaldo csillogása a képernyőn, meg a jobbnál jobb rangadók kínálata az éterben. A messzi, a távoli, vagy úgyis mondhatnánk "virtuális futball". Az elhagyott, gazosodó, helyenként már felszántott focipályákon egyre kevesebben rúgják a bőrt. A középkorosztály és az idősek pedig inkább nosztalgiáznak, hogy "bezzeg a mi időnkben, minden más volt...". S valljuk be van valami igazság abban, amit mondanak. Régebben még a közepes nagyságú, 6-700 lakosú községeknek is volt saját csapatuk, s vasárnap délutánonként a meccstől volt hangos az egész falu. Mára ez sok helyen megszűnt. Az önkormányzatoknak általában szűkösek a forrásaik, szponzorokat pedig nehéz találni a kitudja hány éve tartó gazdasági válságban. Mindezek mellett a játékoshiány is komoly gondot jelent. Általánosítani persze nem szabad, s mivel a foci egy alulról építkező sportág, ott ahol van elég tettrekész ember, és van elég akarat, siker koronázhatja az erőfeszítéseket.

Az FC Friends Somorja 2006 története is azt mutatja be, hogy lett amatőr hobbicsapatból egy hivatalos bajnokságban játszó csapat.

2006 nyarán egy baráti társaság úgy döntött, hogy önerőből megpróbálnak létrehozni egy  nagypályás focicsapatot. Méry János, Hennyey István, Gódány Tibor, Fráz László és Hideghéthy Csaba az együttes megálmodói rászedték ismerőseiket és barátaikat, hogy csatlakozzanak a csapathoz, melynek az FC Friends nevet adták.

Eleinte csak edzőmeccseket játszottak, s a csapat főleg azokból a játékosokból állt össze, aki éppen ráért. Később már felsőbb osztályú ifi csapatokkal és a járási harmadosztályú bajnokságban szereplő csapatokkal mérték össze erejüket. Gyakori ellenfélként tarthatták számon Béke és Úszor csapatát, de Tárnokkal is többször megmérkőztek.

Méry János szerint a csapat legnagyobb sikere az volt, amikor 2007 őszén 2:1-re legyőzték az előbb említett Tárnok - akkor járási első osztályt játszó - felnőtt csapatát idegenben. Bár a különböző felkészülési meccseken rengeteg játékos megfordult, a társaság magja annyira összekovácsolódott, hogy az alapítók nem szerették volna szélnek ereszteni a bandát, s így beneveztek a Dunaszerdahelyi Labdarúgó Szövetség alá tartozó járási harmadik osztályba. A sors fintora, hogy a következő (2008/09-es) szezont, amely az FC Friends csapatának első hivatalos idénye volt, Tárnok „B“ néven, Csallóköztárnok második számú csapataként kezdték meg. Edzőnek a sárosfai Kovács Józsefet kérték fel.

A tárnoki évekről János elárulta, hogy a legnagyobb gondot a szponzorok hiánya okozta, s a játékosoknak maguknak kellett előteremteniük a csapat működéséhez szükséges anyagiakat. A hazai meccseken fizetni kellett a játékvezetőt és a partjelzőket, a pálya használatáért járó bérleti díjat pedig a stadion körüli munkák elvégzésével törlesztették. De ugyanúgy maguknak mosták a mezeket, takarították az öltözőt, kezelték a jegyzőkönyvet és az igazolványokat.

Két idény után a csapat Somorjára tette át székhelyét, ahol GBS Somorja, majd Somorja „C“ néven működött tovább. Itt is munkával fizettek a helyi sportkomplexum (Pomlé) használatáért, ha kellett füvet vágtak, kerítést festettek, takarítottak, vagy segítették a rendezőség munkáját az egyéb meccseken. Ekkor már valamilyen módon szinte az egész csapat kivette a részét a feladatok elvégzéséből, Somorja városa pedig anyagi támogatást is nyújtott, de a folytatás mégis nehézkessé vált. A játékosok egy része elment, az edzéseket sokan időhiány miatt kénytelenek voltak kihagyni, és elfogyott a lendület.

Az ötödik évben az lett volna a megmaradt csapattagok célja, hogy végre saját név, és címer alatt induljanak a bajnokságban. De az időközben Tejfalura költözött csapatnak ezt a helyi sport vezetősége nem engedélyezte, így eldőlt, hogy nem játszanak tovább hivatalos formában. Azonban ez nem jelentette az FC Friends végét, hiszen azóta már több barátságos mérkőzést játszottak, akár öregfiúkkal is, illetve rendszeresen járnak teremfocizni is.

A lényeg, hogy a társaság aktív maradt, és gyakorta összejárnak. Sőt újabban adódott előttük egy lehetőség, hogy a megszűnt csallóköznádasdi csapattal kiegészülve újra pályára léphetnek, mégpedig a korábbi edzőjuk, Kovács József irányítása alatt. Ehhez az kell, hogy a tavasz folyamán kialakuljon egy stabil keret, amivel benevezhetnek a következő, augusztusban induló járási bajnokságba. Reméljük, hogy ez sikerül nekik!

A csallóközi hobbicsapat története jó példa arra, hogy miként lehet baráti, összetartó csapatokat létrehozni manapság öncél nélkül, pusztán a szórakozás és a sportolás kedvéért. Napjainkban, amikor sajnos a futballban is minden a pénz körül kezd forogni. Egy olyan korban, amikor a sztárfutballisták csillagászati összegekért igazolnak Kínába, vagy gerinc nélkül szerződnek át a sokáig legnagyobb riválisuknak tartott csapatokhoz. Amikor egy olajban bővelkedő közel-keleti ország vb-rendezési jogot vásárolhat magának, amikor a korrupció a legfelsőbb szintekig átjárja a rendszert, amikor a fogadási csalások természetes velejárói a meccseknek, s amikor már a játék, nem is magáról a játékról szól, mert ott van foci, ahol van pénz. Erre cáfoltak rá az FC Friends Somorja futballistái és bebizonyították, hogy ahol van akarat és kitartás, ott előbb-utóbb foci is lesz...!