Az örökség visszautasítása
Amikor valaki örököl valamit, az vagyoni helyzetére nézve általában pozitív hatással van. Adódhatnak azonban kivételes esetek, amikor ez nincs így. Senkit sem kötelezhet a törvény arra, hogy akarata ellenére örököljön, ezért lehetőséget nyújt az örökség visszautasítására is.
Az örökséget csak a hagyatéki eljárás során lehet visszautasítani. Semmiképp sem kerülhet sor erre az örökhagyó élete során, a szlovák jogrend az örökségről való előzetes lemondást (a magyarral ellentétben) nem ismeri. A közjegyző általában az első tárgyaláson felszólítja az örökösöket, hogy nyilatkozzanak, visszautasítják-e az örökséget. Ha nem nyilatkoznak azonnal, egy hónapos határidőn belül döntést kell hozniuk, és amennyiben nem nyilatkoznak, a továbbiakban úgy kell rájuk tekinteni, mint akik az örökséget elfogadták. Ha valaki nincs jelen a tárgyaláson, azt a közjegyző írásban szólítja fel, a postai küldeményt pedig csak saját kezűleg veheti át az örökös.
Az örökség visszautasítása megtörténhet szóban a közjegyző előtt (ekkor jegyzőkönyv készül róla), vagy írásbeli nyilatkozat formájában. Az aláírás hitelesítése a visszautasító nyilatkozaton nem szükséges. A visszautasítás megtörténhet meghatalmazott által is, ám a meghatalmazásnak ilyenkor tartalmaznia kell, hogy feljogosítja a meghatalmazottat az örökség visszautasítására. A visszautasítást vagy a hagyaték elfogadását nem lehet visszavonni és nem köthető feltételhez (például hogy az illető örökrésze egy bizonyos örökösre szálljon csak át).
A visszautasítás legfőbb következménye, hogy az örökös kiesik az öröklésből: úgy kell rá tekinteni, mintha nem is élt volna az örökhagyó halálakor. Gyermek esetében annak leszármazói, testvér esetében annak gyermeke lép az örökös helyébe, azonban ha a túlélő házastárs, a szülő, vagy az élettárs utasítja vissza az örökséget, örökrészük a többi örökös között osztódik el. Ha a végrendeleti örökös utasítja vissza az örökséget, helyébe pótörököse, annak hiányában a többi örökös (és nem az esetleges többi végrendeleti örökös) lép. Az örökös egyben megszűnik a hagyatéki eljárás résztvevője lenni, és mivel nem örököl, az elhunyt adósságaiért sem felel.
Mivel a visszautasítás az örökség egészére vonatkozik, aki az örökséget az első hagyatéki eljárás során visszautasította, az esetleges póthagyatéki eljárásban sem lehet már örökös. Ha az első hagyatéki eljárás során nem állapítanak meg vagyont, vagy az elhunyt elenyésző értékű vagyont hagy hátra, az örökösöknek nem kell nyilatkozniuk az örökség elfogadásáról vagy visszautasításáról.
Az örökség visszautasításának a leggyakoribb oka az elhunyt által hátrahagyott számottevő adósság (akár több is, mint a vagyon értéke). Ilyenkor érthető az örökség visszautasítása, és általában minden potenciális örökös meg is teszi ezt. Szintén előfordul, hogy valaki valamilyen okból (például súlyos betegség vagy idős kor) úgy dönt, hogy már nem szeretne örökölni, ezért visszautasítja az örökséget, hogy ezáltal gyermeke lépjen a helyébe mint örökös. Ritkább esetben a visszautasításnak morális okai vannak, például az elhunyttal való rossz viszony.
Előfordulhat, hogy magának az örökösnek vannak adósságai, ezért nem szeretne örökölni, nehogy a végrehajtó „rátegye a kezét” a családi vagyonra. Ez elsőre kézenfekvő megoldásnak tűnhet, ám ha a végrehajtó vagy a hitelező tudomást szerez róla, bíróságon megtámadhatja a hagyaték visszautasítását, amennyiben annak célja a hitelező megrövidítése.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/11. számában)
