Barangolások Bergenben és környékén
A hetvenes, nyolcvanas években édesapám rengeteget fotózott diafilmre. A felvételek legtöbbjét persze soha nem láttam, azóta is fiókok mélyén porosodnak, de bergeni kirándulásáról készített sorozata, a diavetítő semmivel össze nem téveszthető hangjával együtt máig élénken él az emlékezetemben.
Utazásaim egészen egyszerű stratégia mentén szervezem, általában aszerint, melyik európai nagyvárosba találni éppen akciós repülőjegyeket. Mikor a télen észrevettem, hogy Norvégia talán legelragadóbb városába, Bergenbe egy kétszemélyes vacsora áráért eljuthatunk, kapva kaptam az alkalmon. Kíváncsi voltam ugyanis, apám lassan negyvenéves felvételei mennyire adják vissza a város hangulatát. Nem kellett csalódnom!
Norvégia egyedülálló természeti kincseinek köszönhetően vitán felül a világ egyik legszebb országa, Bergen pedig, habár a történelmi városrész elég aprócska, a kontinens egyik leghangulatosabb városa. Ha dereng valami a városról, az valószínűleg a bergeni kikötő keleti partja mentén található jellegzetes házak sora. A Bryggennek (norvégül ez kábé annyit tesz, rakpart) nevezett házsor 1979 óta a világörökség része, nem érdemtelenül. Az egymáshoz bújó vörös, fehér, sárga és narancsszínű házak a régen letűnt Hanza-kereskedők jólétéről árulkodnak. Az igazsághoz hozzátartozik, a faházak legrégebbike sincs 320 évnél idősebb, hiszen a tűzvész szinte mindennapos vendég volt arrafelé. Az épületek tehát a Hanza-városok felemelkedésének és bukásának éppúgy nem voltak tanúi, akárcsak mi magunk, mégis mintha egy időalagútba csöppennénk a szűkös utcákon bolyongva. Az egykori kikötő vámházaiban és raktáraiban ma éttermek, kávézók, irodák kaptak helyet, a házak közti csinos kis utcácskákban pedig minimúzeumokat, kézműveseket és szuvenírboltokat találni. A realitás talajára a kirakatokba állított áruk rángatnak vissza, a norvég árképzés elsőre jól irányzott gyomrosként éri a közép-európai utazót. Másodikra is.
A Bryggent mindössze 61 védett épület alkotja, néhány óra alatt tehát minden zegzuga bejárható. A kikötő mentén, pár perc sétát követően, a kis öböl bejáratánál található Bergenhus erődbe botlunk. Bergen a középkor derekán néhány évtizedig Norvégia fővárosa volt, az erőd falai közt királyokat koronáztak, ugyanakkor a város a kora újkorban is fontos kikötője volt az Északi-tenger kereskedelmének. Norvégia egyik legrégebbi kőépülete, az erőd központi helyén magasodó gótikus stílusban épült Haakon-csarnok (Håkonshallen) zűrös évszázadokon van túl. A 13. században még királyi esküvőknek, az újkorban pedig, ahogy Norvégia elvesztette a szuverenitását, liszteszsákoknak és söröshordóknak adott helyet. Csak a 19. század elején feléledt norvég nacionalizmus emelte vissza az őt megillető helyre, és lett az új, hazafias országépítők egyik hivatkozási pontja. Ma már újra látogatható, és érdemes is megnézni a maga módján egész érdekes nagycsarnokot, de néhány faliszőnyegen kívül sok látnivalóval nem szolgál, hacsak nem vagyunk belehabar(cs)odva a középkori skandináv falazási technikákba. Sehol egy páncél, egy viking sisak vagy legalább egy rozsdás nyílhegy.
Bergen múzeumi túrával felérő látnivalója a hagyományos halpiac, épp átellenben a Bryggen házaival. A norvégok, tengeri nép lévén, szerelmesek a hal minden formájába. Párolva, sütve, főzve, grillezve még oké, no de a legkisebb közértben is csomókban lógó szárított tőkehalhúshoz már helyi gyomor kell. A halpiac kis standjainál fantasztikus ételeket kapni, bár grillezett csirkemellet azért ne itt kérjünk. Kagylót, rákot, csontos és porcos halat, sőt ízében halra, állagában és színében leginkább marhahúsra emlékeztető bálnahúst is ehetünk. Nem vagyok rá büszke, de ez utóbbi egyébként tényleg finom. Az árak persze közép-európai pénztárcához mérve igencsak borsosak, de nemcsak a piacon. Egy egyszerű sarki büfében is húsz eurót kérnek egy tál gyrosért, de egy szimpla főtt krumplit, répát és főtt halat tartalmazó egytálételért is simán elkérnek ugyanennyit. Norvégia tehát nem olcsó, a vonatközlekedés meg kifejezetten drága. Ha valamire, egy fjordtúrára azért mindenképp érdemes rááldozni a pénzt.
Bergent a szárazföld felől hét hegycsúcs védi. A városból a Fløyen közelíthető meg legkönnyebben, lévén fogaskerekű viszi fel a lustább túrázókat. Tudom, hogy elcsépelten hangzik, de a Fløyen kilátójáról tényleg elképesztő a panoráma. Feltéve, ha szerencsénk van. Nekünk első alkalommal nem volt, a hegy sűrű köddel üdvözölt minket. Másodjára már csodálatos napsütésben nézhettük meg az alattunk elterülő várost és az öblöt. Az már csak hab a tortán, hogy amikor lenn a városban latyak és sár uralta az utcákat, itthon meg már híre-hamva sem volt a hónak, mi a hegyi ösvényeken még friss havat taposhattunk. A jól kitáblázott túraútvonalakon az összes többi csúcs is elérhető, de felkészületlenül, legalábbis télen, azért ne vágjunk neki a 20-30 kilométeres túráknak. A város biztonságába visszavezető ösvény is éppen elég nagy kihívás a jeges lépcsők miatt.
Ha elég elvetemültek vagyunk, igénybe véve a helyi ingajáratokat, a városközpontból egész a Jeges-tengerig kibuszozhatunk. Másfél óra út és három átszállás árán jutunk el egy isten háta mögötti kis halászfaluba, Glesværbe. A táj igen zord, habár kétségtelenül gyönyörű, ha szép időt fogunk ki, érdemes sétálgatni a falut körbeölelő domboldalakon, és hallgatni a hullámok moraját. A korábban kereskedőállomásként működő kávéházat el sem lehet téveszteni, lévén ez az egyetlen a környéken. Egészen egyedi hangulata és jó konyhája van, belseje pedig olyan, mint egy rögtönzött kis tengerészeti múzeum. Az ember szinte várja, mikor lép be az ajtón egy sárga anorákos bálnavadász, hogy szigonyát a padlódeszkába állítva kérjen egy pofa sört. Zseniális hely. Mind a kávézót, mind a hallevesét melegen ajánlom!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/21. számában.
