Az utolsó katolikus angol király 325 éve halt meg

I. Károly Stuart-házi angol király és a francia Bourbon Henrietta Mária kisebbik fia 1633. október 14-én született és azonnal York hercege lett, bátyja a későbbi II. Károly angol király volt. Az anglikán neveltetésben részesült Jakab a polgárháború alatt, 12 évesen az Oliver Cromwell vezette parlamenti erők fogságába került, ahonnan 1648-ban sikerült Franciaországba szöknie, apját nem sokkal később, 1649. január 30-án lefejezték. Jakab a száműzetésben katonai pályára lépett és tehetséges hadvezérnek bizonyult, a francia-spanyol háborúban mindkét oldalon harcolt: előbb a francia seregben, majd miután 1655-ben XIV. Lajos kiegyezett az immár lordprotektor Cromwell-lel és kegyvesztetté vált, a spanyolok oldalán. 

Az angol köztársaság bukását és a Stuart-restaurációt követően, 1660-ban visszatért Londonba és bátyja, immár II. Károly után a trón örököse lett. 

Arra kevés esély látszott, hogy fejére is kerül a korona, hiszen az új király csak harmincéves volt, két évvel később megnősült és szeretők hadát tartotta. Jakab a haditengerészet admirálisaként reformok sorát vezette be, őt tekintik a brit haditengerészet atyjának, s ő volt a brit királyi család utolsó tagja, aki - a második angol-holland háború során - személyesen parancsnokolt egy tengeri ütközetben. Az 1666-os nagy londoni tűzvész idején részt vett a tűzoltásban, s kitűnt bátorságával. Jakab 1660-ban egy közrendűnek született nőt vett el, a felnőttkort két lányuk - a későbbi II. Mária és Anna királynő - élte meg. A lányok anglikán hitben nevelkedtek, de Jakab 1670-ben áttért a katolikus hitre, és felesége halála után, 1673-ban a bigott katolikus olasz Modenai Máriával kötött házasságot. 

A katolikusellenes közvélemény megnyugtatására a parlament 1673-ban törvénnyel tiltotta el a katolikusokat az állami és katonai tisztségek viselésétől, Jakab idősebb lányát, Máriát pedig 1677-ben a protestáns Orániai Vilmos holland helytartóval jegyezték el. 

A következő évben hírek terjedtek el arról, hogy a "pápisták", köztük Modenai Mária összeesküvést szőnek és Jakabot akarják trónra emelni, ami valóságos hisztériát váltott ki. II. Károly három egymást követő évben is feloszlatta a parlamentet, hogy megakadályozza a katolikusokat a trónöröklésből kizáró törvény elfogadását. Jakab 1682-ben kis híján életét vesztette, amikor Skóciába tartó hajója zátonyra futott; a balesetben 150 ember halt meg, egyes beszámolók szerint azért, mert Jakab fontosabbnak tartotta poggyászai mentését, mint az emberekét. 

A rendkívül népszerűtlen Jakab 1685-ben gyermektelenül elhunyt bátyját követően lépett trónra, de a parlament kezdetben lojális volt hozzá. 

Azonban nem sokkal koronázása után unokaöccse, II. Károly törvénytelen fia partra szállt Angliában, és Skóciában is lázadás robbant ki az új király ellen. Ezek leverése után véres megtorlás következett, Jakab uralma biztosítása érdekében a hagyományokat felrúgva békeidőben is növelte a hadsereg létszámát, a hadsereg és a kormányzat kulcsfontosságú posztjaira katolikusokat nevezett ki. Az intézkedések ellen tiltakozó parlamentet feloszlatta és uralkodása végéig nem is hívta újra össze, mivel meg volt győződve arról, hogy hatalma istentől ered és azt nem korlátozhatja semmi, a továbbiakban rendeletekkel kormányzott. 1687-ben deklarációt adott ki, amely a vallási türelem jegyében megszüntette a katolikusokat és a nem anglikán protestánsokat hátrányosan érintő törvényeket, az ennek felolvasására nem hajlandó anglikán vallási vezetőket, köztük Canterbury érsekét letartóztatták. 

Jakab helyzete azután vált tarthatatlanná, hogy a királyné 1688-ban fiút szült, s az anglikán többségű országban, ahol még élénken élt a katolikus I. (Véres) Mária királynő alatti vallásüldözés és a Guy Fawkes-vezette lőporos összeesküvés emlékezete, általánossá vált a félelem, hogy katolikus dinasztia kerül a trónra. 

1688. június 30-án hét befolyásos angol személyiség meghívta a holland helytartó Orániai Vilmost, Jakab vejét a trónra, aki rövid habozás után rászánta magát a cselekvésre és 1688. november 5-én az angol flottát szerencsésen elkerülve mintegy 15 ezer fős sereggel partra szállt Devonban. Jakab uralma hetek alatt összeomlott, s decemberben Franciaországba menekült, de előbb a Temzébe dobta a királyság nagypecsétjét. Lemondani ugyan nem mondott le, de az 1689 januárjában összeült parlament a trónt üresnek nyilvánította, és azt is deklarálta, hogy az új uralkodó nem lehet katolikus, Jakab újszülött fia ezzel elvesztette trónigényét. A korona a protestáns Máriára és III. Vilmosra szállt társuralkodóként, a Dicsőséges Forradalom betetőzéseként a parlament elfogadta az uralkodó hatalmát korlátozó, a brit alkotmányos monarchia alapjait megteremtő törvényt (Bill Of Rights). 

Jakab 1689-ben kísérletet tett hatalmának visszaszerzésére és francia csapatok élén partra szállt a hozzá hű maradt Írországban, de 1690. július 1-jén a boyne-i csatában vereséget szenvedett a személyesen Vilmos által vezetett brit seregtől és immár véglegesen elhagyta egykori királyságát. 

Az élete végére még vallásosabbá váló Jakab száműzetésben halt meg 1701. szeptember 16-án a Saint-Germain-en-Laye kastélyban, párizsi sírját a francia forradalom alatt feldúlták. A következő évtizedekben több trónkövetelő leszármazottja is partra szállt a Brit-szigeteken, az utolsó kísérletet unokája, "a daliás Charlie herceg", Charles Edward Stuart tette, aki 1746-ban a skóciai Cullodennél szenvedett vereséget, ezzel az úgynevezett jakobita mozgalom is megszűnt.